Azt már többször megírtam, hogy szeretek vidéken, nyugiban és zöldben élni, de mostmár egyre jobban azt gondolom, hogy jó ötlet volt falura költözni.
Télen bevallom, nem volt a legjobb, de ahogy jön a jó idő, minden virágzik, nő a fű, és beborít minket a virág, már el se akarok innen menni. Alig vártam, hogy csinosíthassuk az udvart, ez már pár hete tart. Vettünk tujákat, kialakítottam a fenyők alatt egy kis virágos kertet, napelemes lámpákat ültetve melléjük, hogy igazán jól nézzenek ki. Közben nyílnak a jácintok, nárciszok, ha még nem is mind.
15 féle zöldséget ültettünk a kertbe, és van hat tavaly ültetett gyümölcsfánk is (őszibarack, kajszibarack és körte), amelyek elkezdtek rügyezni és virágot hajtani. A többi, régebbi gyümölcsfán is kezd megindulni a virágzás. Mivel hetek óta eső sincs,ezért sokat kell őket locsolni, na nem csak a veteményt, hanem a frissen ültetett szomszédtól kapott szedret és a virágaimat is (muskátli, petúnia, levendula). A lucfenyőnkre pedig beköltözött egy igencsak termetes erdei fülesbagoly. Már valószínűleg régebben is lakott itt, mert a volt tulaj említette, hogy szoktak itt lenni. A köpeteket persze mindig ki kell dobnom, hiszen ott vannak szem előtt, de Harry Potter-rajongóként kicsit olyan, mintha lenne saját baglyom. Igaz, megbújik a sűrű ágak között, így alig látni Perkins-t. (Így neveztem el.)
Gondolkozunk állaton is, de azt tudjuk, hogy tyúkokat nem szeretnénk, hiszen egyikünk se vágná le őket, akkor meg mi értelme. Cicát és kutyust viszont szeretnénk, de elvagyok nélkülük is. Nem csak örömet, gondot is tudnak okozni, ezt megtanultam az alatt a másfél hónap alatt, amíg a két kiscicánk volt. Nagyon kényesek és rosszak lettek már a végére, úgy vettük észre, nemigen hálálták meg a szeretetünket, pedig el voltak kényeztetve.
Addig is gyönyörködünk a növényekben. Munka után is locsolok vagy virágot ültetek.
Párom elkezdte a buszos munkát, egyelőre mindenféle járaton van, van, hogy hajnalban elmegy és csak hat után jön haza. De volt, hogy 8 után. Persze vannak kényelmesebb járatok is, jobb busszal és barátibb menetidővel, de míg nincs állandó fordája, addig marad a változatosság. Ez még nem is lenne gond, ha újként nem küldenék el Kecskemétre helyi járatra az ottani sofőrhiány miatt.
Még ez is hagyján lenne, hétköznap pár napot, nade szegényt pont Húsvétra osztották be. Én teljesen letörtem, de ő is. Jó lett volna közös Húsvét a házikónkban, locsolókkal, fincsi kajákkal... Egyedül nem lesz nagy öröm, illetve a szüleimhez persze elmegyek, de az mégsem ugyanolyan.
Szóval nem igazán érdekel már Húsvét se, sőt nem is várom, max. csak azért, mert nem kell dolgozni.
Apropó munka, előző héten végig itthon voltam, mert az alapvizsgára készültem, ami sikerült is.
Rájöttem a hét vége felé, hogy jó lenne már valami hasznosat csinálni, egyszóval annyira nem bántam kivételesen, hogy dolgozni kell mennem hétfőn. A sok itthonlét egyébként is valahogy morózusabbá tesz, több időm van agyalni, és az nem mindig jó. Illetve türelmetlenebbül várja haza az ember a párját, ha egész nap otthon van, mintha én magam is dolgozok és csak 1 órát kell várjak, hogy hazaérjen.
Egyébként nem egyszerű buszsofőrnek lenni, de nyilván egy laikus csak azt látja, hogy egész nap ül, vezet és ennyi.. De ezen felül sok adminisztrációval jár és sok hülyét el kell viselni. Elkísértem egy járatára és eskü stresszes lettem én is az egésztől.. Úgyhogy mondtam is neki, inkább összeadok három párt, mint hogy ezt csináljam....
Talán párom is kicsit stresszesebb most (sőt, nem kicsit), de még új neki sok helyzet, ezért szoknia kell, mint nekem az első pár hétben. Mostmár én is megpróbálom halk belenyugvással, para nélkül elviselni az új feladatokat, ami természetesen megint csak lesz... De egy idő után talán már eljutok oda, hogy nem lesz minden dolog újdonság.. Pár év múlva esetleg.. Vagy talán majd jövőre..
Mindenesetre megnyugvást ad a tudat, hogy hazatérek a kis kuckónkba, amit szépítünk és csak a miénk. Ahonnan ki se lehet robbantani minket.. Megmondom őszintén, még az is eszünkbe jutott, hogy egy tanya se lenne rossz, ahol még a szomszédokat se kellene látni :D Ki gondolta volna, hogy nekem is ilyen gondolataim lesznek.. A városi csajból egy tanyasi lány.. De ha ez okoz örömet és boldogságot, akkor miért is ne... Az ember a szívét kell kövesse, nem az eszét... Hiszen ha szívvel lélekkel lakunk valahol, nem kényszerből, sokkal boldogabbak vagyunk... Sokkal higgadtabbak.. És érezzük, hogy mindennek van értelme... Hogy milyen nagy dolog elültetni egy fát, vagy látni, ahogy a földben megindul a termés, amit mi ültettünk el...
És esténként kiülünk naplementét nézni, közben huhog a bagoly és a kuvik.Ehetünk kint. És mikor bemegyünk a szobába, nagy csend fogad és tudunk egy jót aludni.
Ezek az élet értékei, nem a modern városi luxuslakás...
