A petárdák zaja már napokkal szilveszter előtt elkezdődött, sőt, karácsony előtt. Ugyan már betiltották őket azóta, de mégis ez a hang volt az, ami arra emlékeztetett, hamarosan vége az évnek és hogy szilveszter közeleg.
Emlékszek, anya szerpentinekkel díszítette fel a házat, mi sokszor segítettünk neki, a szerencsemalacot pedig kitette az asztal közepére, konfettik társaságában. Öcsémmel sokszor hülyültünk és kimentünk az udvarra a kutyust vigasztalni a nagy hangzavar miatt. Egyszer hatalmas hó esett az év utolsó napjára, és úgy kezdtük az évet, hogy a friss hóban tapostunk az utcán, és néztük a tűzijátékokat. Éjfélkor pedig a Himnuszt hallgatva pezsgőt bontottunk.
Aztán idővel felnőttünk, ahogy ez normális, és mindenki elkezdett külön ünnepelni. Szüleim még otthon, én is nagyon sokáig otthon, majd amikor barátom lett és öcsém is jobban haverozott már, máshol voltunk. Mostanság mindenki külön tölti, még nagypapám is sokszor megy programra, szüleim pedig az utóbbi években vacsorás estékre mennek.
Mostanában nem rajongok a szilveszterért, nem várom különösebben, mert egyrészt kötelező jókedv, szórakozás, meg hát lezárul az ünnepi időszak és kezdődik mindenkinek a munka/suli.
Főleg mivel sok barátom sose volt, ezért otthon "kellett" lennem, ami nagyon uncsi volt, hiszen otthon az ember csak tévézik és eszik, meg próbálja elűzni az álmosságát valahogy, hiszen már nem kisgyerek, hogy szabadjon sokáig fennmaradni, inkább átaludná az egészet Újévig.
Bár egy esemény miatt azért jelentős számomra az év vége. A jelenlegi páromat pontosan 5 évvel ezelőtt ismertem meg, december 30-án délután 7-kor találkoztunk kevés netes beszélgetés és egyetlen telefonhívást követően. Persze késtem szokás szerint, ő pedig szokás szerint pontos volt. Nem gondoltam egy percig sem, hogy bármi komoly fog kialakulni belőle, sok csalódáson és randin voltam túl, és hát nagyon untam magam már otthon, mert egész ünnepek alatt ki se mozdultam, talán csak karácsonykor bulizni.
Nagyon jót beszélgettünk, tetszett a vagánysága, kedvessége, humora, másnap pedig már együtt szilvesztereztünk (megjegyzem, az első exemnél), ahol az első csók is elcsattant. Azóta minden szilvesztert együtt töltünk, hol itt, hol ott, de idén már végre a saját, közös otthonunkban.
De lássuk csak, mi történt idén.
Tavaly úgy kezdtem az összefoglalót, hogy voltak változások annak ellenére, hogy a munkahelyem és lakóhelyem ugyanaz maradt. Most elmondhatom, hogy mindkettő változott. Végre sikerült munkahelyet váltanom, ez azt hiszem, a legnagyobb pozitívum, mert már régóta kínlódtam ott.
Beköltözhettünk a házunkba, tehát 5.évben végre összeköltözhettem a párommal. Nagyvárosból egy községbe költöztem, ami ugyan kissé fura volt, de kezdem szokni, meg hát ezt a csendet és nyugalmat nem cserélném le a régi belvárosi albérletemre, az is biztos.
Ezek a főbb vonalak.
Idén nem utaztunk sokat, inkább a ház körül és házban tevékenykedtünk, de ez valahol ilyenkor normális is. Viszont szüleim révén elutazhattam Székelyföldre, ahova már régóta vágytam.
Barátaim száma ugyanannyi maradt, vagy legalábbis már annyit se beszélgetek velük, mint régebben, a költözésem óta mégúgysem. Párom lett az egyetlen barátom, akivel mindent megoszthatok, másokkal meg csak néha írogatunk, van, hogy több hét vagy hónap is eltelik két beszélgetés között, de nem különösebben hiányzik, főként nem az álcsevegések, és kérdések. Régebbi közeli kollégáim hiányoznak ugyan, de az a munkahelyi közeg és CC hangulata nem.
Májusban életmódváltásba kezdtem, aminek köszönhetően 13-14 kilót fogytam, átértékeltem a táplálkozásomat, az ételeket, amiket ettem, és mai napig (már kisebb-nagyobb bűnözésekkel ugyan), de igyekszem betartani. Furcsa, hogy mennyire megváltoztathatja az ember gondolkodását egy diéta. Egyrészt megtanultam magamról, hogy kitartó vagyok, ha valamit nagyon szeretnék, másrészt egy új téma, az egészséges táplálkozás felé is elkezdtem orientálódni, és igyekszem minél többet megtudni erről, ráadásul másoknak is adok/adtam tippeket, akik fogyni vagy változtatni szeretnének. Tudom, mi a helyes irány, mennyi a kalóriaszükségletem, mit lehet tenni és mit nem, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, ha kajáról van szó. Ez mindenképp egy újdonság, amit megtudtam idén magamról és ami új irányt is adott.
Nem tudom, mit hoz az új év, de remélem, már több helye eljutunk, vagy ha az nem is, a házba mindent megveszünk, amit szeretnénk. Pl. a nagytévé sem lett most meg, kellene új gáztűzhely, szőnyegek, függöny az előtérbe... Talán ezek a priorok.
Páromnak és nekem is lesznek új munkahelyi kihívásaim, már januárban esküvőt kell tartanom, de legalább túl esek a tűzkeresztségen. Párom pedig, ha minden vizsgája sikerül végre, buszsofőr lesz.
Valószínűleg sokat fog dolgozni és össze-vissza, mindenféle vonalon, a szabad hétvégéket és ünnepeket is elfelejthetjük, már ami a közös programokat illeti. De nem keres majd rosszul és ez a necces idei év után végre pozitív változás lesz.
Ha ő is jól keres, meg én is, akkor több lehetőségünk is lesz, és nem azért, mert pénzéhes vagyok, de mégiscsak más, ha nem csak egyikünk fizetése fogy mindig és marad némi tartalékunk is.
Aki követte a blogom évközben vagy csak e leírás erejéig, boldog új évet kívánok! :)
