Júliusi hétvége

A hétvége elég zsúfoltan telt. Péntek este három kollégámmal megnéztük a Mamma Mia 2-őt, ami azért nem volt az első színvonalában, de jól elvoltam rajta és sok zene fantasztikus volt benne.
Szombaton strandra mentünk a párommal, idén nyáron először, de már az új fürdőrucimban, amit annak örömére vettem, hogy lefogytam, illetve mert a másik már elég régi volt. Strand után pedig a Jyskbe mentünk, ahol csupán két szekrényt, egy tv állványt és matracot vettünk. Utóbbiból ami tetszett volna, nem volt 160x200 centis, így kettőt vettünk a 80-asból, de azért így is megoldottuk. Árban nem volt csillagászati, kókuszréteg habszivacs, az eladó szerint sokáig kitart. Egy másik magasabb árkategóriásról meg lebeszélt bennünket. Azért ez is érdekes hozzáállás, főleg miután a szekrényt is fikázta, hogy milyen vékonyak a lapjai, pedig fogadkoztam neki, hogy ismerem, mert az albérletben is ilyet használok, dehát biztos ezzel volt meg a napi negatív hozzáállás adagja. Jól elhesszeltünk az áruház matracain, amíg párom haverját vártuk, hogy elvigyen minket a házhoz a beszerzett cuccokkal, ahol aztán a matracot egyből ki is bontottuk és bele feküdtünk.
Ma anyukám szülinapja volt, bográcsos kapros csirke volt az ebéd. Még egészséges desszertet is készített karobporból, amit ugyan korábban nem kóstoltam, de utána olvastam és sok pozitívat írnak róla. Újabb elem az egészséges ételek listámhoz.

Házhelyzet: 

A saját szobánkat, ha sikerül az összerakósdi, szinte teljesen berendezzük. Aludni már fogunk tudni ott, illetve ha lesz hűtő, akkor akár többet is ellehetünk. A konyhabútor kész, már csak el kell szállítani és felszerelni, papám már az újabb könyvespolc ötletét adta elő, de valószínűleg rábízom, mert ismerem a munkáját és mindig szépeket készít. Ma összeszedtem pár otthoni cuccomat a padlásunkról, díszek, könyvek, két fotel és egy régebbi tv, szőnyeg. A baglyaim még ott maradtak, mivel régebben gyűjtöttem őket, nagyon sok felhalmozódott, nekik majd külön helyet kell találjak.
De a fele könyv már nálam lesz. Kazettákat is találtam (atyaég, ki használ már olyat) és DVD-ket is viszek el, bár letölteni már egyszerűbb sokkal, mint beindítani egy DVD lejátszót. Régi iskolás cuccokat is bepakoltam, ballagó tarisznyák, ellenőrzők, jókat nevettem a beírásokon, bár én csak egy osztályfőnökit kaptam, hozzám képest a páromé jóval durvább képet mutatna, mert nem a magaviseletéről volt híres.
Fura érzés volt  lehurcolni ezeket a padlásról, ugyanakkor jó is, hogy már nálam lesz az összes cuccom, nem három különböző helyen.
Szeptembertől már simán oda tudnék költözni, talán hamarabb is, ha nem lenne ez a fránya munkahely. Több ötlet is van már, mihez kezdjek, az is tetszik, hogy 1-2 hónapot munka nélkül legyek, de az csak akkor lenne szuper, ha párom már teljes munkaidőben dolgozna.
Addig meg járok be valószínűleg és imádkozok, hogy egy normális és extra csendes lakótársat kapjak. De a hétvégéket már legalább ott tudom tölteni.

Ahogy közeledek a 30-hoz, legalább megérem végre, hogy a saját házamban ünnepelhessem.

Diétázásokban...

Jelenleg 67 kiló vagyok, ami azt jelenti, hogy sikerült 2 hónap alatt 8 kilót fogynom. Végre mérleget is sikerült vennem, úgyhogy most méregetem magam, de nem szeretném túl sűrűn, mert azzal már átesnék a ló túlsó oldalára. Jobb, ha nem nézem magam folyton.

Néha már megengedek magamnak cukormentes édességeket, de nagyon ritkán, illetve végre van mogyorókrémem is, ami 30% mogyoró, pálmaolaj helyett kókuszolajat tartalmaz, édesítőszeres, csökkentett szénhidráttartalmú. És olyan az íze, mint a Nutellának! Hihetetlenül hangozhat, de igaz. Persze árban is kissé több, mint cukortestvére, de ha csak ritkán kóstolok bele, úgy hosszú távon kitarthat.

Megszerettem a reggelizést, míg régen csak egy zacskós cukros zabkását nyomtam be, illetve cukros vagy fehér lisztes péksütiket (volt, hogy a héten minden egyes nap), addig most normál, természetes kajákat készítek. Én főzöm meg a zabkását és ízesítem, általában fahéjjal. Sokszor eszek tojást, a lehető legtöbb formában. A kedvencem az omlett szendvics lett, amit megpakolok sonkával, tojással, illetve a tojásmuffin, összekeverem az alapanyagokat, fűszerezem, majd muffin formába öntöm. Az eredmény nagyon fincsi és nem is tart túl sokáig elkészíteni. Ezért megéri még picit hamarabb is felkelni. És persze sok mennyiségű zöldség, reggeli mellé meg ebédhez is.
A joghurt sose volt a kedvencem, de vannak egész jó light gyümölcs joghurtok, és persze zsírszegény natúr joghurtok. A Lidlbe nagyon jó termékek vannak, de tőlem távolabb esik, ezért inkább Sparban vásárolok. Azért ott is van választék.

Minden másnap főzök (2 napra előre),  ez az első, ahogy hazajövök a munkából. Minden nap hasprést is csinálok, minimum ennyi mozgásom legyen.
És ami fura, hogy április óta ott áll a jagerem a hűtőben, ami még anno csapatépítőről maradt meg. Pedig csak maradék az alján, de még mindig van, ráadásul a pünkösdkor elhozott 2 liter egri vörösborom is érintetlen, már átvittem a házunkhoz, hogy inkább ott álljon a hideg kamrában, lehet, hamarabb isszák majd meg a vendégek, mint én.

Na most, nincs már kajakóma sem, nem éreztem magam már régóta tele vagy felfújódva, nincs gyomorsavam (bár szerencsére csak ritkán volt előtte is). És fura, de azóta a szemem se gyulladt be, ami azért érdekes, mert április környékén szinte minden héten az egyik szemem totál vörös volt valamiért. Azóta ezt nem tapasztalom.

Úgyhogy most azon leszek, hogy minél több embert áttérítsek erre, olyan szinten ráállt az agyam erre az egészre, hogy sztem akkor se ennék chipset, ha fizetnének érte. Nem beszélve a nagy tábla milka csokiról. Akkor már inkább pár kiskanál mogyorókrém!

Mióta ezt az életmódot folytatom, még kevésbé érdekel a társaság, vagy inkább mondjuk úgy, a főzések mellett nincs semmi időm hétköznap bárkihez is. Hétvégén meg vagy a háznál vagyok vagy haza utazok szüleimhez, de sokszor tartok szabad hétvégéket itt, amikor csak takarítok, főzök, mosok, és persze ha mindezzel megvagyok, akkor jöhet az olvasás, filmnézés, sorozatozás. Szeretek magammal foglalkozni, feltöltődni egyedül, sose érzek magányt és csak ritkán történik meg, hogy megjön a kedvem valakihez, leszámítva persze a páromat.

Egyszóval, ez az életmódváltás az egyik legjobb dolog, ami valaha is történt velem! :) 

Házi előkészületek

Az egész ház belső tere ki lett festve, a falak, ablakok, ajtók, üvegek, szúnyogháló betéve. Bútorok még nem igazán vannak, az étkező asztal és székek össze lettek rakva, a konyhabútor is kész van már, csak lakkozni kell és elszállítani, felszerelni nálunk. Az ágykeret a szobában áll, már csak matrac kellene, dehát a nagy dolgokat szállítani is kell, azt meg nem olyan könnyű megoldani.
Végigjártunk egy rakat üzletet párommal, Obi, Praktiker, Dr. Padló, Diego, TLT, bútorboltok. Függönyöket Diegóból rendeltünk, illetve varratunk a két nagy szobába, a karnisok már megvannak. Már csak a kis helyiségekbe kell függöny. Vécét komplett kicseréljük, már csak be kell szerelni, valamint a tükröt is megvettük, az utoljára kerül fel valószínűleg. Konyhába egy melegítős csapot rendelt barátom, nem tudom, hogy működik majd, mert otthon pl. bojlert használunk, ilyet nem nagyon láttam senkinél, remélhetőleg beválik, modern dolognak tűnik.
Szekrényeket tudjuk, milyet szeretnénk, már csak azt is el kéne hozatni. Jyskben egész jó áron vannak bútorok, tv állványt is néztem ki onnan (mind tölgyfa anyagból), sok inspiráló berendezés is van, ami tetszik. Egyszóval már jobban állunk, mint pár hónapja, sőt, ha matrac lenne és már a fürdőbe minden fel lenne szerelve, párom már be is költözne. Persze neki könnyebb, hiszen csak az utca egyik részéről kell a másik felébe mennie, nem több mint 60 km-t utazva, munkáját is hátrahagyva, mint nekem.
Igaz, utóbbit nem bánom, minden reggel stresszel indulok dolgozni, utálok bejárni, de ezt már sokszor írtam, így legyen elég annyi, hogy nagyon örülni fogok, ha végre elmehetek innen.
Már csak egy másik munkahelyet kellene találni a közelben, aztán költözhetek is. A költözés könnyebb lenne, mint a munka keresés.

Másik dimenzióban élő lakótársamnak hamarabb összejött a költözés, lakásfelújítás, mint nekem, így ő elhagyja a lakást hamarosan, a helyére majd jöhet egy újabb idegen. De remélhetőleg nem kell sokáig néznünk egymást, akárki is lesz az, mert senkire nincs szükségem.

Mikor hétvégén ott üldögéltem a házikónkban,olyan csend és nyugalom volt, hűvös volt odabent a kinti meleghez képest. Alig akartam eljönni onnan, inkább álltam volna neki takarítani, minthogy hétfőn dolgozni menjek.
Szóval már várom az egészet, mert belegondolva, Szegedhez nem köt senki, inkább dolgok fognak hiányozni és a sok vásárlási lehetőség, mint az emberek.

Meg hát valahogy így is "normális", egyrészt az összeköltözés, másrészt pedig a saját ház. Majd megszokom azt is, mint a jelenlegi helyzetemet.
Eleinte biztos nehéz lesz, de kezdem magam hozzá szoktatni a gondolathoz. Eleinte valószínűleg csak hétvégente fogok ott aludni, aztán szép lassan próbálom magam odaszoktatni.

Mert el kell kezdődnie a felnőtt létnek valahol...

Néhány előtte-utána kép:

Előtte bal felső, utána jobb alsó

Előtte kék, utána barackvirág színű fal