2018. június 26., kedd

Régi idők nyári szünete

Máig emlékszem arra, amikor szüleim azt mondták, hogy még visszasírom a nyári szüneteket. És persze ebben is igazuk lett. Nyáron valahogy sokkal nehezebb dolgozni indulni, pedig már évek óta dolgozok nyaranta, de nehéz megszokni.

Visszagondolok azokra az időkre, amikor alig vártuk öcsémmel a nyári szünetet. Igaz, a nyári szünet első napjai sokszor teltek kerti munkálatokkal, borsó, zöldbab szedéssel és fejtéssel, ami akkor kellemetlennek tűnt, most már szívesen csinálnám akár munka helyett. Mivel öcsém úszni járt nyaranta és a kísérőjének kedvezményesebb volt a jegye pár órán át, ezért én voltam az, aki sokszor elkísérte. A strandon olvasgattam az árnyékban (a napot nem szeretem) és onnan mentem fürödni, ha épp jó idő volt. Kaptunk zsebpénzt, vettünk fánkot, gofrit vagy hot-dogot. Igaz, sokat veszekedtünk tesómmal, de volt, amikor rengeteget nevettünk és különféle játékokat találtunk ki. Otthon aztán a hűvös szobában tévéztem, olvastam vagy rádiót hallgattam, estefelé biciklizni indultam. A közeli nádashoz mentünk, sokszor sötétedésig bicajoztam vagy egyedül vagy másokkal az utcákon. Volt, hogy macskákat szelídítettem, a szomszédban mindig voltak kiscicák, és próbáltam magamhoz édesgetni őket több-kevesebb sikerrel. Mikor nagyobb lettem, már volt, hogy én főztem ebédet, mert szüleim dolgoztak, illetve barátnőkkel a városban csavarogtunk, főleg ha valamilyen fesztivál volt. Emlékszem, amikor átutaztunk vonattal Szegedre, már akkor a kedvencem volt a város és megfogadtam magamban, hogy itt fogok majd egyszer tanulni. Azt persze nem is sejtettem még akkor, hogy dolgozni is itt fogok.

És persze mindig alig vártuk az éves nyaralást, ami általában augusztus elejére esett. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy minden évben jutott nyaralásra, és noha külföldre ritkán mentünk, azért szép helyeket látogathattunk meg és megismerhettem a legszebb helyeket belföldön.
Persze a legemlékezetesebb nyaralásunk Olaszország volt 16 éves koromban.
A legemlékezetesebb belföldi pedig Mátrakeresztes, Révfülöp és Lillafüred.

Tehát aki épp nyári szüneten van, becsülje meg, amíg pihenhet és megvan a szabadsága.
Mert az őszintén mondom, nagyon hiányzik és mindig is hiányozni fog.





2018. június 25., hétfő

Nyárelő

Nagyban tombol a nyár,bár a jelenlegi időjárást tekintve inkább őszt mondanék. Ennek szívből örülök, mert így sokkal elviselhetőbb az albérletben, ami máskor pár nap alatt felmelegszik és még este is ontja magából a beton a hőséget a belvárosban.
Ma szabira írtam magam, ezért a délelőttöm egész kellemesen telt. Szendvicset vettem a Lipótiban, amit a Tisza-parti sétám közben ettem meg, majd elsétáltam a Boszorkányszigetig. Ott eltöltöttem egy kis időt, a természetben és csendben mindig felöltődök és új erőre kapok. Nem volt ott senki, hétfő délelőtt lévén. Sokat olvastam a szigetről, ami egyébként nem sziget, hanem egy ártéri erdő rész, a Tisza mentén, ahol végig lehet sétálni.A legenda szerint hallani lehet esténként emberi suttogásokat. Bár kissé misztikus  volt most is ott lenni, akárcsak első alkalommal. A madarak a bozótban ugráltak, de mindig az az érzésem volt, mintha épp közeledne valaki.


Diéta:
Tegnap reggel végre 6-ossal kezdődött a súlyom, igaz nagyon erősen a 70-hez közelített, de azért ezt is jó volt látni. Nem nagyon követem az étrendet, de az inspirál, és az ott szereplő kajákból szoktam összehozni újakat vagy amiket más embernél látok és csenek el új ötleteket. Természetesen cukor és fehér liszt mentesen, kávé és cukrozott üdítők nélkül, mert úgy tűnik, ez is elég a fogyáshoz, még ha nem is a nagy mértékűhöz. Anyukám egészségügyi okokból tej és gluténmentes kajákat csinál, amiket viszont én is szívesen eszek, a rizstejet és a gluténmentes (most rizslisztes) kenyeret is megkóstoltam, ezek ízlettek.  Egyelőre bogyókat nem terveztem venni csak a nyári étrend miatt, de még változhat, és most már tényleg beszerzek egy mérleget. Hamarosan lesz édesítőszeres mogyorókrémük is, ami az étrendbe is beilleszthető lesz, már nagyon várom.

Házhelyzet:
Ki lett  festve az egész belső rész, olyan színnel, ahogy azt megálmodtuk. Már most látszódik, hogy barátságos és otthonos lesz és a kezdeti sötét színeket felváltották a meleg színek és fények. Össze lett rakva az ebédlő asztal és székek, a konyhabútor gőzerővel halad papám asztalos műhelyében. Még pár hét és kész is lesz. Ki kellett cserélnünk a vécét, mert a régi repedt volt, de talán jobb is, hogy nem a régi tulajét használjuk. A héten tervezünk menni Obiba még venni a fürdőhöz dolgokat, meg persze amikre még szükség lesz. Egy hűtőt is néztünk ki már ki, legalábbis párom egész jó áron. Viszont a nyár végére, persze nem tervezek anyagi csődbe kerülni, valószínűleg kissé megcsappan majd a pénzem. Párom most nem keres annyit, mint korábban, hiszen a tanfolyamai még zajlanak, pontosabban inkább megálltak. Hogy manapság hat hónapot kelljen várni egy C kategóriára, az egyenesen nevetséges. Nem tudom, máshol is ilyen baromi lassan megy minden vagy csak ezen a környéken. És még hátra van egy kategória. Szóval amíg nem lesz 8 órás, meg csinálja azt, amit szeretne, addig kevesebbet keres még úgy is, hogy alkalmi sofőrködik egy cégnél. De reméljük a legjobbakat.


Nyaralás: 
Szabit tervezek július végén és ha nem jön semmi közbe a páromnak, akkor megint elmegyünk Egerbocsra több napra és majd Mátrafüredre is kirándulni. Illetve augusztus elején a családdal lesz erdélyi nyaralás, amit már szintén várok, mert nagyon szép az a vidék és régóta vágyok Erdély többi részére is. Korábban a Tordai-hasadéknál és Székelykőn voltunk, de az még nagyon az eleje Székelyföldnek.

Próbálom túlélni a munkanapokat, minden nap nagyon nehezen indulok meg és nagyon nincs kedvem menni. Rossz, mikor az ember nem szereti a munkáját és nem szívesen megy be, persze sokan lehetnek még így rajtam kívül. De megbecsülöm, hogy van és most a pénzre is szükség van, szeretés ide vagy oda.







2018. június 10., vasárnap

Életmódváltás

Talán egy hónapja magam sem gondoltam volna, hogy végre valamiben kitartó leszek, de úgy tűnik, ez az életmódváltás bejött.
Május 2-án elkezdtem diétázni, azóta 1 hónap telt el. Jelenleg mínusz 4 kilónál tartok, amit alig akarok elhinni! Az étrendet, amit kaptam, nem követtem 100%-ban, volt, hogy variáltam, és nem is mozogtam sokat. De így is lement pár kiló, aminek örülök és ez meggyőzött abban, hogy jó úton járok és csináljam tovább. Remélem, hamarosan 6-ossal fog kezdődni a mérleg számozása!
Mivel elromlott a mérlegem és azóta se vettem újat, ezért csak szüleimnél tudtam megmérni magam, de legalább nekem is meglepetés volt és ők látták rajtam, hogy fogytam, hiszen pont akkor voltam utoljára otthon, amikor elkezdtem.

És hogy mit csinálok? 
Zabpehely golyó,tonhalsaláta,csirke édesburgonya pürével, rántotta
Mellőzöm a fehér lisztet és a cukrot. Az édességeket, a nassolást. A szénsavas üdítőket, még a rostosakat is. Fő italom a citromos víz, ásványvíz és a gyógyteák, zöldtea, oolong tea. Ezeket próbálom ízesítés nélkül inni, de ha nagy hiányom van, teszek bele eritritet vagy mézet, bár tudom, hogy az utóbbiban is van cukor, szóval azt nagyon minimálisan és ritkán. 
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem csábulok el néha, de már nem minden nap történik ez meg. Nincs az a kötelező ebéd utáni nasi feelingem, merthogy minden főétkezés után lecsúszott egy csoki, volt hogy fél tábla is. Most próbálok egészséges és diétás édességeket kotyvasztani, zabpelyhes-almás golyót, étcsokis zabszeletet és túrós kókuszgolyót is csináltam, ha már nagyon nem bírtam tovább édesség nélkül. Ezek tárházát folyamatosan bővítem, és naponta látok új ötleteket, hiszen az instán sok embert követek, akik hasonlóan táplálkoznak. Olvastam sokféle oldalt, érdekes, hogy bár vannak fő pontok és egyezések, mégis van, amit az egyik oldal ajánl, a másik nem.
Lényeg állítólag, hogy mindenből mértékkel lehet fogyasztani, változatosan kell enni, nézni kell a makrókat és hogy belefér-e a napi kalóriaszükségletbe még vagy már nem.
Mivel gyűlölök számolgatni (igen, még ezt is), így ezt sem számolom ki, de az alap étrend, ahol minden le van írva, segítséget ad és nagyjából aszerint eszek.
Anyukámtól pedig elkértem a reformkonyha receptkönyvét, amelyben számtalan, főként jó kis zöldséges ételek vannak.
A tésztákat lassan felváltották a teljes kiőrlésűek, kenyérből egyébként sem ettem már régóta fehéret, de most egyenesen kerülöm. Köretek között a régi A-s és B-s rizsem helyett az annál sokkal finomabb és egészségesebb barna rizs és basmati rizs szerepel. A rizs sose volt a kedvenc köretem, de mióta megismertem a barnát és a basmatit, rájöttem, hogy ez az igazi rizs, nem az, amit évekig fogyasztottam. Még csak eszembe se jutott, hogy van jobb és finomabb ennél. Bulgurt, kölest eszek, zöldségpüréket, édesburgonyát, néha simát is, de abból se a sültkrumpli vagy steak burgonya változatát. Ez alatt az időszak alatt kétszer rendeltem csak kaját, de akkor is olyan helyről, ahol volt basmati rizs is és bulgur, nem a szokásos köretek. A rántott dolgokat szintén kerülöm.Alkoholt sem kéne innom, de ezt is nehéz tartanom, főleg ha épp fesztiválra vagy vendégségbe megyünk. A kávéval is ugyanígy vagyok, de ahelyett reggelente inkább már zöldteát iszok.

Gyros édesburival, tonhalkrémes szendvics, zabkása, cukkinilepény
Biztos vagyok benne, hogy ez sokkal jobb a szervezetemnek. Kezd eltűnni a kajakóma nevű állapot, amit a nehéz ételek és kötelező ebéd utáni édességem után éreztem, nem tudom, fittebb vagyok-e, mindenesetre fogytam és ez így most jó.
Aki tanakodik azon, hogy belevágjon-e ilyesmibe, mert már túlsúlyos, és nem szeretne minden este chipset vagy csokit nasizni, az ne habozzon, tegye meg.
Nem mondom, hogy nem irigylem azokat, akik akármennyit esznek és nassolnak, egy dekát se híznak (régen én is ilyen voltam), de aztán azzal nyugtatom magam, hogy legalább egészségesen eszek és ezzel sok betegséget is megelőzök. A kajáimat egyébként nézik kollégáim is és tetszik is nekik, ahogy kinéznek. Anyukámnak is adtam ötleteket, mit egyen. És páromnak is tetszik sok kaja, amit készítek és nagyon gusztának találja.

Igaz, hogy a testtömegindexem alapján normál testsúlyom van és még pont nem érem el a túlsúlyt, de én látom magamon, milyen vagyok és ami a legfontosabb, látom, hogy milyen lehetnék, ha..
És csak ez lebeg a szemem előtt.

Na meg persze  annak a gondolata, hogy egyszer valaki feltalál egy olyan mogyorókrémet, ami nem hizlal. :D










Viszlát 2024

  Idén se sokminden történt,legalábbis velem. A kislányom viszont rengeteget változott, és mivel lassan 3 évemet szinte 0-24 órában neki sze...