Türelem

Régebben egy nap alatt akartam megváltani a világot, mindent azonnal akartam, és nem volt türelmem kivárni semmit. Emiatt ideges lettem és rosszkedvű.
Ma már tudom, hogy a legjobb dolgok akkor alakulnak ki, ha türelmesen kivárom, hogy megkaphassam a sorstól.
Így nem aggódok, ha egy nap nem úgy sül el, hogy szeretném. Mindenhez idő kell, és ami igazán jó dolog, ahhoz meg még több idő…

Mi történt tavasz óta?

Akik esetleg olvasták előző bejegyzéseimet, emlékeznek, hogy írtam, egy közeli férfi kollégám felmondott, ami elég szomorúan érintett. Helyére érkezett egy másik csoportvezető, aki szinte még gyerek, tapasztalatlan, szétszórt, de az önbizalma szerencsére nagy, és könnyen manipulálható erősebb személyiségek által. Nem igazán beszélek vele sokat, megtartjuk a távolságot, csak a szükségeseket beszéljük meg. Még mindig úgy gondolom, hogy alkalmatlan, de ezen már túlléptem és bízom abban a csoporttal együtt, hogy talán benő a feje lágya és mutat némi kompetenciát magából...
Alapvetően elvagyok most, kaptunk laptopot és a még márciusban beígért telefont is. Pedig már tervezgettem, hogy veszek magamnak új készüléket, de türelmemnek ismét meglett a gyümölcse, mint ahogy már sokszor.

A mostmár volt kollégámmal azóta is majdnem napi szinten beszélek, szinte mindent tud, ami a melóhelyen és persze velem zajlik, barátnője révén is, aki még mindig itt dolgozik. Jóban vagyok a csajjal is, de néha elviselhetetlen, sőt, még energiavámpír is. Most képzeljük el azt az embertípust, aki folyton csak magáról beszél és sosem kérdezget rólad, ha igen, az is ritkaság. Nem veszi észre, hogy csak ő beszél és nem hagy érvényesülni másokat, sőt, még kérkedik is vele, hogy mindig csak ő beszél. Minden mondata szinte úgy kezdődik, hogy "én"...A legjelentéktelenebb témákról képes órákig beszélni, ami persze szinte csak őt érdekli, én meg már hallottam a sztorit háromszor, de már elsőre se volt érdekes. Ráadásul, mivel a barátja nem tud elmenni szabira, inkább lement egyedül a tengerre, sőt, vissza is akar menni egy hónap múlva szintén egyedül. Furcsa egy csaj, ráadásul az önzősége egyszerűen taszító. Főleg hogy nem gondol a barátjára. Persze az ő dolguk, de nálunk ez nem hiszem, hogy beleférne a kapcsolatunkba. Szóval az ő barátjával vagyok én jóban. Volt, hogy két hetente pénteken beültünk iszogatni, beszélgetni, és olyan is, hogy elmentem hozzájuk. Furcsa kapcsolat a miénk, de én valahogy hiszek a férfi-nő barátságban, és ezt hiába magyarázom páromnak is, hogy ez a volt kollégám abszolút nem vonz, egyszerűen nem akarja elhinni. Illetve azt még elhiszi, hogy engem nem vonz, de azt már nem, hogy fordítva ez nem áll fenn. Ezt mondjuk én nem gondolom, bár sosem merült fel köztünk ilyen jellegű téma.  Lehet  neki furcsának tűnik, hogy naponta ír meg néha felhív, de a barátok is ugyanezt csinálják. Kár, hogy lányban nem találtam ilyen értelmes és hasonló érdeklődésű személyt, mint ő. Akivel feltölt egy-egy beszélgetés, és nem a hülyeség és irigység zajlik, hanem az őszinte öröm a másik sikere miatt és a bátorítás. Jó lenne több ilyen barát, mint ő.

És akkor a nyár: a meleget nehezen viselem, most legalább már biztos lettem benne, hogy a kedvenc évszakom az ősz vagy mindenképp a késő vagy korai nyár. Az albérletben meg lehet szinte fulladni, utálom, hogy a betonból tör fel a meleg és nem kint a zöldben kell átvészeljem a meleget, hanem a négy fal között. Ha egyszer lesz saját házam, mindenképp kerteset szeretnék.
Olvasással töltöm az időmet és az alábbi sorozatok megnézésével: Poldark, A férfi a lefjobb orvosság, Géniusz, A szolgálólány meséje és mostmár a Trónok harca.
És időnként sikerül egy-egy jó filmet is találnom, bár azt hiszem, A számolás joga nálam az év filmje (eddig). Na jó, meg még az Arrival is jó. Meg a többi Oscar-jelölt film se volt rossz, kivéve a Manchester by the Sea.De azt hiszem, a filmes élményeimnek egy külön posztot kellene szenteljek.

Sokan vagy Balcsin, vagy Görögben, Montenegróban nyaralnak.  A Balcsira visszamennék szívesen egy hétre, de már Eger is hiányzik. Vágyok a Bükkbe, az erdő közé a természetbe, a nyugalomba, mindentől nyugodtan. Augusztus elején ott töltünk pár napot. De ahogy látom, Eger is nagyon népszerű, mert sok ismerős nyaral vagy nyaralt ott szintén.

A távolodó Kékes

Repülés Hollandiába

Ha választani lehetett volna az európai országok között, hova utazzak, valószínűleg nem Hollandiát választottam volna, de a lehetőség adott volt párom unokatesója révén, akit meg tudtunk látogatni végre.

Először ültünk mindketten repülőn. Persze új és érdekes élmény volt számomra is, és kényelmesebb volt a több órás zötykölődés helyett, még a ha fapados járatként kicsit zsúfoltnak is éreztem a teret, na meg persze a nyomáskülönbség is kissé kényelmetlen volt. A rémhírekkel ellentétben nálunk semmi gond nem volt a csomagokkal és az ellenőrzésnél,a kutya se nézte meg, hogy beleférnek-e a táskáink a követelménybe és másnál se láttuk, hogy kekeckedtek volna vele.Hamar ott voltunk Eindhovenben, majd másfél órára rá kocsival Apeldoornban, ami egy nyugodt kisváros. Ami egyből tetszett, hogy tisztaság van az utcákon, gyönyörűek a kertek,az ablakuk olyan mint egy igényes üzletkirakat, és sok barna kockaház van,ami számomra teljesen "angolos" volt. Furcsa volt, hogy nincs redőny és függöny az ablakokon, illetve itt-ott gandzsa szag áradt, az utcákon is úgy szívták, mint ahogy mi itthon cigizünk. Furcsa, hogy a nagy igényességük mellett ez a dolog mennyire elterjedt náluk. Rengeteg kutya volt, és mivel úgy hallottam, nem tarthatják kertben, folyton sétáltatják őket, szerintem napjuk sok része telik el ezzel. Nehéz volt megszokni azt is, hogy még este 11-kor is olyan világos volt, mint nálunk otthon 8 órakor. Sötétben nem is láttam Hollandiát,mert általában hamar lefeküdtünk és korán keltünk, de már 5-kor világos volt.

Két teljes napot tudtunk ott eltölteni, de ebbe a két napba is sokmindent bezsúfoltunk, hála párom unokatesójának és az ő barátjának, akik minél többmindent meg szerettek volna mutatni nekünk. Megnéztük a pékséget, ahol dolgoznak, majd egy közeli kastélyt, a Palais Het Loo-t, ami szintén nagyon angolos volt és gyönyörű angolkertje van. Be is lehetett menni, így sok szobát végig tudtunk járni, nekem nagyon tetszett. A kastély mögött egy hatalmas erdő terült el, a Királyné Erdeje, ahol sok útvonalat végig lehet járni, útközben tavakat is látva, de mi csak egy órát töltöttünk el itt, lévén, hogy már este 8 volt, mire elkezdtük.

Másnap pedig elutaztunk Amszterdamba, ami szintén másfél óra tőlük. Párom vezetett, lévén a tapasztaltabb sofőr,  hát elsőre sikerült kilyukadni Amszterdam legzsúfoltabb utcáin kocsival. Nagyjából a csodával volt határos, hogy sikerült parkolóhelyet találnunk. Rengeteg ember volt, nagy zsúfoltság és rengeteg biciklis, több, mint autós. Folyton dudálás és csengetés hallatszódott, alig fértünk az utcákon is a másik embertől. Nem igazán fogott meg a főváros, ráadásul az utcák is szinte ugyanolyannak tűntek, folyó, átívelő hidak, hasonló épületek...

 Megnéztük a piros lámpás negyed egy részét, ahol a falakon valóban piros lámpák sorakoznak végig, mögöttük a kirakattal, ahol a nőket láttuk. Ilyet valóban nem látni itthon, így hát idegenkedve mentünk végig, nekem szinte szürreális volt az élmény, ahogy elhaladtunk az agyonsminkelt, szinte meztelen nők mellett.
Végighaladtunk bazárokon, ami a turistáknak kínált tulipánhagymákat és megannyi csecsebecsét, hűtőmágnest.A kedvenc üzletem a Christmas Market volt, ahol minden karácsonyi díszben pompázott, úgy éreztem, mintha december lett volna egy kis ideig. Illetve a sajtüzletek is jól néztek ki. Én mindössze sajtot vettem és egy holland papucsos hűtőmágnest. Az egyik szintén turistáknak kialakított üzletben még füves sütit is lehetett volna venni, de inkább nem éltünk a lehetőséggel. Én sosem éltem ilyesmivel. Talán régen hajtott a kíváncsiság, de ma már nem.

Végigsétáltunk hát a zsúfolt főváros régebbi részén, majd elindultunk Zandvoort felé, ami egy tengerparti kisváros. Párom még nem látott tengert sem, én meg már régen, ezért ennek jobban örültem szinte, mint Amszterdamnak. Itt nyugi volt, hullámzott a tenger, kagylókat gyűjtöttünk és egy csomó képet csináltunk.

Itt jó lett volna még sok időt eltölteni, de már késő délután volt, és másnap reggel indult a repülőnk Budapestre. Hamar itthon voltunk.

Élménynek jó volt, csak rövid ideig tartott.

Amire még rájöttem, hogy nem szeretnék külföldön dolgozni, és olyan életet élni, mint akiknél kint voltunk.
Oké, több pénzt keres, mint itthon, de a bérleti díj sokkal több és nem tudnak félretenni igazán saját elmondásuk szerint sem. Ilyenkor nem tudom, megkérdezik-e maguktól, miért vannak kint? Itthon van az összes családtag, barát, és még a várost is szerették, ahol laktak, sőt mi több, nem rossz munkájuk is volt.

Nem látom értelmét ennek és sok más külföldi munkának sem. Nyilván mindenkinek a saját döntése ez, bennem sajnos vagy nem sajnos több a honérzet ennél. Már egy hét külföld után jó érzés volt magyar szót hallani, nem is tudom, hogy bírnám ott ki hetekig, hónapokig...

Mindenesetre ennek köszönhetően mi utazhattunk kicsit és reményeink szerint talán nem utoljára. :)