Mi történt tavasz óta?

Akik esetleg olvasták előző bejegyzéseimet, emlékeznek, hogy írtam, egy közeli férfi kollégám felmondott, ami elég szomorúan érintett. Helyére érkezett egy másik csoportvezető, aki szinte még gyerek, tapasztalatlan, szétszórt, de az önbizalma szerencsére nagy, és könnyen manipulálható erősebb személyiségek által. Nem igazán beszélek vele sokat, megtartjuk a távolságot, csak a szükségeseket beszéljük meg. Még mindig úgy gondolom, hogy alkalmatlan, de ezen már túlléptem és bízom abban a csoporttal együtt, hogy talán benő a feje lágya és mutat némi kompetenciát magából...
Alapvetően elvagyok most, kaptunk laptopot és a még márciusban beígért telefont is. Pedig már tervezgettem, hogy veszek magamnak új készüléket, de türelmemnek ismét meglett a gyümölcse, mint ahogy már sokszor.

A mostmár volt kollégámmal azóta is majdnem napi szinten beszélek, szinte mindent tud, ami a melóhelyen és persze velem zajlik, barátnője révén is, aki még mindig itt dolgozik. Jóban vagyok a csajjal is, de néha elviselhetetlen, sőt, még energiavámpír is. Most képzeljük el azt az embertípust, aki folyton csak magáról beszél és sosem kérdezget rólad, ha igen, az is ritkaság. Nem veszi észre, hogy csak ő beszél és nem hagy érvényesülni másokat, sőt, még kérkedik is vele, hogy mindig csak ő beszél. Minden mondata szinte úgy kezdődik, hogy "én"...A legjelentéktelenebb témákról képes órákig beszélni, ami persze szinte csak őt érdekli, én meg már hallottam a sztorit háromszor, de már elsőre se volt érdekes. Ráadásul, mivel a barátja nem tud elmenni szabira, inkább lement egyedül a tengerre, sőt, vissza is akar menni egy hónap múlva szintén egyedül. Furcsa egy csaj, ráadásul az önzősége egyszerűen taszító. Főleg hogy nem gondol a barátjára. Persze az ő dolguk, de nálunk ez nem hiszem, hogy beleférne a kapcsolatunkba. Szóval az ő barátjával vagyok én jóban. Volt, hogy két hetente pénteken beültünk iszogatni, beszélgetni, és olyan is, hogy elmentem hozzájuk. Furcsa kapcsolat a miénk, de én valahogy hiszek a férfi-nő barátságban, és ezt hiába magyarázom páromnak is, hogy ez a volt kollégám abszolút nem vonz, egyszerűen nem akarja elhinni. Illetve azt még elhiszi, hogy engem nem vonz, de azt már nem, hogy fordítva ez nem áll fenn. Ezt mondjuk én nem gondolom, bár sosem merült fel köztünk ilyen jellegű téma.  Lehet  neki furcsának tűnik, hogy naponta ír meg néha felhív, de a barátok is ugyanezt csinálják. Kár, hogy lányban nem találtam ilyen értelmes és hasonló érdeklődésű személyt, mint ő. Akivel feltölt egy-egy beszélgetés, és nem a hülyeség és irigység zajlik, hanem az őszinte öröm a másik sikere miatt és a bátorítás. Jó lenne több ilyen barát, mint ő.

És akkor a nyár: a meleget nehezen viselem, most legalább már biztos lettem benne, hogy a kedvenc évszakom az ősz vagy mindenképp a késő vagy korai nyár. Az albérletben meg lehet szinte fulladni, utálom, hogy a betonból tör fel a meleg és nem kint a zöldben kell átvészeljem a meleget, hanem a négy fal között. Ha egyszer lesz saját házam, mindenképp kerteset szeretnék.
Olvasással töltöm az időmet és az alábbi sorozatok megnézésével: Poldark, A férfi a lefjobb orvosság, Géniusz, A szolgálólány meséje és mostmár a Trónok harca.
És időnként sikerül egy-egy jó filmet is találnom, bár azt hiszem, A számolás joga nálam az év filmje (eddig). Na jó, meg még az Arrival is jó. Meg a többi Oscar-jelölt film se volt rossz, kivéve a Manchester by the Sea.De azt hiszem, a filmes élményeimnek egy külön posztot kellene szenteljek.

Sokan vagy Balcsin, vagy Görögben, Montenegróban nyaralnak.  A Balcsira visszamennék szívesen egy hétre, de már Eger is hiányzik. Vágyok a Bükkbe, az erdő közé a természetbe, a nyugalomba, mindentől nyugodtan. Augusztus elején ott töltünk pár napot. De ahogy látom, Eger is nagyon népszerű, mert sok ismerős nyaral vagy nyaralt ott szintén.

A távolodó Kékes