A nyár lassan,de unalmasan telt,hosszú, véget érni nem akaró hőhullámokkal és szárazsággal. A nyár a legunalmasabb és legkevésbé kedvelt évszak számomra már évek óta,és ez idén se változott. Legalább klímánk már volt,így sokkal elviselhetőbb volt a kánikula, de ettől még ugyanúgy nem volt kellemes kimenni. Az ősz is melegen indult. Végre eljutottunk 3 év után ismét a nyaralóba, először hármasban. A hosszú utazás ugyan nem volt könnyű,4 és fél óra, megállásokkal 5 és fél, de mégis könnyebb volt,mint vártam. A kislánynak tetszett a környezet,az udvar a hintapaddal,a sok lépcső, meg se állt egész nap...már teljesen ki fáradtunk tőle.. viszont nem viselte meg,hogy nem otthon vagyunk és produkált 2 teljesen átaludt éjszakát, este 9-től reggel 7ig aludt .. ilyen itthon sztem soha nem fordult még elő vele. Sokat kirándultunk, sétáltunk Szilvásváradon, kisvonatoztunk, kétszer ettünk kajáldában,amit mese nézéssel egybekötve egész jól viselt, és nagyon jókat evett,reggel is. A környezet változás jót tett neki,de mi nem éreztük azért ugyanúgy magunkat,mikor még kettesben mentünk. Nekünk ez nem volt nagy kikapcsolódás,inkább nosztalgia, és megmondom őszintén, nagyon vártam,hogy haza jöjjünk. Pedig már rég voltunk és tényleg szép a környezet, de ilyen kis gyerekkel én ezt nem tudom úgy megélni,mint korábban. Az idő is elég hűvös volt,és borongós néha, kivéve amikor kirándultunk. Aztán volt még szeptemberben egy falunap mamáméknál Romániában, ahol a kislány szintén elvolt köszönhetően az ugráló várnak,majd keresztfiunk nevnapja szintén ugráló várral,Mezőhegyes ménesbirtok,bár rossz idő volt,így a ménes behajtást nem vártuk meg,viszont finom libazsíros cipót vettünk. Egyik hétvégén ellátogattunk az Aeroparkba,ahol Ikarus busz kiállítás is volt még a kiállított repülők mellett,és azok érdekesebbek is voltak, mint a buszok, csak elég nagy tömeg volt,így a gépek belsejében hering parti volt. Ide jött velünk férjem egyik kollégája és annak kisfia. Majd elmentünk Vecsésre leszállt gépeket nézni,az szerintem jobb élmény is volt,mint a park. A kislánynak is tetszett,bár a vége felé már unta és inkább könyveket nézegetett.
Tegnap ismét a Szegedi Vadasparkban voltunk, most már babakocsi nélkül,az idő gyönyörű volt,pont kellemes, igazi őszies, és a kislányunk is talán jobban élvezte, felfogta az egészet áprilishoz képest. Sokat játszóterezünk,járunk mondókázásra,megszerette a motorozást,én a kavicsfestést,most ez kapcsol ki a leginkább. Heti kétszer szakszolgálat, plusz néha még magán konduktor és 2 hetente gyógytorna. Érzem,hogy már közeledik az idő,hogy óvodába kell menjen, én pedig vissza dolgozni. Ez ha minden jól megy,pár hónap és bekövetkezik, de még sok kérdés maradt és kétely van bennem ezzel kapcsolatban. Legszivesebben jövő szeptembertől adnám csak be oviba, de nekem már vissza kell mennem dolgozni,meg hát nyilván több pénzt is szeretnék mostmar keresni..nem akarok az a nő lenni,aki a férje pénzén élősködik... így, hogy látom,hogy a kislányom mennyit fejlődött, már én is talán szívesebben engedem el a kezét, bár tény,hogy folyton aggódok miatta,és a nyomába járok...nem tudom,ez lesz-e jobb valaha. Közben rá kaptam a Vintedre,a Temut picit már unom és hát próbálok spórolni ahogy csak tudok és én is eladok pár dolgot.Frissítés: Érdeklődtem a munkahelyemen, és február végén visszamegyek dolgozni, addig tart ki a felhalmozott szabadságom.
Nem vagyok ősanya,azt tudom,de mindent megteszek a kislányomért,és nagyon örülök,hogy ő van nekem .
És hogy milyen hatalmas lépéseket ugrott meg azóta,hogy megszületett. Minden nap produkál olyan dolgot,ami miatt büszkeséggel tekintek rá,és még csak most lesz 3 éves.
