Egy évvel ezelőtt kezdett el kúszni a kislányom, és jelenleg már szinte fut.
A mozgása hatalmas fejlődésen ment keresztül egy év alatt,és habár még most se tökéletes, de már haladunk és kezdi szépen behozni magát. Felmászik a csúszdára,szépen guggol, segítség nélkül fel is áll,le tud ülni magától pl egy lépcső fokra,ezek mind olyan dolgok,amiről korábban álmodni se mertem. A legutóbbi neurológián végre úgy láttam,elégedett a doki,és habár nem mondta ki,de azért lehet ő is meglepődött,hogy a kislányom milyen ügyes. És persze értelmileg is teljesen rendben van,sőt, nagyon okos. Persze nyilván minden szülő okosnak gondolja a gyerekét,de én akkor is így látom. Habár még nem beszél folyékonyan, szinte minden szót tud és mond, ki tudja fejezni magát saját megjegyzései és meglátásai vannak. Egyre dacosabb, a nem állandó szó szinte mindig,és nagy küzdés egy szimpla öltözés is. Dehat ezt akartam,hogy olyan legyen,mint minden normális gyerek és úgy tűnik,végre ez is eljött. Hálás vagyok és büszke vagyok a kis csodámra.Mindazonáltal viszont elfáradtam. Még úgy is,hogy már nincs majdnem napi szintű torna és a gyerek szinte magától is elvan. De már 2 és fél éve kelek fel minden áldott éjjel, minimum kétszer,mert nincs át aludt éjszaka és még éjjel is tápszert kér. Valahogy ebben még mindig kisbaba ..
A férjemet leszámitva nincs segítségem,és ő se tud sokat a kislánnyal lenni,habár igyekszik,dehat ott a munkája és persze egyéb teendők is. Idén kert is van,és igyekszünk befőzni és lefagyasztani,amit tudunk. Ez is idő, de megcsináljuk a gyerek mellett, mert nem lehetünk attól passzívak teljesen, mert ő itt van.
Amikor nyár van,akkor sokkal jobban elönt a szórakozás és kimozdulas utáni vágy amiben csaknem két éve nem volt részem. Mivel senkire se tudom hagyni a gyereket, így nehéz is lenne. Inkább a régi életem után nosztalgiázom néha, mert ha ma kimozdulnék,akkor se tudnám már magam teljesen elengedni, hiszen anya lettem. Így minden teljesen más.
Persze bízok abban,hogy idővel azért mi is ki tudunk majd kapcsolódni akár kettesben, de ez még odébb van.. Végre sikerült meggyőzni a férjemet arról, hogy beszereljük a klímát, a csaknem két hétig tartó borzalmas hőhullám után, ami július közepén volt,ő is rá ébredt, hogy hasonlóra kell majd számítanunk mostmár ,a klíma lassan nem luxus lesz,hanem alapvető dolog..
Az idei búcsún pusztulat meleg volt,ráadásul férjem dolgozott,így apáékkal mentünk ki,de kislányom semmire nem akart felülni, bár így legalább költeni nem kellett erre. A falunapon viszont szinte túl hűvös is volt,főleg este, így hamarabb el is jöttünk, mint ahogy terveztük. A kislány ugyan elvan,de hangosnak találta a zenét és már fáradt is volt.
A medencét is egész megkedvelte a kislány némi noszogatás után, bár sokáig azért nem pancsolt benne. A nagy melegben már én se néztem, hogy hideg a víz, csak úgy csobbantam bele nap mint nap,mert már csak izzadtam egyfolytában a házban is. Ez még persze a klíma előtt volt.
Fejlesztésre úgy ahogy járunk, a TSMT-t abba hagytuk, habár jó dolog volt, de teljesen bele fáradtan már a napi szintű tornákba. Helyette inkább játszó terezünk, és itthon is van csúszda meg hinta. Gyógytornára próbálunk két hetente menni,de volt,hogy egy hónap is kimaradt. Egyedül konduktorhoz járunk hetente,bár mostanában ott is van dacosság,és nem mindig együttműködő. Majd valószínűleg visszatérünk a szakszolgálathoz, hogy később, ha majd szükséges az óvodában is kapjon fejlesztést és az nem megy ugye SNI papír nélkül... persze csak ha megállapítják, hogy SNI-s. De ez még odébb van.
Egyelőre most is csak egy napos kirándulásokra jutottunk el,egyszer Kecskemétre a vadaskertbe, előtte pedig vissza néztünk a koraszülött osztályra, hiszen sose tudtam onnan elköszönni úgymond. Furcsa volt visszamenni, még ha csak látogatóként is,de kislányomnak nagyon örültek, nekik ez ad erőt a mindennapokban,hogy látják,hogy egykori pici betegük jól van. Vittünk pár koraszülött pelenkát és cumikat,meg persze nasikat,és üdítőt a nővereknek. Kislányom egykori doktornőjével közös kép is készült az öltözőben, ahol napi szinten jelen voltam csaknem két és fél évvel ezelőtt,és bizakodtam abban ,hogy a mi sorsunk is jóra fordul majd. Aznap,amikor haza értünk úgy éreztem,teljesen ki vagyok facsarva, valószínűleg tudat alatt megviselt a visszamenetel, szerintem többet nem fogunk menni. Pedig kedvesek voltak, és két pici babát is megnézhettünk. Nagyon furcsa volt,hogy most nem kellett maszkot viselni.
A másik rövid kirándulás a szabadkigyósi kastély volt,amit szépen felújítottak és sok korhű termet alakítottak ki belül. Kislányom mindenhova fel akart mászni, lépcsőzni akart,szaladgalt, szóval túl sok kikapcsolódást nem jelentett ez a látogatás..majd Pósteleken is megnéztük az állat simogatót és a kastély romot. Illetve egy gyors reptéri látogatás volt még férjem kérésére. Jól el is fáradtunk. El is gondolkoztam azon,hogy birnánk egy több napos utazást ott alvással, amikor még egy nap is kiveszi az erőnket. Vagy már elszoktunk ettől,magam sem tudom . Mindenesetre hamarosan itt az ősz,mint mindig,én már most is ezt várom. Az idei nyár is száraz,meleg, sőt mi több forróság van,eső szinte semmi... még zivatar sincs szinte egyáltalán.. már nincsenek olyan nyarak mint régen,bárki bármit is mond. És persze évek óta számomra a legkevésbé kedvelt évszak is ez.
