Már rég írtam, dehát mostanában ez úgy tűnik, igy megy. Próbálom csak nagy vonalakban leírni, mi történt. No nagy dolgok nem, de minden kis dolog is változás. Férjem ismét elkezdett dolgozni buszvezetőként, így ebből a szempontból életünk vissza állt a régi kerékvágásba. Néha kimegyünk hozzá a buszhoz, mindig hoz nekünk valami kaját, vagy reggelire valót. És persze ismét sokkal türelmetlenebb, ami érthető végülis a fáradságából adódóan. De legalább ismét lesz jobban pénzünk, nem kell minden fillért beosztani. Bár igazság szerint én eddig se tettem, jelenleg még van valamennyi tartalékom.
Én egyre csak hízok, de már nem is igazán érdekel a diéta. Az az igazság, hogy szeretek enni, imádom az edesseget. Ezek okoznak némi örömet, ha ez nem lenne, hiányozna. Szerintem lelki is kicsit a dolog, de lehet hogy a terhesség utáni hormon változás. Nem igazán tetszek így magamnak, de már nem érdekel, persze próbálok ehhez merten igényesen öltözködni (javarészt Temurol), de nem vásárolhatok folyton ruhát.
A kislány azóta egyre többet megy, szinte már fut is néha, alig esik el, guggolni is tud, mászik fel-le, még a kis létránkon is fel tud mászni. Tehát ügyesedik. Viszont az egyensúlya nem az igazi, állása néha még bizonytalan, felbukik ha nem figyel, vagy nem figyelünk rá. Mostanában talán már inkább fenékre ül, mint hogy teljesen hátra essen, de mindig nagy para volt, amikor elesett és koppant a feje. A jobb lába még mindig befelé dől,lehet emiatt se igazi az egyensúlya. A héten voltunk a Bethesdaban Pesten, ahol megerősítették a neurológusunk diagnózisát, a hemiparezist. Azaz alsó végtagi gyengeség. Ebből eredően tartós beteg lesz a kislány , emelt családi, meg közgyogy, meg parkoló kártya.. Ami ezzel jár. Persze szívesen lemondanék erről, csak járjon szépen, de őszintén szólva már az is csoda, hogy itt tartunk, és nem búslakodok emiatt már egyáltalán. Írtak fel neki gyógycipőt, remélem az picit javít a lábán és a járásán. Fejlesztésekre továbbra is vinni kell(ene), de mostanában csak konduktorhoz járunk. A tsmt-re azóta se jutottunk el, pedig lehet segítene egy újabb gyakorlatsor, gyógytornára is már egy hónapja nem járunk, de inkább szünetet tartunk. Nem tudom, mikor megyünk legközelebb, de a pici lány végig ordítja es alig hagyja, hogy lefogják, így nem tudom van-e értelme erőltetni a dolgot. Továbbra is eljárunk mondókázni itt helyben vagy játszótérre megyünk. Kell a társaság. Nekem mondjuk nem hiányzik, a gyerek miatt megyek. Meg persze addig is telik az idő. Az óvodában is voltunk, de végül most nem iratkoztunk be, ha addigra szobatiszta lesz, akkor jövő év elején kezd, én pedig majd a munkát, persze ha vissza vesznek.
Így, hogy már nagyobb, szerintem sokkal könnyebb minden. Jobban le lehet kötni és sokszor el is foglalja magát, közben tudom a dolgom csinálni. Annyira már megy jól, hogy ne kelljen folyton a nyomában lenni, de amikor elkezdett járni, szinte semmit se tudtam mellette csinálni. Egyre értelmesebb, mindent megért. Voltunk vele a vadasparkban, tetszett neki, azóta is a zsiráfokat emlegeti, sőt, szinte kedvenc állatai lettek. Lezajlott a húsvét is, gyönyörű idő volt kivételesen, és megvolt az első igazi tojás vadászat is, nyuszi fészkekkel, kosarakkal. Nálunk és anyáéknál is. Megtartottuk apa 60. szülinapját is, volt lufi, zászló, sültes tál, torta, ötletes ajándékok (tőlem egy 60-as számból kirakott kép kollázst kapott). Meglepetés volt, mert szerdai napon volt a szülinap és aznap is mentünk mind, nem hétvégén, mivel férjem azon a hétvégén dolgozott. De így se volt rossz.
Nagyon gyorsan telik az idő, közeledik a nyár, sokat van meleg és kevés az eső. Tegnapelőtt sikerült sarki fényt is látnom, sose gondoltam volna, hogy ilyenben részem lesz valaha ezen a helyen.
Ismét kertezünk, főleg férjem, illetve készítettünk bodza és mentaszörpöt is. Idén próbálunk befőzni is, mert tavaly nem volt semmi ilyen és azért ez hiányzik, meg persze hasznos is.
Van már homokozónk (homokkal), hinta, szeretnénk medencét is külön a kislánynak, és anyáéktól kap elvileg csúszdát. Így teljes lesz a játék park. Tavaly ugye még ülni se tudott, igy a kis medence is kizárt volt, de most már jobban ki élvezheti ő is a jó időt. Igazi nagylány már, vagy ahogy ő mondja, nem baba, kiscsaj. Mi pedig nagyon büszkék vagyunk rá.
