Egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ilyenkor már itt fogunk tartani, ahol most. Reméltem persze, de akkor még azt vártam, hogy a kislányom kúszni kezdjen, mert 10 hónapja stagnált a mozgása és különböző negatív képek is megjelentek a fejemben, hogy vajon mi vár ránk, ha nem fog kúszni, mászni, ülni, akkor még a járás olyan távoli dolognak tűnt, hogy nem is gondoltam rá. Most pedig végre, február 11-én megtette első önálló lépéseit. Előtte kb. 6 hónapig mászott, felállt és kapaszkodva lépegetett. Először oldalazva, majd már előre is, igaz a kezünket fogva. Sok szakember mondja, hogy nem szabad vezetgetni, bár aztán már azt mondta néhány, hogy lehet, csak a keze legyen lejjebb a vállánál, legjobb ha te szembe vagy vele és derék magasságban van a keze, úgy vezeted. Mindenesetre sokat voltunk kint és lévén hogy a hidegben sokmindent nem tudtunk kezdeni, igy sétáltunk az udvaron. Szerintem ez is segített. Mire február végén elmentünk a neurologiára, már 5-6 lépést önállóan megtett, amit szerencsére a doki is láthatott. A jobb oldali bokája viszont befelé dől elég csúnyán, emiatt is nehéz tartani az egyensúlyát. Az még most se az igazi. Igaz önállóan meg tud állni, de még néha imbolyog. De bízom benne, ez is javulni fog és a lába is erősödik idővel. A neurológián enyhe fokú hemiparezis gyanúját írta az orvos a lapjára, ami végtag gyengeség. A tényleges diagnózist valószínűleg majd Pesten mondják ki, ahova májusban megyünk. És valószínűleg segédeszközt is kap majd, hogy szebben menjen.. Addig még van 2 hónap, remélem addigra azért ügyesebb lesz a járása. Kint az udvaron sokkal többet megy, mint bent. Bent szinte nem is akar, csak 1,2 lépést, míg az udvaron majdnem az egész járdán végig megy egy kis megállással. Nagyon büszke vagyok rá, mert az ő esetében ezt elérni szinte egy csodával ér fel.
A mozgás mellett az értelme is fantasztikus, nagyon sok szót tud, mostanában olyanokat is mond, amit nem is tudjuk honnan hallhatott, de mondja. Formaberakót gyorsan és szinte gond nélkül tudja. Verseket és mondókát is megjegyez. Firkál, színez, szereti a kártyákat. A verseny autós kártyán az összes autót felismeri. Idén elkezdtem jobban közösségbe is vinni. Pl kerekítő mondókázó, ami annyira nem jött be neki, de muszáj más gyerekeket is látnia. Itt helyben is most voltak programok, dia vetítés és játszóház, ez már jobban tetszett neki. Már kétszer voltunk ketten könyvtárban is, neki is kölcsönöztünk könyveket. Úgy láttam, tetszik neki ott, én meg végre újra elkezdtem többet olvasni, ami őszintén szólva már nagyon hiányzott.
És hogy velünk mi a helyzet? Én nagyon elvagyok itthon, nem hiányzik a munka, csak nyilván pénzt nem kapok sokat, csak a gyest és a családi pótlékot. De azért szerencsére van még megtakarításom. Rá szoktam a Temura, szinte folyton onnan rendelek, a lakásba sokmindent, pl csempe matrica a konyhába, kanapé és szék huzat, ruhák, a kislányomnak játékok és dolgok. Van, ami még jobb áron is van, mint az Ali express, csak sajnos itt van egy 5200 Ft - os rendelési határ.. Emiatt sok olyat is rendeltem, ami nem feltétlenül volt szükséges. Kicsit ráfüggtem. De végre sokkal otthonosabb lett a lakásunk.
Férjem még mindig nem dolgozik, ugyan volt két hétig egy munkája, de az nem tetszett neki, ráadásul a fizetés is nevetséges lett volna, igy otthagyta. Úgy döntött végül, hogy vissza megy buszozni, mert ezt szereti igazán, ehhez ért. És persze nagyon jól keresett, sajnos ő is látta, nincs nagyon más lehetősége. Az árak az egekben, főleg az élelmiszer, amin nehezen lehet spórolni.. Rájött, hogy a fizetés mindenhol nem kicsit, hanem jóval kevesebb lenne, mint amit buszvezetőként haza hozott. Változni nyilván semmi nem fog ezzel, ugyanúgy sokat lesz oda, de legalább kap is érte... Mi pedig majd el leszünk kettesben a kislánnyal. Néha amúgy is úgy érzem, sokat van itthon és én szeretnék néha magamban is lenni. Nagyjából elvagyunk, persze néha vannak összezörrenések, például férjem szerint még mindig szükségtelen a fejlesztés, mert magától is fejlődik a pici lány. Igazából ezt sose lehet tudni, de ha nem viszem el, akkor meg furdalna a lelkiismeret, hogy nem teszek meg mindent. Azért előnye is van annak, hogy itthon van férjem, az udvarunk rendezett, és amit halasztott régebben dolgokat is megcsinálta. Idén veteményünk is lesz, igaz, kevesebb zöldséggel. Most sokkal izgalmasabb lesz kimenni, hogy a kislányunk már jár, van már hintája (anyáék húsvéti ajándéka), lesz homokozója (a traktor gumi már megvan), kis medencéje is,hiszen már tud benne ülni, nem úgy, mint tavaly. És nagyon el is van szerencsére. Jó látni, hogy ennyire kinyilik neki a világ, ahogy beszél vagy megy. Mint minden hétköznapi gyerek. Ahogy mindig is szerettem volna.
