Idén túl sok változás nem történt az életünkben, igyekeztünk kialakítani a hétköznapokat, a napirendet a gyerekünkkel. Férjem sokat dolgozott, mert hiába kapott áprilisban saját fordát végre, 5-6 napokat is dolgozott egybe, és egész nap odavolt. Úgy tűnt, több ideje volt, amikor még csak váltott. Ezért október végén meghozta a döntést, amin már régóta vacillált, ugyanis felmondott. Habár a fizetés jó volt, de 80% volt a munka aránya, a maradék pedig a család, a saját dolgai intézése között oszlott meg, így szinte semmire se maradt idő. Vannak már ugyan jövőbeli tervei, de még semmi konkrét, egyelőre csak kipiheni a fáradalmakat. És hosszú idő óta ez az első olyan ünnepi időszak, amikor végig itthon van. Az ünnepek jól és gyorsan teltek. Karácsony előtt két héttel mi is elmentünk anyáékkal mamámhoz és keresztanyához. A kislányunk egész jól érezte magát, még sikerült aludnia is ott. Az út egyedül, ahol nagyon nehéz lekötni, de mostmár szerencsére egyre jobban elvan, ha megyünk valahová. Volt kis szülinapi tortája is és készült közös kép a dédivel is. Rá egy hétre apáéknál kolbász töltés volt, és aznap volt a picikém szülinapja is, ezért ott ünnepeltünk. Anya készített neki kiwis teknős alakú túrós - banános tortát, ami viszont nem jött be neki. De itt is jól érezte magát, bontogatta az ajándékait. Kapott mágneses táblát, amit majd később adok oda neki, mert vannak benne pici darabok, amit a szájába tud venni. Plusz könyveket persze, és pingvines ágyneműt, mert a pingvinek mostanában a kedvencei. Egyszer elmentünk az adventi gyertya gyújtásra is, de szinte végig a gyülekezeti teremben voltam vele, mert kint csak nyüszögött. De én legalább ittam közben két bögre forralt bort. :D
A készülődés is komótosan telt, mondanám, hogy mindenre volt idő, de pl a karácsonyi vásárba így se jutottunk el,mert minden napra volt valami program, vagy vásárlás, vagy sütés. Idén is zserbót és Fanta szeletet sütöttem, meg persze mézeskalácsot, amiben a kislányom csak annyit tudott még segédkezni, hogy kettőt megkóstolt. A halászlét rendeltük, férjem nem akart vele vesződni. Illetve csináltam majonézes salátákat. 25-én anyáéknál voltunk, ott most is isteni ebéd volt. Közösen kaptunk egy porszívót, ami akkumulátoros és nagyon praktikus állítólag, de még nem volt időm kipróbálni. A kislányom beszélő babát kapott, akinek szép hosszú haja van, amit tud fésűlni.
Az idő idén karácsonykor is enyhe, tavaszias volt, az utunk szintén ramaty, egyelőre még úgy tűnik, sokat kell várni az aszfaltos utunkra a bürokrácia miatt. Mostanában voltak páran nálunk is, a lelkész és a felesége, keresztfiunk anyukájával és tesójával, illetve férjem gyerekkori barátja és annak barátnője, utóbbi nagyon elvolt a kislányunkkal. Anyós nem jött el szerencsére azóta sem, férjem vitte át egy kicsit a gyereket, de ez így pont jó.
Szóval az évről annyit, hogy igaz, velem nem történt sokminden, azon kívül hogy már 2 éve nincs egy átaludt éjszakám, és inkább hízok, mint fogyok, plusz kB semmi kikapcsolódásom nincs, viszont a kislányunk hihetetlen változásokon ment, és megy keresztül mai napig. Egészen június végéig, amikor is stagnált a mozgása és picit a szellemi készségei is, sokszor voltam magam alatt. Hiába jártunk már kétféle fejlesztésre, úgy éreztem, nem elég. Férjemet nyüstöltem ezzel folyton, aki szerint nincs szüksége a kislánynak semmire, mert magától is fejlődni fog. Június végén végre megtörtént a várva várt esemény, kúszni kezdett a picikém. És innentől kezdve nem volt megállás. Mind mozgásban, mind értelemben produkált új dolgokat és megindult szépen a beszéd fejlődése is. Nagyon sok szót tud, ismer, és mondja is. Jelenleg kapaszkodva lépeget előre felé is, és próbál egyensúlyozni, ettől függ az is, hogy mikor fog végre elindulni. De biztos vagyok mostmár benne, hogy járni fog egyedül is, a kérdés hogy mikor lesz készen rá. Én segítem továbbra is, ahogy csak tudom, viszem fejlesztésre, ha kell, busszal, tornázunk itthon és igyekszem aktívan közreműködni vele a játékban is, tanítani mindig valami újra. Amúgy szerencsére magában is egész jól eljátszik. Viszont elkezdett dacoskodni, és látja, hogy az apjától bármit kérhet. Szinte önállóan eszik, kézzel, kanállal és villával is, ha úgy tartja kedve. Próbál egyre jobban utánozni minket, és önállóvá válni.
Tavaly ilyenkor azt írtam, hogy bízom benne, hogy ilyenkorra már ha még nem is fut, de elindul. Nagyjából bejött, viszont nagy hátrányt kell ledolgoznia, és ahhoz képest nagyon igyekszik, így én jelenleg elégedett vagyok. Igen, nézhetném azt, hogy nála már kisebb gyerekek is mennek és futnak, de az az igazság, ezt már elengedtem és nem érzem magam rosszul ettől. Már csak azért sem, mert már van hitem abban, hogy a kislányom is fog itt tartani, és amikor már csinálni fogja, senkit se fog érdekelni, mikor kezdte.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek boldog új évet!
