Minden év hoz valami újdonságot, de a tavalyi év különösen
sok változást hozott. Először is a legfontosabbat, anya lettem. Igaz, 2021-ben
született a kislányom, mégis 2022-ben váltam igazán anyává, főleg azután, hogy
végre március 9-én haza jöhettünk a kórházból és elkezdődött a közös életünk és
a családdá válás folyamata. Nem volt mindig egyszerű, főleg mikor hasfájós volt
a kislány és nyűgös, vagy mikor egész nap vele voltam (mert férjem dolgozott) úgy,
hogy szinte semmi nem volt jó neki. Segítségem pedig ugye szinte semmi nem
volt. De szépen megoldottunk mindent ketten is, még ha sokszor kaotikus is
volt. Nem tagadom, hogy sokat veszekedtünk is férjemmel, főleg a gyerek miatt,
mert ő ugye nem akarja mai napig vinni sehova a kislányt, mondván, nincs semmi
baja, holott sajnos igenis van, még ha papíron is.
Sok anyát megismertem, akik hasonló cipőben vannak és kicsit máshogy látom a világot is. Első és legfontosabb a kislányom, és az ő igényei. Minden más csak utána következik.
Szeptemberben volt a keresztelője, amire eljött mamám és a keresztszüleim. Ráadásul már reggel 9re itt voltak, siettek az idő eltolódás miatt, mi pedig még semmivel nem voltunk kész. Se kaja, se ünnepi teríték vagy lufik, semmi. Ha a szüleim nincsenek,valószínűleg az egész vendéglátás dugába dőlt volna, de így megmentették a helyzetet. A keresztelőn egész jól viselkedett a kislány, nem sírt túl sokat, igaz az istentisztelet keresztelő utáni részét a parkban töltöttük. Aztán elveszett a mobilom, azt kerestük vagy egy órán keresztül. Férjem is, miután meghozta a sültes tálat. Anyának kellett szólnia, hogy na mostmár együnk, mert a vendégek éhesek. Végül az úton a sárban lett meg a telefonom, a házunk előtt. Mindenesetre az világossá vált számunkra, hogy a jövőben túl sok vendéglátósdit nem szeretnénk. A kicsi első szülinapja is úgy telt, hogy csak tortázás volt, amit anyáék hoztak. Meg persze voltak ajándékok és lufik, bár a kislányom nem igazán értékelte és épp nyűgös is volt aznap valami miatt. Pedig az ősz egész nyűgösség mentesen telt, nagyjából a napirendünk is kialakult. Igaz, az éjszakai kelések még mindig megvannak, de már előfordul, persze csak ritkán, hogy átaludja az éjszakát. Az ünnepek is jól teltek, most volt hosszú idő óta az egyik legjobb karácsonyunk, pedig nem volt semmi különös, „csak” együtt voltunk és itthon. De a 2021-es karácsony megtanította, hogy minden karácsony csak jobb lehet, amit otthon tölthetünk a szeretteinkkel. Igaz, férjem dolgozott Szenteste napján, de fél 6-ra hazaért, és karácsony mindkét napján szabad volt. 25-én elmentünk anyáékhoz, 26-án pedig itthon voltunk, és mivel tavaszias idő volt, ezért babakocsival elmentünk sétálni és ki is ültünk a napra. Anyósékhoz szerencsére nem kellett menni, igaz, meg se hívtak minket külön. A halászlevet apósom csinálta 24. estére, és ő hozta át, az ajándékokkal együtt, illetve előző nap sógorom csinált rólunk családi képeket, és ő elhozta anyósom ajándékát is. Anyósom sem az unokája szülinapjára nem jött el, sem pedig karácsony körül. Persze engem se köszöntött fel szülinapomon. Megsértődött azon, amikor közöltem vele, hogy úgy etetem a gyerekem, ahogy én szeretném, amikor a sokadik adjak neki tehéntejet, mert a tápszer nem elég jó, illetve a védőnőre és orvosokra hallgatok csak stb. ilyen mondatokkal jött, kissé elegem lett. Nyilván látta is rajtam, hogy nem látom szívesen, mert mindig butaságokat beszél, plusz az unokáját se hajlandó a kezébe venni, így inkább elkerülve a konfrontálódást, távol marad tőlünk. Szilveszterkor átsétáltunk hozzájuk, de elsősorban após kedvéért, nem miatta. Ja, az idei kézműves ajándéka sem maradhatott el anyósnak, egy milka csokis dobozból kivágott szív, a nevünkkel, rákötve egy madzag, Sajnos nem sikerült eltüntetnem, mert férjem kitüntető helyre rakta a karácsonyfán.
Szülinapomon hosszú idő óta először mentünk el kettesben a kedvenc éttermünkbe, a kaját épp sikerült befejezni, amikor anyáék telefonáltak, hogy a kislány ordít, nem tudnak mit csinálni vele. A picikém már zihálva, öklendezve sírt. Pedig csak egy órára akartuk rábízni a nagyszülőkre. Sajnos nem jött össze, de remélem, azért a jövőben majd jobban el fog lenni velük.
A házunk körül is történtek változások, végre lett új bejárati ajtónk és ablakunk, igaz, nyár helyett november elejére készült el. Kialakítottunk egy jó kis teraszt, ami eddig is megvolt, csak a helyén a biciklijeink álltak. Azok hátra kerültek, így előre tettük a székeket és asztalt (vettünk egy nagyobb asztalt is, így majd jobban lehet kint is enni)., náddal körbe vontuk a teraszt, és a fal is újra lett festve. Mivel folyton itthon vagyok, így volt időm rendelni, csinosítgatni a házunkat. Rendeltem kanapét a nappaliba, amit már régen szerettem volna. Rendszereztem pár dolgot, amit már rég nem használtunk, leselejteztem. A kertszomszéd is befejezte a kerítés részünket, így legalább ott nem jönnek át a tyúkok. Mostmár lehetne kertészkedni szabadon, de idén nem kertezünk, inkább a melléképületeket rakjuk rendbe, glettelés, festés…stb. Év végén pedig megérkezett a régen várt jó hír, miszerint lesz végre aszfaltos utunk! Valószínűleg tavasszal kezdik el, de végre talán véget ér a pocsaras, sáros időszak, amikor is kimenni se tudunk autóval az úton. És hát a 21. században azért ez már alap elvárás lenne.
A pici lány jelenleg 1 éves, korrigáltan 10 hónapos, kb. 6300 g lehet és nagyjából 66 cm. 4 foga van, és kezd a haja is szépen nőni. Egyelőre püréset eszik inkább, de a baba chipset is szépen elnyammogja (extrudált snackek), szóval lassan a darabosat is el lehet neki kezdeni adni (főleg ha anya elég bátor lesz hozzá). Önállóan még nem ül, de az ölünkben szépen tartja magát és ha ki van támasztva is, röviden megül. Kúszni csak körbe-körbe, előre még nem, és nem is mászik. A neurológus szerint „kicsit” le van maradva, de nem is csoda a cisztája miatt. Egyébként egy értelmes, okos kislány, minden apró változást észrevesz a környezetében, hallgat a nevére, tapsol, utánoz minket gagyogva, ha kérdezzük, hol van a kutyád, medve, bagoly, akkor arra felé néz a szobában. Igazi kis huncut, akinek megvan a magához való esze. Biztos vagyok benne, hogy idén is sokat fog fejlődni. Örülnék, ha végre elindulna, már az sem érdekelne, ha nem lenne semmi nyugtom tőle… Persze igyekszem a sok pozitívumot nézni, persze az ember akaratlanul is hasonlítja más gyerekekhez, és nem kellemes látni, hogy a gyereked még a koraszülött társaihoz képest is le van maradva. De ahogy a férjem mondaná, örüljünk annak, hogy egyáltalán itt van velünk, „látszólag” nincs semmi baja, egy boldog baba, aki már inkább kiscsaj, mint baba. És minden baba a saját ütemében fejlődik, és mindig saját magához és az előzményeihez képest ítéljük meg őt, ne a világ elvárásai szerint.
Bízok és hiszek benne, hogy jövő ilyenkor már nagy fejlődésről tudok beszámolni, hogy akkorra már – ha nem is fut, de - elindul, hiszen 2 éves lesz. Egyelőre kis lépésekben haladunk, sokszor úgy érzem, toporgunk, de csak előre kell nézni, és ki kell élvezni a jelen pillanatot, mert ez a korszaka már nem jön vissza.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek boldog új évet!
