Már hónapok óta nem írtam, de mostanában – talán érthető módon – minden időmet a kislányom köti le. Már a nyáron is túl vagyunk, szerencsére. Nagyon utáltam az egész nyarat, a szárazság, hőség miatt, és persze egy csepp eső sem esett. Idén először- hosszú idő óta először, nyaralni se voltunk. Közben persze végig hallgathattam a szomszédos kölykök medencézését, sikítozásait. Mivel férjem a júniust és júliust is végig dolgozta, volt, hogy 5 napot egybe, így egész nap a picivel voltam. Nem könnyű megoldani, főleg segítség nélkül. Örültem, ha arra van idő, hogy ebédeljek. Aki tudna segíteni, az nem segít, aki pedig szeretne, nem lakik közel vagy dolgozik. Gondolok itt anyósomra, akivel egy településen, egy utcában lakunk, nem dolgozik, mégis hetente jó ha 10, max. 20 percre átjött. Folyton mondogatja a hülyeségeit, meg hogy nyűgös a kislány, biztos éhes, vagy biztos álmos. Meg adjak neki tehéntejet.. Persze pár másodpercnél tovább nem tudja fogni, már teszi le egyből vagy adja át nekünk. Sajnos szándék sincs, hogy legalább megszokja egy kicsit, azt mondja, majd ha nagyobb lesz, pesztrálja… Persze, csak ha a gyerek majd azt se fogja tudni, kicsoda, ha ilyen sokat foglalkozik vele. Az ő gyerekei csak ettek és aludtak, és neki se volt segítsége. Szerencsére mostanában egyre ritkábban jön, a kezdeti lelkesedés hamar lelohadt. Nyilván én meg nem értek egyet azokkal, amiket mond, ennek hangot is adok. Egyébként se vagyok kíváncsi a véleményére, tanácsaira. Anyukám is eljön heti egyszer, de így is többet van a picivel, mint közel lakó anyósom és szerintem a kislányunk is jobban meg fogja ismerni.
Látogatóink is voltak, férjem barátai, nekem eljött
nagymamám és keresztszüleim is Romániából. És persze vannak az „ígérgetők”,
akik még mindig nem értek ide tavasz óta, pedig nagyon szerettek volna jönni.
Pont azok ráadásul férjem barátai közül, akiknek illett volna az elsők között
lenniük és még a településen is laknak. De én úgy vagyok vele, hogy aki nem ért
ide őszig, az már ne is jöjjön. A munkahelyemre is bementem vele egyszer, persze pont nyűgös volt. De rendesek voltak a többiek, még két játékot is kaptunk, én pedig egy capuccinot. Cickány is aranyos, kezdetben nem volt szimpatikus, még 2019-ben, de pl. ők is eljöttek a férjével baba látogatóba és tök jó dolgokat is hoztak a picinek. Többi kollégám nem jött el, de végülis mindegy is.
Nincs két egyforma napunk, van, hogy a kislány többet alszik, van, hogy szinte alig, vagy csak 20 perceket egy nap. Az a 20 perc pedig semmire nem elég. Az éjszakák is változóak, volt, hogy egybe aludt 7 órát, és olyan is, hogy 2-3 óránként felkel enni. Napjainkat az orvosi vizsgálatok, kontrollok és a Dévény torna teszik ki. Az utazások nem a pici kedvencei, sajnos sokat nyűglődik, főleg ha álmos és nem sikerül elaludnia. Ezért állandó a vita is férjemmel, aki azt mondja, ne vigyük sehova a kislányt, ne vegzálják folyton, meg hogy neki itthon a legjobb. Aztán persze mégis megyünk. De pl. a kora utógondozásról már lemondtunk. Egyszer feleslegesen utaztunk, mert a dokinak el kellett mennie, akkor elégeltük meg a dolgot, nem olcsó a benzin költség sem, plusz idő, plusz a korán kelés. De ezen kívül van kardiológia és neurológia, ahová járnunk kell majdnem havi rendszerességgel. A védőnő kb. háromszor volt nálunk, de még tavasszal, viszont egész nyáron nem volt, és nem is kérdezett a gyerekről semmit. Aztán rácsodálkozott, hogy mekkorát nőtt a pici.
A kislányunk fejlődik ugyan, de lassan, egyelőre a korrigált korának megfelelően. Korrigált 5,5, hónaposan kezdett el forogni, végre hátról hasra is, nem csak fordítva. Pont amikor oda se figyeltünk nagyon, mert az etetőszékét szereltük össze. Most korrigált 7 hónapos, lassan el kellene kezdenie kúszni, próbálkozik vele, ahogy látom, de még nem igazán mozdult meg, esetleg csak körbe-körbe. Szerencsére sem a neurológus, sem a gyógytornász nem említi, hogy le lenne maradva, mindent rendben találnak. A figyelme napról napra nyílik, ahogy az értelme is. Mindig csinál új dolgokat és fedez fel. Egész jól elvan magában is, persze csak rövid ideig, van, hogy egy fakanállal elszórakozik percekig vagy egy vizes palackkal. Nem kellenek a drága játékok sem :D Gagyarászik is, de csak ha olyanja van. A súlya nem gyarapszik túl gyorsan, bár a védőnő szerint rendben van. Most 9 hónapos, mégis „csak” 5400 g és 63 centi körül van.
6 hónaposan, korrigált 4 hónaposan elkezdtem a hozzátáplálását is. Nagyon rákészültem a dologra, könyvet olvasgattam, beléptem egy Facebook csoportba is. Vettem pároló betétet, aprító gépet és egy új botmixert is, valamint jégkocka tartót és kisebb műanyag tároló dobozokat. Kanalak és étkészlet is már volt egy ideje. Almalével kezdtem, majd alma pürével, végül folytattam sütőtök pürével, ami üveges bébiételben volt. Eleinte terveztem, hogy püréket készítek, majd mivel eleinte csak 1-2 kanállal evett mindenből, ezért üveges bébiételt vettem, és 3 napig adtam neki egyfélét, fokozatosan emelve az adagot. Táblázatot is töltöttem le vagy 5félét, de volt, ahol a sorrend nem volt egyforma, meg más hónaptól ajánlották, mint a másik táblázat… Úgyhogy már csak azt néztem inkább, hogy a bébikajákra hány hónap van ráírva és azt adtam neki. 2 hónapig csak kóstolgatott, kisebb adagokat. Szerencsére majdnem mindenre vevő volt, a répa és a spenót volt az, ami kevésbé jött be neki eddig. Majd augusztus végén már elkezdett egyre többet enni, a csirkehús édesburgonyával volta kedvenc, bevágta majdnem a háromnegyed üveggel. Szóval végre kiváltottunk egy étkezést. Ekkor kezdődött, hogy elkezdett egyre keményebb kakija lenni, majd napokig nem kakilt, holott korábban napi 1,2 mindig volt neki. Szóval szenvedett szegénykém. Elkezdtem kipróbálni mindent, rostos gyümiket adtam neki, széklet lazító kajákat, több folyadékot és olajat tettem a püréibe, mégse használt. Ahogy a Laevolac szirup sem. Elkezdtem én készíteni a püréit, mert a bolti kajákban rizskeményítő és rizsliszt is van (többségében), és ez is okozhat szorulást. Több nap után a glicerines mini klizma segített, ami jobb ,mint a kúp, mert ez egy folyadék, amit be kell fecskendezni a megfelelő helyre. Csak hát ez se lehet hosszútávú megoldás. Így most az aszalt szilvalé és Dulcosoft kombó tűnik úgy, hogy beválik. Reméljük, egy idő után megszokja a pocakja a kajákat, és nem lesz székrekedése. De sok kísérletezést igényel a dolog. Minden napra jut valami, olyan sosincs, hogy ne legyen valami kisebb megoldandó dolog. Persze 3 hónapja a fogzással is küzdünk, de még nem bújt ki neki egy foga sem. Végülis a pocakfájós időszakon is túl voltunk, ezen is túl leszünk előbb, vagy utóbb.
Szóval vannak könnyebb és nehezebb, nyűgösebb napok is. Van, hogy tudok mellette csinálni ezt-azt és van, hogy semmit. A jó idő előnye volt, hogy sokat lehettünk kint, márpedig a kislányom imád a szabadban lenni, ott valahogy mindig megnyugszik és kevésbé nyűgös. Egyedül ez hiányzik a nyárból.
Az augusztusunk már eseménydúsabban telt, minden hétvégére jutott valamilyen program szinte. De ezt egy másik bejegyzésben írom majd le.
