Az előző bejegyzésben írtam, hogy hamarosan egy hírrel szolgálhatok. A legutóbbi bejegyzésem napján, aug. 16-án voltam a 12. heti genetikai UH-n, úgyhogy már előttetek sem titkolom, hogy babát várok :)
Írtam már párszor, hogy nem sietjük el a dolgot párommal, nem erőltetünk semmit, de nem védekezünk már kb. 1 éve, tehát úgy voltunk vele, ha jönnie kell a gyermekáldásnak, akkor jönni fog.
Az első házassági évfordulónk előtt pár nappal (a hivatalos előtt, mert ugye volt egy templomi is), június 14-én teszteltem először pozitívat. Itthon már volt talonban pár teszt, biztos ami biztos, de eddig nem használtam, mert nem késett, előtte napokon pedig feleslegesnek tartottam volna elhasználni a teszteket. Szóval amikor már késett 2 napja, akkor vettem elő az egyiket, és halványan ugyan, de látszódott a második csík. Csak óvatosan mondtam el páromnak, mondván, hogy csinálok azért még egyet pár nap múlva is. Még kettőt csináltam pár nap különbségekkel, a harmadik teszten már erősebb volt a teszt csík, mint a kontroll csík. Másnap mentem nőgyógyászhoz, ahol ugyan már láttak valamit, de UH-ra beutaltak, és az UH napján, július 2-án már volt szívhangja is 5+4 naposan :) Nagyon furcsa élmény volt hallani a kis szívdobogást. Sztem fel se fogtam igazán, hogy egy ember kezd növekedni bennem. Kiállították a papírt, amivel mehetek védőnőhöz. Bejelentkeztem oda is, igaz csak pár hét múlvára, mivel akkor voltam kb. a 6.héten. Magándokihoz is bejelentkeztem (az első vizsgálatok sztk-sak voltak). Közben volt egy kis ijedség is, mert elkezdtem barnázni a 8.héten, de csak minimálisan és nagyon rövid ideig, de a magándokim egyből (már másnap) elküldött vérvételre, UH-ra, mondván ez nem játék, hiszen a barna is vérzés. Szerencsére mindent rendben találtak, mivel A rh- a vércsoportom,ezért kaptam immuglobin injekciót. Ezt nemigen értettem, habár elmagyarázta a doki, de utána olvasva ilyet abortusz, vetélés, vagy első szülés után kapnak a kismamák, ha negatív a vércsoportjuk. Írt fel progeszteront is, amit a 12.hétig szedtem. Én inkább progeszteron hiányra gondolok, mivel 2018-ban, amikor még Szegeden voltam nőgyógyásznál és hormonvizsgálatot végeztek, akkor progeszteron hiányos voltam, Ezért gondolom, hogy most is lehetett akár ez is az ok.
Azóta védőnőnél is voltam (az első alkalom másfél órás volt), mindenfélét kérdezett. A védőnőt ismerem, többször járt bent már a hivatalban, elég közvetlen csaj. Havonta kell majd járnom hozzá. Vérnyomást, súlyt és pocak körfogatot mér, megkérdezi van-e panaszom, megnézi a leleteimet, beszélgetünk és kb.ennyi. A nődokihoz is havonta kell majd menjek, ha minden igaz, hogy rám nézzen. Plusz ugye a kötelező vizsgálatok, vérvétel, UH-k, meg majd lesz egy cukorterhelés, de az talán a 24.hét körül. Gondolkozok az 5D-s UH-n is, a babamozin, mert ott tök jól látszik a pici arcocskája, bár engem leginkább a neme érdekelne, amit biztosra még nem tudtak mondani a 12.héten. Csak annyit, hogy nem látszódik még kuki. :D Abban bízok, hogy a 18.hetin már meg fogják tudni mondani, vagy erősen tippelni. Na nem mintha nem lenne mindegy, persze megvan mindkettőnknek a „titkos”vágya, de ugyanúgy örülni fogunk kisfiúnak és kislánynak is. Csak könnyebb lenne cuccokat vásárolni, ha tudnánk a nemét, kicsit személyesebb és persze a névválasztás is leszűkülne. Arra is van már tippünk, de mélyen nem ástuk még bele magunkat az utónevekbe. Férjemnek amúgy nem tetszenek a nagyon ritka,magyartalan vagy külföldies hangzású nevek. Nekem épp tetszene egy pár ritka név, de férjemnek nem, így valószínűleg egy átlagos, ámde számunkra tetsző, de azért nem túl divatos nevünk lesz végül. És csak egy név, mert nem vagyunk híve a két keresztnévnek, csak a gyerek életét nehezíti meg, ha majd alá kell írnia meg egyébként is. Nekünk sincs két nevünk és szüleimnek sem.
Lassan már el kellene mondogatni az embereknek, persze én nem szeretném elsietni,megvárom inkább a megfelelő alkalmat. A főnökömnek kénytelen voltam már a 7.héten elmondani, mert a nődokim már másnap berendelt vizsgálatokra, én meg nem akartam valami kamu dumával távol lenni. Előbb-utóbb úgyis megtudta volna a főnök, és valószínűleg ő először. Múlt héten a polgármesternek is elmondtam, illetve egy kolléganőmnek, aki anyakönyvi tanfolyamra megy majd. Neki is csak azért, hogy tudjon róla, jövőre nem leszek, így biztos be kell majd vállalnia pár esküvőt, úgy készüljön. A többi kollégámnak pedig majd szépen sorban,ahogy adódik. Főleg azoknak kellene, akik majd át-illetve visszaveszik a munkakörömet.
A családnak már 7.hét környékén elmondtuk. Anyós kijelentette, hogy lány lesz a gyerek, rá pár hétre pedig, amikor párom közölte vele, hogy nem vagyok rosszul levős és nem hányok, hogy biztosan fiú. :D Az anyukák egyébként lányra tippelnek, a férfi családtagok pedig fiúra gondolnak, hogy az lesz. Lassan már a pocakom is növekszik, úgyhogy nem tartom kizártnak, hogy valaki már sejti, csak még nem mondja. Meg egy faluban amúgy sem marad titokban sokáig az ilyesmi.
Úgyhogy mostmár szépen lassan próbálom ráállítani az agyam a babára, elkezdtem olvasgatni mindenféle oldalt. Amíg nem lettem terhes, soha egy babaoldalon nem voltam és igazság szerint nem is érdekeltek az ezzel kapcsolatos dolgok. De mostmár lelkesen nézegetem a babaruhákat, kiságyakat, babakocsikat és a hasonló holmikat. Vannak elképzeléseim a szobáról is, csak még ki kellene pakolni belőle pár cuccot, hogy ne raktárnak nézzen ki. Férjem is örül a babának, mindig nézegeti a hasamat, azóta a kapcsolatunk is valahogy sokkal bensőségesebb, szinte alig vagy ritkán vitatkozunk. Hiszem, hogy mellettem lesz mindenben, mert ismerem, hogy milyen és tudom, hogy bízhatok benne. Tudom, hogy hetekig élne zsíros kenyéren, csak hogy a babának mindene meglegyen. Bár erre azért remélem nem lesz szükség, mert anyagilag nem állunk rosszul. Kevésbé érdemes embernek nem is szülnék.
Úgyhogy hamarosan életem egyik legnagyobb feladatával nézek szembe. De addig is kiélvezem még az utolsó hónapokat egyedül, vagy kettesben a férjemmel. Most a 2. trimeszterre visszajött az energiám is. Az elsőben nagyon fáradékony, lusta voltam és émelygős, szerencsére az utóbbi is múlni, vagy enyhülni látszik. Itt az ősz, a kedvenc évszakom, nincs dögmeleg, több kedvem van sütni, főzni és munkálkodni. Imádom a hűvös, füstszagú estéket, a varjakat, amelyeket pár napja ismét hallok. És már az esőt is tudom élvezni, a száraz nyár után. Bár úgy tűnik, még egy ideig meleg, napsütéses napok köszöntenek ránk.
