Nyaralásokban

 

Már elég régen írtam ide. Arra is gondoltam, hogy többször kellene kevesebbet írnom, úgy emészthetőbb lenne a nagy infóáradat, na de azt majd legközelebb.

Utálom a nyarat, legalábbis az ideit különösen. Ez már a sokadik hőhullám és azt is meg tudnám egy kezemen számolni, hányszor esett normálisan az eső az elmúlt két-három hónapban. A szomszédban zajlik a medencézés, mert még ha nem lett volna elég, hogy a gyereket így is üvölteni halljuk, így legalább még közelebb is van. A gazt is csak azért tüntette el a szomszéd, hogy a medence elférjen, amúgy a telek többi részén embermagasságú a gaz és a susnya. De a nagy medence fontos, hogy legyen és kitehessük Facebookra ugyebár. Valamelyik nap a hülye anyja a rádiót is odavitte, hagy üvöltsön az is a medence mellett, ami ugye még közelebb van a falunkhoz. Még szerencse, hogy a nő nincs itt túl sokat. Szóval már nagyon várom az iskolakezdést.

Azért utaztunk is kicsit, július elején egy hétvégére elmentünk Egerbocsra (a szokásos), ám most nem kettesben, hanem barátokkal. Illetve férjem gyerekkori barátjával és annak újdonsült feleségével. (aznap házasodtak). Kirándultunk, sokat másztunk hegyet és elmentünk Szilvásváradra is, amit ugyan nem lehet megunni, de számunkra már ismerős volt, nekik kevésbé, mert még nem jártak erre.

Egyszer volt egy bográcsos krumpli paprikás és a csárdában is ettünk Dormándon, valamint nem maradhatott ki a szilvásváradi pisztráng sem.  (Ez nem egy nap alatt volt.)

Pár napja pedig a Balcsin voltunk, most először a déli részen. Én korábban északi részeken nyaraltam. Zamárdiban töltöttünk el két és fél napot, egy tök hangulatos panzióban az Alsó pincesoron. Távol a strand nyüzsgésétől. Mivel meleg volt, ezért vonzott minket a víz, így kétszer is a strandon töltöttük a délutánt, férjem bele is ment a vízbe teljesen, pedig tartott a siklóktól. (Utál minden kígyót). Én csak a lábamat tettem bele és sétáltam a vízben, nagyon sokáig csak térdig ért a víz.

Ettünk lángost, főtt kukoricát. Hekket is akartunk, de nem fért volna belénk még az is. A panzióban kaptunk bőséges reggelit, így ebédre sem éheztünk meg igazán, jobbára vacsiztunk. A reggeli friss volt és bőséges, így az volt a napunk egyik kedvenc része. Érkezésünk első estéjén a Paprika Csárdában vacsiztunk, jó volt a kaja, de a nagy meleg miatt a második fogás felét ott hagytam. Másnap Siófokra mentünk, végigsétáltunk a Plázson, férjem vett nekem napszemüveget. Nagyon jó kis kajáldák voltak, különösen tetszett az amerikai stílusú beülős hely, és a Lávakövi Pizzéria. Sajnos nem voltunk éhesek, így a kaja itt kimaradt, csak jégkását ittunk, az viszont überxar volt. 

 

Utána egy 1órás sétahajókázásra mentünk. Egy koma be akart minket palizni már a parkolóban és a jóval drágább kalózhajót ajánlani, amiben közben még gyerekek is üvöltenek a kalóz téma miatt. Szerencsére emlékeztem, hogy amúgy a sétahajókázás alapból nem ennyibe kerül, így továbbsétáltunk a normál vashajó felé. Jó volt egy programnak. Aztán vissza is mentünk a szállásra, aznap csak a strandon ettünk, nem is vacsiztunk. Utolsó napon megint elmentünk Siófokra, de csak az állatparkig. Hát nem volt olyan nagy szám, javarészt házi állatok voltak, elég pici, gyorsan körbe lehet járni. Ha történetesen nem Siófokon lenne, sztem nem sokan jönnének csak emiatt. Ami aranyos volt, hogy egy teve szabadon sétált a látogatók között, zoo csemegét kunyerált és még egy gyereket is majdnem fellökött. Nagy kópé volt. Ja és a kismalacok is ott futottak szerteszét a parkban. Utolsó vacsink a szálláshelyen volt, a Szent Kristóf Pincészet és Borétteremben. Igényes környezet és jobban is tetszett, mint a Paprika Csárda. De csak levest és desszertet tudtunk enni, ennyi fért belénk. A naplementét a Kőhegyi Kilátóról néztük meg, szép látvány volt és a szállásunkhoz nagyon közel. Amúgy Zamárdi szép település, de ez is évről évre népszerűbb és így forgalmasabb is lesz. Habár mi hétköznap voltunk, de így is nagy volt a pezsgés. Minden este felkeltünk valami zajra, vagy kint üvöltött valaki, vagy az egyik szobában a kisgyerek sírt, vagy bulizni indultak és jöttek vissza hajnalban a másik szobában lakók.

Mindenesetre viszont jó kis élmény volt. Ki tudja, mikor tudunk legközelebb eljönni egy több napos utazásra…

 Részletek és egy hír bejelentése későbbi bejegyzésben! 

Most pedig következzen pár kép a Balcsiról: