Az utolsó munkanapom

 

 Már egy jó ideje érlelődött bennem, hogy elmenjek végre táppénzre, de mivel szerencsére jól vagyok amúgy és nem problémás a terhességem, még maradtam. Viszonylag energia is volt bennem. Most előrébb hozták a minden évben „kedvenc” szén támogatást, amivel én kellett fogadjam az ügyfeleket. Érdekes, tavaly meg tavalyelőtt elég volt decemberben elkezdeni, most előrébb hozták, hogy még ezt megcsinálhassam. Nyilván nem vagyok hülye, tudtam, hogy erre megy ki a dolog. Pedig fizikailag még a szén sincs itt. Pont az a réteg jön, akik mondhatni nem túl igényesek, és ki tudja, mit hordoznak magukban, gondolva itt akár a Covidra is. Mostanában amúgy is sokan haltak meg a faluban, volt, aki Covidban. Szóval abszolút nem volt kedvem már ehhez a sok ügyfélhez. Plusz a főnök is mindig kitalált valamit,meg eleve elég furcsán is viselkedett az utóbbi hetekben, mintha kerülne. Mindenesetre nem sokat beszélgettünk. De legalább a többiekkel megbeszélte volna, hogy ki mit fog csinálni, ha már nem leszek. De tőlem kérdezgették, hogy nekem mondott-e valamit erről, de végülis tökmindegy nekem már, hogy ki mit fog csinálni, nem az én dolgom felosztani a feladatokat. Aztán még kitalálta, hogy testületin adjam elő a témámat, hát kösz, inkább kihagyom. Persze nem egyeztette velem előre, hanem láttam a meghívón.

Mivel múlt héten is elég sok dolgom volt, meg volt pár nehézkes ügyfelem, ezért hétvégén már erősen elkezdtem vacillálni rajta, hogy a tervezett december 1. helyett hamarabb elmenjek. Szerettem volna már nyugalmat, az itthoni dolgokkal foglalkozni, pakolni, főzőcskézni, készülni majd az ünnepekre, és elkezdeni rendelni a baba dolgokat. Amikor legutóbb nőgyógyásznál voltam, említettem neki a táppénzt, ezért írt egy javaslatot a táppénzre vételhez. Így a papír az mindig ott volt velem, hogy ha akarok, már akár másnaptól elmenjek táppénzre. Nem munkakerülés vagy ilyesmi, de ez az időszak tényleg ne a munkáról szóljon már. Igaz a főnököm is megjegyezte, hogy a helyemben már rég otthon olvasgatna… Úgyhogy nem ért meglepetésként igazán senkit, mikor közöltem tegnap, hogy mától már nem vagyok. Reggel közöltem a főnökkel, aki számított már rá. Kolléganőm azt mondta, már ő is rég otthon lett volna a helyemben, plusz ma már be se jött volna. :D

De én úgy voltam vele, megadom az esélyt, hogy esetleg még személyesen átbeszéljük a dolgokat a főnökkel, de hát hiába adtam meg, kb tojt rám, és még feladatokat is adott, semmit nem pihentem egész nap. Még a végén megjegyezte, hogy lehet néha felhív vagy behív, ha segítség kell. Persze annyit nem kérdezett meg, hogy mivel hogy haladtam és mi maradt még folyamatban, mikor ott volt a lehetőség. Meg magyarázott valamit, hogy nem-e kell aláírnom a táppénzhez, meg hogy kell-e valami papír neki arról, hogy veszélyeztetett terhes vagyok. Kb világát nem tudja időnként, nem is értem, hogy beszélhet ilyen hülyeségeket, pedig a felesége terhes. Mindenesetre a munkáltatónak semmi köze az én papíromhoz, majd csak a táppénzeshez. Utolsó napomon se tudta még sztem, hogy ki mit fog csinálni a távollétemben, kolléganőm megkérdezte tőle ugyan, hogy aztán kézzel-lábbal tiltakozzon, hogy ő azt a munkakört nem csinálná már. Úgyhogy elég kellemetlen volt, és még megjegyezte a jegyző, hogy azt gondolta, még lesz idő megbeszélni ezeket a dolgokat. Azért ez elég nevetséges kifogás, tekintve, hogy már júliusban, mindenkinél hamarabb megtudta, hogy terhes vagyok. Szóval lett volna ideje még arra is, hogy valakit betaníttasson.  Mivel ketten voltak ügyintézők csak tegnap a hivatalban, így igazán senkitől nem tudtam elköszönni, bár igaz, nem felmondtam… De akkor is fura volt. Kissé keserédes, hogy valószínűleg 2 és fél évig nem jövök vissza dolgozni. Még azon is gondolkoztam, hogy viszek be sütit meg sósat utolsó napomon, ami pont a születésnapomra esett volna terveim szerint, de végülis nem lett volna értelme, főleg ha a fél hivatal bent sincs. Így ez elmaradt. Talán majd a karácsonyi kajálásra elmegyek, ha egyáltalán lesz belőle valami. 

Régóta vártam erre az időszakra, már akkor is, mikor még terhes se voltam, hogy itthon legyek. Aztán bízom benne, nem fogom hamar elunni magam. A hét most nem lesz olyan unalmas, majd csütörtökön megyek be shoppingolni, dm, Rossmann, ilyesmik, aztán pénteken megyünk Szegedre 5D ultrahangra. Szerencsére múlt héten, amikor felhívtam őket, még egész sok időpont közül lehetett választani, pedig azt hittem, hogy már nagyon hely se lesz. Végre látjuk úgy igazán a babócát, és talán a neme is kiderül biztosra. Szombaton jönnek anyáék szülinapom alkalmából, főzünk, sütünk, úgyhogy lesznek előkészületek.

Biztos gyorsan el fog telni ez az időszak is, még ha most olyan hosszú időnek is tűnik.

Mindenestre legalább már a munkával nem kell foglalkozzak. Egy ennél sokkal fontosabb feladat vár rám hamarosan. :)

 

 

21. héten

 

Olyan gyorsan telik az idő, már félidőnél járok. Múlt héten voltam a 20. heti genetikai vizsgálaton. Nem volt nagy élmény, mert 9 óra helyett fél 1-kor kerültem sorra, mivel a nődokik mind szülni voltak. Ilyen sokat még sose vártam, de nem akartam új időpontot kérni, hiszen az már nem a 20.hét lett volna. Az ember még izgulni vagy aggódni is elfelejt, annyit várakozik.  Mindenesetre, ami a legfontosabb, hogy a babának mindene megvan, nem látott a doki semmi problémát, de kissé sietett, így azt is csak futólag közölte a kérdésemre, hogy valószínűleg kislány. Még jó, hogy férjem tudott jönni értem, mert múlt héten mindketten szabin voltunk.

Végre jutott időnk a pakolásra, illetve férjemnek a kinti munkálatokra, műhely és góré kitakarításra. Illetve a kb. 2 éve tervezett kültéri padlót is sikerült végre letenni (újat). A szomszéd rakta le, kissé komótosan ugyan, de lényeg, hogy kész lett és tényleg modern hatást mutat.

Előtte és utána kép:

 

Szegeden vettük az Obiban, ez volt majdnem a legjobb áron. Benéztünk kíváncsiságból két babaáruházba is. Választék az ugyan volt, de sztem nagyon el vannak szállva az árak. Az egyik boltban az eladó folyamatosan követett minket, látta valószínűleg, hogy full kezdők vagyunk és ránk akart sózni valamit, így onnan gyorsan eljöttünk. Főleg, mikor a 200 ezer Ft feletti babakocsikat kezdte mutogatni. Ahogy férjem is mondta, ennyiből már egy autót veszel. Szóval dilemma még a babakocsi, hogy mennyiért és honnan, már lassan én is hajlok arra, hogy vegyünk egy használtat. Igazából jó volt látni azt a sok cuki babaholmit, de végül csak pár apróságot vettem. A legtöbb dolgot rendelni szeretném, és legalább jól körül tudok nézni a kedvezőbb árak után. Nem arról van szó, hogy ne akarnánk mindent megadni a babának, de úgy gondolom, hogy pl. 100ezer Ft körül is tud annyit egy babakocsi, és a lényegét tekintve ugyanaz, mint egy majdnem 300ezerbe kerülő. Ez kb. olyan, mint az esküvőipar, ahol esküvő címszó alatt mindent drágábban akarnak eladni.

Internetről megrendeltem a kiságyat, matracot és egy lepedőt, amit holnap szállítanak ki. Kíváncsi vagyok rá nagyon, persze még előbb össze kell szerelni.

Lassan már elmondtuk mindenkinek a hírt, akinek szerettük volna, kolléganőimnek (bár nem mindegyik kollégának) a 18. héten mondtam el. Az egyiken, aki szintén babát tervez, látszott is az irigység, bár legalább nem titkolta. Örülök, hogy már tudják, nem sokáig számíthatnak rám, és kezdhetnek el gondolkozni azon, mi lesz, ha majd nem leszek. Megmondom őszintén, amúgy sem igen érdekel már, hogy mi van a hivatalban, oldják meg ők. Persze amíg tudom, elvégzem a feladatom, de már nem állok bele semmibe.

A héten meg táppénzen vagyok. Ismét megfáztam (legutóbb 2 hete volt ugyanez), orrfújás, orrdugulás, torokfájás, egy kis hőemelkedés, de csak egy napig, majd köhögés. Betelefonáltam a táppénz miatt (ugye mostanában kb már csak távgyógyítás van), és végül tesztet is kértek nekem, nehogy covidos legyek. A faluban most elég sokan azok, hiába mondtam, hogy kontaktom se nagyon volt senkivel az elmúlt héten… Szóval vártam a „mentősökre”, végül egy civil kocsival jött ki egy beöltözött hapsi, levette a gyorstesztet orron keresztül, majd mivel az negatív lett, a PCR tesztet is, szintén orron keresztül. Nem mondom, hogy kellemes volt, de annyira nem durva, mint amennyire sokan mondták. Tegnap fel is tették eeszt-re az eredményt, az is negatív lett. Örültem neki nagyon, mert nem is tudom mit csináltam volna itthon, „bezárva” 10 napig. Így is már második hete vagyok itthon… És még azért leszek bőven, ahogy közeledik a terhesség vége. Szóval eleget leszek még itthon úgymond. Cickány kolléganőm is covidos, volt egy jó kis lagzi, ahol a fél násznép karanténba került. Ő is már 2. hete otthon van, de úgy, hogy előtte csak 1 hetet dolgozott, azt megelőzően meg 3 hetet  szabin volt. Kb kevesebbet van a munkahelyén, mint én terhesen. Sztem ő ahogy pozitívat tesztel (terhességre), már megy is táppénzre őt ismerve.

A héten még itthon vagyok, jövő héten ismét kezdem a munkát, még ki tudja, meddig.…

 

Úton van....

 

Az előző bejegyzésben írtam, hogy hamarosan egy hírrel szolgálhatok. A legutóbbi bejegyzésem napján, aug. 16-án voltam a 12. heti genetikai UH-n, úgyhogy már előttetek sem titkolom, hogy babát várok :)

Írtam már párszor, hogy nem sietjük el a dolgot párommal, nem erőltetünk semmit, de nem védekezünk már kb. 1 éve, tehát úgy voltunk vele, ha jönnie kell a gyermekáldásnak, akkor jönni fog.

Az első házassági évfordulónk előtt pár nappal (a hivatalos előtt, mert ugye volt egy templomi is), június 14-én teszteltem először pozitívat. Itthon már volt talonban pár teszt, biztos ami biztos, de eddig nem használtam, mert nem késett, előtte napokon pedig feleslegesnek tartottam volna elhasználni a teszteket. Szóval amikor már késett 2 napja, akkor vettem elő az egyiket, és halványan ugyan, de látszódott a második csík. Csak óvatosan mondtam el páromnak, mondván, hogy csinálok azért még egyet pár nap múlva is. Még kettőt csináltam pár nap különbségekkel, a harmadik teszten már erősebb volt a teszt csík, mint a kontroll csík. Másnap mentem nőgyógyászhoz, ahol ugyan már láttak valamit, de UH-ra beutaltak, és az UH napján, július 2-án már volt szívhangja is 5+4 naposan :) Nagyon furcsa élmény volt hallani a kis szívdobogást. Sztem fel se fogtam igazán, hogy egy ember kezd növekedni bennem. Kiállították a papírt, amivel mehetek védőnőhöz. Bejelentkeztem oda is, igaz csak pár hét múlvára, mivel akkor voltam kb. a 6.héten. Magándokihoz is bejelentkeztem (az első vizsgálatok sztk-sak voltak). Közben volt egy kis ijedség is, mert elkezdtem barnázni a 8.héten, de csak minimálisan és nagyon rövid ideig, de a magándokim egyből (már másnap) elküldött vérvételre, UH-ra, mondván ez nem játék, hiszen a barna is vérzés. Szerencsére mindent rendben találtak, mivel A rh- a vércsoportom,ezért kaptam immuglobin injekciót. Ezt nemigen értettem, habár elmagyarázta a doki, de utána olvasva ilyet abortusz, vetélés, vagy első szülés után kapnak a kismamák, ha negatív a vércsoportjuk. Írt fel progeszteront is, amit a 12.hétig szedtem. Én inkább progeszteron hiányra gondolok, mivel 2018-ban, amikor még Szegeden voltam nőgyógyásznál és hormonvizsgálatot végeztek, akkor progeszteron hiányos voltam, Ezért gondolom, hogy most is lehetett akár ez is az ok.

Azóta védőnőnél is voltam (az első alkalom másfél órás volt), mindenfélét kérdezett. A védőnőt ismerem, többször járt bent már a hivatalban, elég közvetlen csaj. Havonta kell majd járnom hozzá. Vérnyomást, súlyt és pocak körfogatot mér, megkérdezi van-e panaszom, megnézi a leleteimet, beszélgetünk és kb.ennyi. A nődokihoz is havonta kell majd menjek, ha minden igaz, hogy rám nézzen. Plusz ugye a kötelező vizsgálatok, vérvétel, UH-k, meg majd lesz egy cukorterhelés, de az talán a 24.hét körül. Gondolkozok az 5D-s UH-n is, a babamozin, mert ott tök jól látszik a pici arcocskája, bár engem leginkább a neme érdekelne, amit biztosra még nem tudtak mondani a 12.héten. Csak annyit, hogy nem látszódik még kuki. :D Abban bízok, hogy a 18.hetin már meg fogják tudni mondani, vagy erősen tippelni. Na nem mintha nem lenne mindegy, persze megvan mindkettőnknek a „titkos”vágya, de ugyanúgy örülni fogunk kisfiúnak és kislánynak is. Csak könnyebb lenne cuccokat vásárolni, ha tudnánk a nemét, kicsit személyesebb és persze a névválasztás is leszűkülne. Arra is van már tippünk, de mélyen nem ástuk még bele magunkat az utónevekbe. Férjemnek amúgy nem tetszenek a nagyon ritka,magyartalan vagy külföldies hangzású nevek. Nekem épp tetszene egy pár ritka név, de férjemnek nem, így valószínűleg egy átlagos, ámde számunkra tetsző, de azért nem túl divatos nevünk lesz végül. És csak egy név, mert nem vagyunk híve a két keresztnévnek, csak a gyerek életét nehezíti meg, ha majd alá kell írnia meg egyébként is. Nekünk sincs két nevünk és szüleimnek sem.

Lassan már el kellene mondogatni az embereknek, persze én nem szeretném elsietni,megvárom inkább a megfelelő alkalmat. A főnökömnek kénytelen voltam már a 7.héten elmondani, mert a nődokim már másnap berendelt vizsgálatokra, én meg nem akartam valami kamu dumával távol lenni. Előbb-utóbb úgyis megtudta volna a főnök, és valószínűleg ő először. Múlt héten a polgármesternek is elmondtam, illetve egy kolléganőmnek, aki anyakönyvi tanfolyamra megy majd. Neki is csak azért, hogy tudjon róla, jövőre nem leszek, így biztos be kell majd vállalnia pár esküvőt, úgy készüljön. A többi kollégámnak pedig majd szépen sorban,ahogy adódik. Főleg azoknak kellene, akik majd át-illetve visszaveszik a munkakörömet.

A családnak már 7.hét környékén elmondtuk. Anyós kijelentette, hogy lány lesz a gyerek, rá pár hétre pedig, amikor párom közölte vele, hogy nem vagyok rosszul levős és nem hányok, hogy biztosan fiú. :D Az anyukák egyébként lányra tippelnek, a férfi családtagok pedig fiúra gondolnak, hogy az lesz. Lassan már a pocakom is növekszik, úgyhogy nem tartom kizártnak, hogy valaki már sejti, csak még nem mondja. Meg egy faluban amúgy sem marad titokban sokáig az ilyesmi.

Úgyhogy mostmár szépen lassan próbálom ráállítani az agyam a babára, elkezdtem olvasgatni mindenféle oldalt. Amíg nem lettem terhes, soha egy babaoldalon nem voltam és igazság szerint nem is érdekeltek az ezzel kapcsolatos dolgok. De  mostmár lelkesen nézegetem a babaruhákat, kiságyakat, babakocsikat és a hasonló holmikat. Vannak elképzeléseim a szobáról is, csak még ki kellene pakolni belőle pár cuccot, hogy ne raktárnak nézzen ki. Férjem is örül a babának, mindig nézegeti a hasamat, azóta a kapcsolatunk is valahogy sokkal bensőségesebb, szinte alig vagy ritkán vitatkozunk. Hiszem, hogy mellettem lesz mindenben, mert ismerem, hogy milyen és tudom, hogy bízhatok benne. Tudom, hogy hetekig élne zsíros kenyéren, csak hogy a babának mindene meglegyen. Bár erre azért remélem nem lesz szükség, mert anyagilag nem állunk rosszul.  Kevésbé érdemes embernek nem is szülnék.

Úgyhogy hamarosan életem egyik legnagyobb feladatával nézek szembe. De addig is kiélvezem még az utolsó hónapokat egyedül, vagy kettesben a férjemmel. Most a 2. trimeszterre visszajött az energiám is. Az elsőben nagyon fáradékony, lusta voltam és émelygős, szerencsére az utóbbi is múlni, vagy enyhülni látszik. Itt az ősz, a kedvenc évszakom, nincs dögmeleg, több kedvem van sütni, főzni és munkálkodni. Imádom a hűvös, füstszagú estéket, a varjakat, amelyeket pár napja ismét hallok. És már az esőt is tudom élvezni, a száraz nyár után. Bár úgy tűnik, még egy ideig meleg, napsütéses napok köszöntenek ránk.