Augusztus

 Végre igazi nyárias idő köszöntött ránk az elmúlt hetekben.

Igaz, most meg szárazság van, de hát erről szól a nyár. Tele vagyunk paradicsommal és paprikával, már szinte unjuk enni, de azért tettem lecsót a fagyasztóba, hogy ha majd lemegy a szezon, elő tudjuk venni és jobban fog esni. Főtt kukorica, kovászos ubi és dinnye váltogatja az étrendünket, néha jégkrém. Voltunk párszor strandon, férjem öccse is eljött velünk. Néha, ha nincs túl meleg, elvisszük Spurit sétálni és közben nézzük a naplementét. Augusztusban nem terveztünk szabit, de érezzük, hogy már azért ránk férne, mert az a július vége szinte semmi nem volt. Csakhát mindketten dolgozunk. Nálam dübörög az esküvő időszak, a hónapban 7 esküvőt tartok, jövő héten pl. 3-at. Tavaly is az augusztus volt a legnépszerűbb hónap, így gondoltam, idén se lesz ez másképp. Most szombaton kellett először kimennem külső helyszínre, a lányos házhoz, a teraszon tartottam meg a polgári szertartást. Kissé fura volt. Érdekes, mennyire mások az emberek és a párok is. Az egyik pár pl. egy tálca lakodalmas süteményt adott, a következő heti páromtól egy orchideát kaptam, és rengeteg köszönömöt (szülőktől is), meg dicsérték a beszédem. A mostani párocskám, akik amúgy se voltak a kedvenceim, mivel velem egyeztettek utoljára mindenről, rugalmatlanok voltak minden tekintetben, és látszott, hogy csak egy eszközként tekintenek rám, egy köszönömöt se kaptam. Nem várok el semmit, de egy köszönöm azért jól esne. Az anyuka, a nagy értelmes tanárnő csak annyit mondott, hogy reméli, megfelelőek voltak a körülmények, és amikor már távozóban voltam, megkérdezte, hogy kérek-e amúgy valamit. Hát köszi. Igaz, biztos sok dolog volt a fejében meg káosz is volt, nade akkor is… Igaz, a hivataltól br. 10 ezret kapok csak ezért a napért, úgyhogy végülis nem ingyen csináltam nyilván.

Mindenesetre megalapozta a hangulatomat, hogy ezen túl voltam, úgyhogy sietve indultunk el Szegedre, barátnőm esküvőjére. Másfél éve készült rá, ezért szinte mindent tudtam a készülődés körülményeiről, és persze jó volt, hogy most végre nem egy szinte idegen esküvőjére megyek. A lánybúcsúja elég borzasztó volt, bár inkább én uncsinak mondanám. Az egész az anyósával való hadakozásról szólt, bár én eleve nem értettem, miért kellett anyukáknak is jönni. Csak lányok kellett volna legyünk. Persze nem ivott barátnőm, mert kocsival jött, meg az összes játékot a pokolba kívánta, a vőlegénye szintén. Ki volt teljesen akadva, hogy közölte, ő nem szeretne ezt és ezt, és ennek ellenére pont szerveztek neki olyat, amilyet nem akart. Sétahajókáztunk Szegeden, de ez se volt nagy élmény, mert tömegnyomor volt, egy képet nem tudtam csinálni, meg egyébként a Tisza vize se egy gyönyörű, úgyhogy nem volt az a hajókázás feeling sztem…. Én egy koktélt ittam meg, aztán 8 után el is jöttem, mert ment az utolsó buszom, de amúgy is csak fél 10-ig tartott az esemény. Szegény barátnőm sajnáltam, hogy rossz kedvben hagyom ott, együtt jó lett volna még egyet bulizni, de hát ez így alakult. Nekem nem volt lánybúcsúm, valszeg nem is lesz, amit nem bánok, mert az egész csak erőltetés. Én is inkább bulival, ivászattal képzelném el, de amúgy ennyi.

Az esküvő nem volt rossz, a szertartáson jobban meghatódtam, mint a sajátomon, de azt mondta barátnőm, hogy ő is jobban meghatódott a miénken. :D Itt jó hangosan szóltak a zenék, nem úgy, mint a miénken. Szépek voltak mindketten, kihozták magukból a maximumot. Majd egy tápéi étteremben folytatódott az esemény. Az étterem nekem túl szocreál hangulatú volt, nem az a családias feeling, plus egy oszlop mögött ültem, így nem láttam a főasztalt, persze valakinek oda is kellett ülnie. Amúgy ügyesek voltak, megtanultak 3 táncot és a kép vetítés is marha jó lett, nekem az tetszett a legjobban. Azt megcsinálnám én is a sajátomra, ha tudnám. A kaják nem voltak rosszak, bár nem volt nagy étvágyam már este 8kor. A zenék is elég csapnivalóak voltak, legalábbis az elején, ráadásul nem volt egyetlen magyar mulatós zene sem, amit nagyon hiányoltam. Persze lehet hogy 1 után már volt, de akkor már eljöttünk. Néhány retro zene azért jó volt, de inkább nyugdíjas buli hangulat volt az elején.  Sokszor kint voltunk az étterem előtt, egy szomszédos kocsmából baromi jó buli zenék szűrődtek ki, ott sztem nagyobb buli volt, mint bent. A CM se volt rossz, de sok játékot csak erőltetett, vagy legalábbis úgy tűnt, barátnőm nemigen lelkesedett egyikért sem. Aztán miután már átöltözött a menyecske ruhájába, láttam, hogy elengedett mindent, sodródott az árral. A friss férj azt mondta, inkább tartott volna egy bográcsozást, barátnőm meg azt mondta, nagy stressz az egész… De majd kíváncsi vagyok, pár nap múlva hogy nyilatkoznak, hogy megérte-e. 

Annál is inkább, mert szóba jött a miénk is, hogy akarunk-e ilyet, Szüleim azt mondták, tartsuk meg, a román rokonok nélkül, lesz, ami lesz. Sőt, már apa szólt a nagybátyjának is, hogy megyünk vinni a meghívót, meg meghívtak ebédre. Egyik nap úgy érzem, nem kell nekünk ez a felhajtás, nincs kedvem szervezni, bár igaz, már csak egyeztetések vannak hátra, a DJ-vel, az étteremmel, és még el kell mennem egy cipős ruhapróbára, ahol a kiegészítőimet is felpróbálom. Ja és persze a jegyesoktatás, amiből nem tudom, lesz-e valami. A lelkész csak halasztgatja. Sajnos nem utazik el a korlátozások miatt, ezért valószínűleg ő tartja az esküvőnket, amiért nem lelkesedünk. Annál is inkább, mert az egész presbitérium írt a püspöknek, hogy távolítsák el innen, mert csak rombolja az egyházunkat. Szóval ha el is megy, akkor se mostanában fog sztem, hiszen már csak 1 hónap van az egyháziig…. Egyelőre csak telik az idő, sodródunk az árral, aztán majd lesz valami. Én már a szeptemberi nászutunkat várom..