2 hét múlva esküvő

Az előző bejegyzésem után 1 nappal a kormány bejelentette, hogy június 1-től vidéken lehet 200 főig lagzikat tartani. Végre kitaláltuk, hogy akkor csak polgári lesz aznap, erre egy újabb változás, amin gondolkozhatunk. Aznap 12 után fel is hívott a ceremóniamesterünk, hogy akkor mi lesz. Igaz,ez jó hír lett volna nekünk, ha nincsenek külföldi rokonaink, főként nekem.. Ezért végülis megállapodtunk abban, hogy marad a szeptemberi időpont a lagzira. Kicsit bánom is, meg nem is. Most, hogy közeleg az időpont, és pont 2 hét van a Nagy Napig, kissé keserű szájízzel gondolok arra, hogy ha nincs a vírus, pontosabban a körülötte zajló mizéria, már hamarosan túl lennénk az egészen, bulival, mindennel együtt.  De mivel a határok nem nyíltak meg, és kissé fura lenne nagymamám és keresztszüleim nélkül esküdni, ezért hát várnunk kell szeptemberig. Egyből meg is írtam a szolgáltatóknak és rokonoknak is, hogy mi a helyzet. A rokonok nem is válaszoltak, reagáltak, bár gondolom sejtették, hogy ez lesz. Romániában ráadásul még rosszabb is a helyzet, mint itt.. A szolgáltatók szerencsére mind visszajeleztek, hogy a B időpont is jó nekik továbbra is. Így még kicsit több idő lesz készülődni.. Az előtte és az utána lévő napokat szinte végig dolgozzuk, főleg párom, aki még az esküvőnk előtt egy nappal is délutános lesz, és éjfélre ér haza... Jófej a főnöke, hogy így osztotta be, pedig tudta, hogy másnap mi a helyzet... Én aznap 10-re megyek fodrászhoz, sminkeshez, majd elmegyünk a virágokért, ebédelünk, jönnek páromék és elindulunk a hivatalhoz. Aznap az eredeti lagzi helyszínen tartunk majd egy estebédet és ennyi. Néhány barátunk is mondta, hogy eljön, de nagyon kíváncsi leszek, mi lesz belőle. Igaz, nem várjuk el tőlük, hiszen most még nincs kaja utána, se semmi.. Így talán kicsit fura is lesz, még gondolkozok, hogy aznap este áthívjuk-e őket valami iszogatásra... Nagy felhajtást nem szeretnénk.. Ugyanakkor akkor leszünk hivatalosan is házasok.. Fura ez a helyzet. Igaz, annak idején szüleim is egy csütörtöki napon tartották a polgárit, és szombaton meg a lagzi volt, pedig az 1987-ben volt... Igaz, nekünk rá 3 hónapra lesz a lagzi...
A gyűrű már megvan a vőlegénynek, úgy értve, már jobban rámegy az ujjára, mint előtte..
Öltöny még mindig nincs, sem cipő.. Öltönyt még nem is szeretett volna, de mivel öcsém is elment öltönyt venni, így milyen már, hogy pont rajta nem lesz. Szóval szinte utolsó pillanatban, 1 héttel lagzi előtt elmegyünk öltönyt nézni, talán ez nem lesz túl korai időpont a vőlegénynek...

De az élet nem áll meg. Nekünk új főnökünk van, egy középkorú pasi. Magas, kifinomult, igazi jogász kinézet... Úgy megy és hordja a kabátját, mint Mr.Darcy, még az a szerencse, hogy nem annyira helyes :D
Eddig normálisnak tűnik, mindent megköszön, udvarias és köszön reggel és akkor is, mikor elmegy. Nekünk ez meglepő, az előző bunkó főnökünkhöz képest, aki köszönés nélkül rontott be az irodánkba, hogy az aznapi feladatokat kiossza.... Rosszat nem hallottam még róla, persze dolgozni nála is kell, de én eddig is dolgoztam, így ezzel nem lesz probléma. Egy másik kolléganőmnek meg nagyon kinyílt a csipája, nagyon oda akarja tenni magát az új főnöknek, de én úgy vagyok vele, csak magamat adom. Sose voltam nagyszájú, csendben teszem a dolgom, és ha ezt nem értékelik, így járt... Esküvőm is lesz pár, főleg augusztusban.. Minden szombatom foglalt lesz kb... Ráadásul a lelkész nőnk is odajött, hogy ő is házasodna a cirka 70 éves pasijával... És a parókián össze adnám-e őket.. Hát kissé meglepett a dolog, de végülis miért is ne, újabb kihívás. A jegyesoktatásunkat nem igazán erőlteti, de lényeg, hogy az ő magánélete rendben legyen :D Ami viszont szerencse, hogy nem ő fog minket esketni szeptemberben, amiért hálát adok az Úrnak..

Csütörtökön, június 4-én,  Trianon 100 éves évfordulóján a falunkban felgyulladt az Összetartozás Tüze. A polgármesternek csak pár napja volt felkészülni az eseményre, de ahhoz képest tök jó színvonalas műsor volt. Versmondás, ének és ő is mondott egy beszédet. 20:20kor meggyújtották a máglyát, közben pedig a Ismerős Arcok: Nélküled című száma ment, és mindenkit odahívott a polgármester, hogy álljunk össze körben és úgy énekeljünk. Ennyit a 1,5 méteres távolság megtartásáról... De senkit se érdekelt a dolog, maszk se volt senkin, mindenki ölelkezett mindenkivel... A tűzgyújtás közben Kárpátia és Kormorán dalok szóltak, és a Székely Himnuszt is elénekeltük a végén. Furcsa volt a székely himnuszt itt énekelni, eddig mindig Szentleányon énekeltük, mamám falujában, a falunapon. Engem mindig sokkal jobban meghat, mint a magyar himnusz... Persze volt biztos, aki üres fejjel nézett maga elé és csak a tűz miatt jött. Mit is várjunk tőlük.. Nem érezheti át mindenki ezt a helyzetet, csak aki szívében, lelkében is magyar.. Bár a polgármesterünk nem határon túli származású, mégis tele van honérzettel... A máglyagyújtás alatt előkerült a pálinkás üveg is,jó magyar módra... Párom is ivott, én meg haverja helyett, aki rájött, hogy amúgy kocsival jött és nem kéne innia... Szóval itt a faluban most először éreztem jól magam egy programon... Igaz, hogy 3 hónapja ki se mozdultunk kb, így emiatt is jó volt az egész.
Megérte elmenni.

Ma pedig tetőt cserélünk az előtérnél, párom az egyik tüzépes haverjára bízta az anyagok beszerzését, mint kiderült, rossz ötlet volt. Kb. 5x jött, mert mindig csak fele anyagot hozott, akkor se pontosan azt, amit párom kért, plusz vagy 20x egyeztettek telefonon, ráadásul a fickó csak megcsörgette, hogy majd hívja vissza őt... Hát inkább rendelt volna egy idegentől ... Ennyit a barátokról.  Mondom is sokszor páromnak, hogy nekem igazán nincsenek barátaim, amit nem is bánok úgy az esetek 90%-ában, mert csak macera és alkalmazkodás az egész.... Meg persze csalódások halmaza...

Várom az esküvőt, és valószínűleg mostmár csak akkor írok, amikor hivatalosan is feleség leszek :)
De természetesen arról a napról is részletesen beszámolok .:)