A Húsvét csendesen telt, a kertet és udvart szépítettük, gazoltunk. Kaptunk ismerőstől eperpalántákat és jégsaláta palántát, azt is elültettük. Az udvarban és kertben gyönyörködtünk minden nap. Egyik délután bicikliztünk, amiből aztán visszafelé gyaloglás lett, mert leeresztett párom biciklijének a kereke. Így másnap csak sétálni indultunk a közeli régi homokbányához, ahol jó kis dombok vannak és egész jól néz ki a táj. Csak sajnos crossmotorosok járnak oda csapatostul, ezért néha szemét is felfedezhető, nem beszélve a csodás hanghatásokról, ami hozzánk is elhallatszódik a hely közelsége miatt. Az egyik szomszéd szinte minden délután kirakta a hangfalat és bömböltette a zenét, egy másik a tűzgyújtási tilalom ellenére tüzelt, a szembe szomszéd a traktort bőgette, tehát ennyit a vidéki csendről. Persze azért többségében csend van, de a hangos zenétől már kivoltam.
Összességében elvoltunk, filmet és műsorokat néztünk este a tévében, sonkát, kolbászt, tojást ettünk, én azért jóval kevesebbet, illetve kalácsot is vettem. Életem első zserbója egész jól sikerült, de még kell rajta legközelebb némi finomítás. Apósomnak mindenesetre ízlett, a felét meg is kapták. Ők jöttek el egyedül ma párom öccsével locsolkodni, bár ehhez se ragaszkodtam volna. Megnézték a tetőt, az előszoba feletti cserepeket ki kell majd cserélni, mert sokszor beázott, amikor zuhogott az eső. Az előteret szépen meg akarjuk majd csinálni, új kültéri padlót is szeretnénk majd, mert a mostani elég régies. Aztán majd jöhetne az egyik szoba padlója, még mielőtt vennénk bele kanapét meg szekrényt. Legalábbis így lenne logikus, hogy ne kelljen majd olyan sokmindent kicipelni a szobából. Tehát vannak tervek és lesz majd még munka bőven a házzal. Anno minél előbb be akartunk költözni, és annyi pénzünk se volt, ezért pl. az egyik szobánál úgy hagytuk a régi padlót, aminek vannak szépséghibái, és hát oda is tölgyet szeretnénk, mint a hálószobánkba. Elkélne majd zárcsere is. De sok-sok év alatt remélhetőleg egyre szebb lesz majd minden. Hiába, egy kertes házban sose lehet unatkozni és mindig van tennivaló és szépíteni való is.⧫
Az esküvő szervezésével jelenleg leálltunk, nincs hozzá motivációm, hangulatom sem. A kiválasztott időpontban szinte biztos, hogy nem tudjuk majd megtartani úgy, ahogy a terveinkben szerepelt.
A "nemszervezésből" a ceremóniamesterünk húzott ki, aki hosszas levélben fejtegette, hogy szerinte ideje lenne egy 'B' dátumot kitalálni, ha a június 20. nem jönne össze. Ezen felbuzdulva elkezdtünk mi is agyalni, sajnos nem túl sok időpontja volt szabad, nyilván a szombatok voltak előtérben, de azok is október végére estek, ami sztem már túl soká van, és hát egyre kevésbé garantált a jó idő. Végül a választásunk szeptember 18-ra esett, egy pénteki napra. Eleinte voltak fenntartásaim vele, de ekkor volt szabad minden már lefoglalt szolgáltatónk, fotós, dekoros, cukrász, fodrász, CM, DJ. Mindegyik tök rugalmasan állt hozzá a dolgokhoz és biztosítottak arról minket, hogy nem maradunk szolgáltató nélkül. Ez azért pozitív csalódás volt tőlük. Az éttermet nem kérdeztem meg, mivel nem hiszem, hogy ennyire előre be lennének táblázva, főleg nem a mostani helyzetben. A szeptember mellett szólt az is, hogy abban a hónapban van párom szülinapja, szüleim is akkor házasodtak össze (szept. 12.) és mint nemrég kiderült, nagyszüleim is szeptemberben házasodtak (szept. 24.). Így mi pont a kettő közé esnénk a dátumunkkal, ha az egyikhez hozzáadunk 6-ot, a másikból meg elveszünk, pont kijön a 18. Ja,és 6 éve vagyunk együtt a párommal. Így már sokkal szimpatikusabb lett a dátum, péntek ide vagy oda.... Ráadásul az utóbbi két évben a szeptember sokkal szebb és melegebb volt, mint a június a sok zivatarral...
Én hiszek abban, hogy ez az egész dolog nem hiába van. Hiszen az egész csak egy dátum, egy világi dolog. Nem ettől függ majd a házasságunk, sőt maga a kapcsolatunk sem. Még az se biztos, hogy szeptemberben minden rendben lesz. De azért hinni hiszek, hiszünk benne, mást nem tudunk csinálni..
