Kedvenc idézeteim képekbe foglalva

Néhány melankolikus, néhány olyan, ami valaha elgondolkodtatott vagy mert szeretem...

Ady Endre-idézet

Emily Bronte: Sorok

Egyedül-LÉT-ek

Szeretek egyedül lenni.Persze nem magányosan,  hogy azt érezzem, senkire se számíthatok, hanem úgy, hogy egyébként teljes a világ körülöttem. Amikor önként választom az egyedüllétet, és nem azért, mert muszáj.

Régebben is szerettem magamban lenni, személyiségtípusom melankolikus és introvertált vagyok. Sosem volt szükségem nagy társaságra, sőt, nem is érzem jól magam nagy társaságban. Barátok azért jó, hogy vannak, néha elmenni valahova, összefutni valakivel. De rájöttem, már erre sincs nagy szükségem. Vagy azért, mert idősödök vagy a munka miatt, hiszen örülök, ha jut magamra időm a sok ember után, akit nap mint nap látok, de biztos a személyiségemmel is jár, hogy már nem vágyok nagyon társaságra.
Van, hogy hívnak kollégák ide-oda, de szívesebben maradok otthon, egy sorozatot és filmet nézve vagy jó könyvet olvasva, mint hogy velük tartsak.
Vannak emberek, akikkel jól kijövök, de egyiküket sem mondanám barátnak. A volt kollégámat talán annak nevezhettem, és tulajdonképpen még most is beszélgetünk, de a találkozások száma nagyon kevés, csak chatre korlátozódik, ami egy idő után unalmassá, egysíkúvá válik a másik közelsége nélkül. Igaz, sok találkozót miattam mondtunk le, mert fáradt voltam vagy párommal találkoztam vagy itt se voltam hétvégén egyáltalán.
Egyébként az eltávolodás szinte biztos ilyen esetben, hiszen már nincs közös munkahely, ami összekössön minket, és hiába is vagyunk hasonlóak vagy tudunk a másik dolgairól, egy idő után nem lesznek közös élmények, nem oszt meg már mindent velem, megismer új embereket. És talán én is tovább lépek és egyébként is egy olyan párom van, akivel mindent megbeszélhetek, még ha olykor nem is ért meg engem.
Persze minden ember olyan, hogy bízik benne, nem felejtik el vagy fontos azoknak az embereknek, akiket ő is fontosnak tart.
Ez persze nem is biztos, hogy így lesz.
Mivel igencsak megszoktam, hogy magam vagyok, ezért biztos nehéz lesz az összeköltözés a párommal. Ő is szeret egyedül lenni a saját dolgaival meg én is.
Bár elég nagy a ház ahhoz, hogy ne legyünk egy szűk térbe szorítva, ezért talán valahogy csak elboldogulunk. És persze ott a nagy kert is.

Jövő hét a szülinapom hete, az utolsó szülinapom, aminek 2-essel kezdődik a száma.
Én sokakkal ellentétben sosem vágytam arra, hogy hamar felnőjek és dolgozhassak, szívesen maradtam volna gyerek.
Bár lélekben valahol talán mindig az maradok, teljesen mindegy, hány gyertyát kell elfújnom a  születésnapi tortámon.

A majki kolostor melletti tó. Az itt élt kamalduli rend tagjai némasági fogadalmat tettek.

Az első munkálatok

Amikor megveszel egy házat vagy lakást, berendezés nélkül, ami ráadásul nem mostanában volt karbantartva, festve, és az udvar, kert állapota is hagy kívánnivalót maga után, akkor nehéz eldönteni, hogy mivel kezdd.Csak állsz ott, mindent csinálnál. Persze nem egyszerre.

Mivel viszonylag jó idő volt hétvégén és a nap is sütött, ezért kezdtük az udvar rendbe rakásával.
Megmetszettük a fákat, párom felvágta a fenyők alját, hogy több fény jusson be a házba, a gallyakat egy tucatba gyűjtöttük, hogy majd később felvágjuk őket tűzifának. Összegereblyéztük a leveleket, gazoltam a szőlő alatt, mert a nagy gazok már ránőttek a szőlőre. A volt tulaj egy kisebb szeméthalmot hagyott az udvaron, mint akinek az utolsó éveiben nem is volt kukája. Kb. minden jellegű szemét volt ott, amit csak el lehet képzelni. Papírdarabok, korhadt fák, szivacs, konzervek,sörösüvegek, vasdarabok, ősrégi vasaló, számítógép. És ez persze csak töredéke. Megtöltöttünk három szemetes zsákot,a nagyobb vasdarabokat egy halomba gyűjtöttük, majd lomtalanítás idejére kitesszük őket.
Ennyi szemetet sztem még életemben nem szedtem, ezért hát eljátszottam a gondolattal, hogy a volt tulaj mostani udvarába beönteném az összes szemetet, amit neki kellett volna elvinni, nem nekünk szedegetni. Ja, és persze gazolni se gazoltam még gyerekként sem otthon ennyit, mint itt.


Jó hűvös, őszi idő volt, átjárt minket a földszag és az ázott falevelek, fenyő illata.  A szomszédból egy kis fekete cica is csatlakozott hozzánk, a nyakába egy kis csengő van kötve, ezért amerre csak megy, csilingel, ezért mindig hallod, ha követ. Majdnem összegereblyéztük, mert mindenhol ott volt. Mivel már nagyon kisállat hiányom van, hiszen a városi albérletben nem tarthattam állatokat, ezért jól esett a jelenléte, folyton csak simogattam és cipeltem jobbra-balra. Alig várom, hogy állataink legyenek.

Meglett az első bútordarab is a hétvégén, egy étkezőasztal négy székkel, ami le volt árazva a JYSK-ben. Párom haverja segített elhozni nekünk, illetve több mindenben is felajánlotta a segítségét, ami azért nem egy hátrány, jut itt munka bőven mindenkinek. :) Öcsémnek is felajánlottam, ha nagyon unatkozik, jöhet hozzánk gazolni, de valahogy annyira nem lelkesedett az ötletért.

Úgyhogy mondhatni hasznosan telt a hétvége. Elfáradtunk, de jó érzés volt végre a saját házunkon tevékenykedni. Amin látod az eredményt, ami a tiéd. És ez valóban olyan dolgokra sarkallja az embert és olyan munkára, amit korábban nem is gondolt volna, hogy végezni fog. Én legalábbis biztosan nem.

A most még gazos kert naplementében

 .