Egerbocs - ahol a csend és nyugalom lakozik

Igaz, sok település elmondhatja magáról, hogy csendes és nyugodt és nekem is sok-sok hegyes, dombos vidék tetszik,ahova szívesen visszatérek. Ilyen Mátrakeresztes,Lillafüred,Szarvaskő, Zebegény, Bükkszentkereszt. Ezek mind-mind egykor gyerek - és ifjúkori nyaralásaim helyszínei voltak és közel kerültek a szívemhez. Hogy miért? Mert a Mátra és Bükk közelségében vannak, és alföldi lányként a hegyek számomra mindig varázslatosak és ritkán látottak, még ha nem is magasabbak 1000 méternél. Már az is tetszik, ha dombok vannak, de az még jobban, hogy teljesen más a feeling, mint nálunk.

Egyrészt kevesebb a kocsma, sok itteni saját bort, pálinkát iszik, ha van is kocsma, akkor is csak egy a faluban. Az emberek kedvesebbnek, beszédesebbnek tűnnek, nyitottabbak. Nem tudom, minek köszönhető, de már ettől jobban éreztük magunkat, mint otthon.
Másrészt a környezet. Erdők, dombok, mindig van hova menni kirándulni, vagy van a közelben egy tiszta vizű forrás, ahonnan vizet meríthetsz vagy patak, amelynek hallgathatod csobogását.

Sose felejtem el Mátrakeresztest, ahol háromszor is nyaraltunk. Eleinte nem voltam oda érte, de aztán fokozatosan megkedveltem a meredek domboldalakat, a kis kocsmát, ahol nyáron frissítőt ihatsz, ahogy letérsz a hegyi ösvényről egy kirándulás után. Apukám itt mesélte el, amikor katona korában ilyen hegyeken kellett sötétben felmennie.  Közben hallgattuk az erdei fülesbagoly huhogását, a szél susogását a közelgő vihar előtt és a patak is erősen csobogott. Néha villámok cikáztak az égen. Az ember sokszor egy-egy ilyen hangulatot zár a szívébe, egy apró emlékfoszlányt, amire aztán mindig szívesen gondol vissza a hétköznapok őrlő unalmában.

Szüleim már itt is tervezték, először 2008-ban, hogy vesznek egy parasztházat, igazi fehérre meszeltet egy szép magyar településen, ahol szívesen töltenék majd nyugdíjas éveiket és nyaralónak is használnánk. Végül sok-sok település után (Mátrakeresztesen nem találtak megfelelő házat), Egerbocsra esett a választásuk 2015-ben, egy jó állapotú parasztházra, berendezéssel együtt. Egerbocs talán kevésbé ismert, pedig nagyon jó helyen fekszik. Egertől 21 km-re, Szarvaskőtől 7 km-re, Szilvásváradhoz is közel van. Nincsenek olyan magas hegyek, mint Szarvaskőn, hanem inkább dombos. De ami a legfontosabb, csendes, nyugodt, nem hemzseg a turistáktól, mert közvetlenül a településen nincs ismert látnivaló. Pedig annál többet lehet sétálni, át a dombokon, ahol mindig egy másik ösvényre térsz, és akár egy fenyvesbe is kerülhetsz vagy észrevehetsz  egy elhagyatott erdész kunyhót vagy szarvasokat. Tavaly nyáron és ősszel is voltunk itt (szüleim többet), míg végül egy takaros belsőt is varázsoltak a házba, tipikus paraszt hálószobával, étkezővel. Amikor először itt voltam napokig, októberi hűvös volt és szakadt az eső, de még így is sétálni indultam. Szüleim sok kedves szomszédot ismertek meg itt, közvetlen embereket. Úgy volt, tavaly itt karácsonyozunk, de végül mégsem. Otthon nem volt hó, de itt Szenteste nagy pelyhekben hullt. Majdnem elsírtam magam, mikor megtudtam, mert nekem a karácsony már régóta nem olyan hangulatos hó nélkül.

Kilátás a dombokról

Amikor itt vagyok, akkor mindig lenyugszok, nincs stressz, csak madárének, a közeli templom harangozása, kutyaugatás. Itt elfelejtem, hogy vannak teendőim, kicsit megáll az élet, és a finom egri bor ivása közben az ember belefeledkezik önmagába. Néha legszívesebben fognám magam és hetekig ott lennék.

Fakereszt a dombon, rálátás a falura

Tavasszal

Nyáron

Persze nyáron a legjobb,mert olyankor kint lehet maradni szalonnát sütni, sörözgetni, amíg csak le nem megy a nap és tervezgetni a következő napi kirándulást.

Ősszel

Tudom, ide bármikor visszatérhetek, nyugalmat ad ez a hely.

Biztos mindenkinek a szívében van egy ilyen hely, ahol úgy érzi, igazán önmaga lehet és nem kell megfelelnie az elvárásoknak. Nekem ez az.

Új év, új gondolatok és 10 pont

Az ünnepek csendben és gyorsan teltek. Karácsonykor otthon voltam, mindenki csodás ajándékokat kapott,én is mindazt, amit szerettem volna, és ezért hálás vagyok. Nálunk nagyjából megvan, hogy mit szeretne a másik,nálam általában könyv van terítéken (idei volt Fábián Janka: Az utolsó boszorkány története).  Finomakat ettünk, ittunk. Hó persze nem volt, legalábbis nálunk. Az Alföldet mostanában egyébként is nagy ívben elkerüli a havazás.
Az eredeti terv még az volt,amikor szüleim megvették a nyaralót, hogy majd karácsonykor Egerbocson leszünk, de ez végül füstbe ment egyéb okok miatt. Viszont az ottani szomszédok mondták, hogy Szenteste nagy pelyhekben hullt a hó ebben a békés, dombos, Bükk közeli faluban, ami a nyugalom szigete számomra. (Erről később még írok egy bejegyzést). Bántam, hogy nem ott vagyunk,egy kis változatosság, mert már a  hó is különlegesnek számítana karácsonykor.
És egyszer kipróbálnám, hogy Szenteste kettesben vagyunk a párommal,bár az otthoni hangulat azt hiszem,pótolhatatlan, ezért amíg lehet,én a december 24-et otthon ünneplem.
A szilveszter is csendes volt, persze nem az utcán. Kettesben voltunk,iszogattunk,zenét hallgattunk,már egykor aludtunk,illetve volna, mert én csak 4-kor tudtam elaludni.
A 2016-os évem, ahogy írtam is korábbi bejegyzésekben, nem volt túl mozgalmas vagy változatos, de legalább nyaralni voltunk (ha nem is sokat), egy jobb albiba kerültem. A közeli ismerősök számát annyira redukáltam,amennyit egy kezemen meg tudok számolni.Igaz,nem bánom. A minőség fontos, nem a mennyiség. Egyébként sem vagyok túl társaságkedvelő mostanában,tökéletes,mikor magamban lehetek végre,a sok hülyeségtől távol vagy szeretteim körében. Nem vágyok kétszínű kapcsolatokra és emberekre.Sokszor kezdeményeztem,mostanában nem,de nem is vágyok rá.Amúgy is introvertált vagyok (melankolikus szem.típus), így ez talán nem is csoda.

Decemberben újabb változást jelentettek be a melóhelyen,új főnököket kaptunk,akiket eddig csak látásból ismertünk,de az elvárás több és a kivitelezés is más lesz.Lassan 3. éve, hogy itt dolgozok,és mindig év végén történt változás,így szinte már nem is csodálkoztunk,hogy ismét van egy. Fizu is több lesz januártól,bár nem sokkal.Spórolni jól tudok jelen körülményeim között és szeretném is ezt megtartani,csak a szükségesre költeni,ritkán elcsábulok persze, de akkor se költök olyan rengeteget. Szerencsére barátomnak is új munkahelye lett,ahol sokkal jobban keres és így legalább ő se kell kiszámoljon minden forintot. Persze hétköznap semmire sincs ideje, hajnalban elmegy, este hazajön,ha együtt laknánk is csak már úgy látnám, hogy alszik.

És hogy mit hoz 2017?
Fogadalmakat nem tettem, bár terveim vannak. Ezt még nem írom le, de ha valamelyik megvalósul,ígérem,megírom.
Barátom írt egy 10 parancsolatot nekem, hogy viselkedjek aszerint,ahogy ő gondolkozik.
Persze átnevelni nehéz bárkibe is egyfajta gondolkodásmódot,de pontjai azt hiszem,sokak számára lehetnének mérvadóak. 

Íme a pontok:

1.  Ne ítéljük meg egymás körülményeit. 
2. Ne egymásban keressük a hibát, hiszen közel se vagyunk tökéletesek.
3.  Tiszteljük meg azt a helyet, ahol terített asztallal várnak bennünket!.
4. Ne a körülmények befolyásoljanak!
5. Fogadjunk el mindenkit úgy, ahogy van.
6. Legyünk szeretetteljesek és hálásak. 
7. Szeressük Istent, keressünk, beszélgessünk vele, hiszen ő úgy szeret minket,ahogy vagyunk.
8. Fogadjuk el mások értékeit, szokásait. (lényegében az 5.pont)
9. Ne legyél büszke vagy "felsőbbrendű", hanem mindig légy alázatos. 
10. Tudjunk örülni mások sikereinek, ne legyünk irigyek. 

Sokszor előfordult, hogy nem a fenti pontok szerint gondolkodtam, nyilván nem hiába vannak kiemelve pont ezek a mondatok. Nagyon nehéz így gondolkodni, persze a páromnak sikerülni szokott, még ha néha ő is meginog.

Senki se tudja, mi vár rá, én se tudom, mi következik. Néha úgy érzem, elveszek a hétköznapokban, gondolkodni sincs erőm és csak a munkán jár még az eszem.
Aztán egy békésebb hétvége után  minden kezdődik elölről. De ahogy egy barátom is mondta, ha a helyzetet nem tudod megváltoztatni, változtasd meg a gondolkodásodat, a hozzáállásodat.

Ha nincs motiváció a munkában, gondolj arra, hogy pénzt kapsz ezért. Ha nehezen indulsz meg, gondolj arra, hogy   valaki hiába keres munkát hónapok vagy évek óta és hogy irigyelne téged, hogy van hova menned.
Ha kicsit fázol otthon, gondolj arra, hogy valaki az utcán kénytelen élni, és nem tud fűteni.

Minden helyzetnél van rosszabb. Vehetsz bármit, a pozitív gondolkodást és hozzáállást neked kell megteremtened.