Miértek válasz nélkül

Miért nem teszünk meg olyan dolgokat, amikről tudjuk, hogy meg kellene?

Miért nem állok neki nyelvet tanulni, amikor tudom, hogy ez milyen fontos lenne? Nem csak a nyelvvizsga miatt, hanem azért is, mert ez kell a mai világban, főleg ha utazgatni is szeretnék?

Miért nem tudom ott hagyni azt a helyet, ami idegileg felőröl, ahol nem tudok előre jutni, nem tanulok újat és nem fejlődök? Vagy talán fejlődök, csak én nem érzem úgy?

Miért nem tudunk lemondani emberekről, akikről úgy érezzük, hogy nincs közünk hozzá, de mégis erőltetjük a kapcsolatot? Vagy azokról, akik már lemondtak rólunk és nem gondolnak ránk?

A jövőt nem ismerhetjük, de tervezhetünk. Én miért nem tervezek manapság szinte semmit, csak élek bele a "vakvilágba" , sodorjon az élet?

Egy nagy bölcs talán azt mondaná, hiába tervezel, ha a sors más sodor az utadba és hogy anélkül is vannak változások, hogy mi azt észlelnénk. Csak úgy tűnik, mintha mindig minden ugyanolyan lenne.

És igaza van.

Most, így belegondolva, napról napra megváltozhat valami, vagy akár évről évre.

Van, amiről kevesen tudnak, ide se fogom leírni, mert nem szeretném és nem is tudnám. De egyik napról a másikra változhat az idill. Amiről ma azt hiszed, nálatok nem következhet be, sajnos lehet, hogy pont a családtagodat fogja érinteni, ahogy nálunk is történt. És nem tudsz ellene tenni SEMMIT. Viszont csak RAJTAD múlik, hogy éled át. Pozitívan állsz hozzá, hogy minden rendben lesz, halkan imádkozol, és reméled, minél hamarabb túl lesz rajta.

Változhat nem csak körülmény, hanem érzések is. Aki tegnap még idegesített, ma már hiányzik, és szeretnék beszélgetni vele. Akit hónapokkal ezelőtt a fenébe kívántam, valamelyik nap rájöttem, hogy valójában még tetszik is.  Vagy akire barátnőm megjegyezte vihogva, hogy még a végén lesz köztünk valami, ő úgy érzi, és én kinevettem, hogy dehogy. Eszembe jutott, mostanában tényleg úgy érzem, hogy ez az illető tényleg egyre közelebb kerül hozzám, és ennek nem tudom megmondani az okát. Hiszen máskor is olyan kedves volt hozzám, mint most és még közeledett is.

Az emberek többsége, így én is, folyton csak válaszokat keresek. Miért van ez vagy az. És sokszor évek múlva jövök rá, hogy miért kellett így történnie.

Talán mert nem volt itt az ideje?  Vagy azért alakult ki egy kellemetlen helyzet, mert ebből tanulok majd és megváltozik a látásmódom? Jobban figyelek magamra és a szeretteimre? Nagyobb becsben tartom őket, mint valaha?

Valószínűleg így lesz.

Mostanában történt pár dolog, amit nevezhetek negatívnak és pozitívnak is, attól függően, hogy állok hozzá.

De abban már biztos vagyok, hogy egyszer meg fogom érteni azt a sok-sok miértet. Mindennek megvan az ideje, helye.

Talán ezeknek a nagyobb változásoknak még nincs.

Idővel
Mindenre
Lesz
Válasz.

És amire nem lesz?

Az talán nem is volt soha kérdés.