Nekem az a férfi számít, aki mellettem van, amikor rossz
kedvem van, türelemre int, ha türelmetlen vagyok, gondoskodó, ha elhagyottnak
érzem magam, erős szavú, ha valami butaságot csinálok, észhez térít, ha letértem
a helyes útról.
Nekem az a férfi számít, aki nem a pénztárcája vastagságában
és kocsija típusában méri az élet értékét, aki segít az embereknek
és nem azt nézi, éppen kit tudna kihasználni céljai elérésében.
Nekem az a férfi számít, aki nem izmokban és kondizásban mutatja
meg férfiúi erejét, hanem aki erős hittel újra és újra talpra tud állni, akárhányszor
esik is földre.
Nekem az a férfi számít, aki szájhősködés helyett gondolkodásával és viselkedésével példát
mutat.
Nekem az a férfi számít, aki elfogad engem gyengeségeimmel
együtt, akit nem érdekel a súlyom vagy ha épp nem vagyok kifestve, sőt, akkor
tetszek neki a legjobban, amikor természetes vagyok.
És ha azt kérdezitek, hogy létezik- e egyáltalán ilyen
férfi, akkor a válasz: igen.
R.
