Amikor még gimnazista voltam, álmodoztam arról, hogy majd diplomám lesz, és milyen nagyon jó lesz ez.
Aztán így öt év után rájöttem, hogy a szocializálódásomat leszámítva ez az öt év szinte felesleges volt...már ami a tanulmányaimat illeti.
Nyomatékosan kijelentem, hogy bárki, aki arra vetemedne, hogy diszciplináris magyar szakra megy, ne tegye, mert nem fog tudni vele semmit kezdeni. Engem senki sem tartott vissza - úgy gondoltam, ha már megvolt a három év alapképzés, na vágjunk bele egy mesterbe is, mert az mégiscsak jobban mutat az önéletrajzban, mint a sima bachelor.Arról inkább nem is írnék, hogy mennyi felesleges kurzusom volt, ami még havi délutáni szakkörnek is vicces lett volna, nem hogy fél éven keresztül.
Filozofáltunk az élet nagy dolgairól, könyvekről, szövegekről, és többször is megkérdeztem magamtól ez idő alatt: Mi a francot keresek én itt?
Nem akarok doktorandusz lenni, kutató, adjunktus, docens, sem pedig tanár. Utóbbi nem tudom, miért, talán a pedagógusok egyre fájdalmasabb helyzete miatt, pedig tudom, hogy ha lettek volna valaha is tanítványaim, gyomorgörcsben várták volna az óra kezdetét, mert olyan kedves, megértő és türelmes tanárnéni lennék... Máskülönben pedig szeretek kioktatni mindenkit mindenről,és nem tudom elviselni, ha nem figyelnek rám.
Sosem tudtam meggyőzően hazudni, ezért inkább megmondtam mindenkinek az őszintét. Én már csak ilyen hülye vagyok. Bár tudnék hazudni, akkor talán több gyümölcsöt leszakíthattam volna a fáról.
Persze csak képletesen értve.
Tehát: mik a lehetőségeim ?
- kezdek valamit a szakommal, mert azért értek én valamihez, leginkább könyvkiadóban dolgoznék, még kávét is főznék időnként, csak hogy a készülő könyvek közelében lehessek
- írogatok, magamnak, másoknak, oldalakra, újságokba. Ja, hogy ezért nem jár semmi, vegyem megtiszteltetésnek, hogy megjelenhet és hogy visszaolvashatom magamat
-elmegyek egy olyan helyre, ahol még nem dolgoztam (ja, hogy tapasztalatom sincs nagyon), de szeretem a kihívásokat és alkalmazkodó vagyok, könnyen tanulok
-McDönci, Burger King...stb. Az biztos, hogy szellemileg nem kell majd megerőltessem magam.
-fizikai munka: dolgozhatnék három műszakban az üveggyárban, apukám beajánlana...na igen, amikor az Olvasástörténet kurzusomon ültem, nem éppen ilyen munkáról ábrándoztam.
De igazából az van, hogy tapasztalatot kell szerezzek, vagy ebből, vagy abból. Ismerkedek, új helyzetbe kerülök, a pénz meg mégiscsak pénz. És ha egyszer írni fogok majd (úgy értve, komolyabban), minden szituáció kapóra jöhet, ami az életemben történt.
Itt ülök diplomásan, merengek, a munkakeresés nem vidám dolog, de igazából senki sem mondta, hogy a felnőttlét könnyű. És amit már akkor is sejtettem, most nyert bizonyosságot.
Amint találok valamit, megírom! :)
