Évünk eddig

Ha minden a tervek szerint alakult volna,a kislányom már óvodába járna,én pedig már újra dolgoznék. De inkább úgy döntöttünk 2 ok miatt főleg,plusz még ugye nem óvoda köteles, hogy szeptemberig várunk az óvodával, én pedig addig is maradok fizetés nélküli szabadságon. Mivel a kislányom tartós beteg,gyest kapok még utána 3 éves kora után is,tehát bármikor elmehetek fizetés nélküli szabadságra, a munkáltató pedig köteles elengedni. A főnökömet különben nem igazán hatotta meg,hogy később megyek vissza a tervezettnél,szerintem örült, hogy addig se kell átszervezni semmit. Meg legalább volt egy kínos beszélgetésünk, én legalábbis kínosan éreztem magam . A kollégáim valószínűleg kevésbé örültek,de az meg pont nem érdekel, mert tudom,hogy mindegyik csak azt várja,hogy mikor sózhatja végre vissza rám a korábbi feladatkört. Egyedül az esküvők tartása hiányzik egy kicsit,de ez elenyésző része a munkakörömnek, így azért nem mondhatni, hogy annyira vissza vágyok.  Régebben azt hittem,hogy majd mennyire fogok itthon unatkozni gyes alatt,de ez abszolút nincs így. Minden napra van valami,vagy ha nincs, akkor meg kitalálok. Ja és visszatérve az ovihoz,hát ott se bánták,  hogy még nem viszem, mivel még amúgy se szobatiszta. Nem tudom,hogy fog ez alakulni, mert egyelőre még szinte semmilyen hajlandóság nincs a gyerekben ebben az ügyben. Fejlesztésre járunk,sőt az oviban is kellene majd kapjunk,mert SNI-s lesz,de erről még várjuk a hivatalos papírt. Szakértői vizsgálaton egy hónapja voltunk már, nem sietik el a levelet az biztos. De remélhetőleg az óvodai beiratkozásig meglesz.

Egészségügyileg sem vagyunk mostanában topon,tavalyi évben csupán egyszer volt beteg a kislány, idén meg már harmadjára, és csak április van. Mi lenne,ha oviba járna?
Januárban kezdődött egy influenzával és másfél napig tartó nagyon magas lázzal (40 fok,39 fok),ami alig akart lemenni lázcsillapítóval se,kb 1,2 óra volt,mire hatottak nagyjából. Utána pedig egy hétig fáradékony volt és bágyadt, volt,hogy majdnem egész nap csak aludni akart. Utána férjem februárban elkapta a hányós-hasmenős vírust,majd 4 napra rá a gyerek is,viszont nála csak hányás volt 3x, utána napokig alig evett és kaki is csak 4 nap után volt. Egyébként ezt én is elkaptam,de nálam 1 nap volt az egész csak. Amúgy hosszú évek óta nem voltam ilyen rosszul...most pedig meg van fázva, köhög és rosszul alszik emiatt. Ja és én is meg voltam fázva olyan 3 hete,3 napig egyfolytában orrot fújtam és tüsszögtem.  Ahhoz képest kislányom még egész enyhén megúszta. 
Szóval nem unatkozok.
Az újévi terveim közül egyet pedig már meg is valósítottam, mégpedig a  fogyást,immáron január közepe óta diétázok és mínusz 16 kilónál tartok. És ez még nem épp az álomsúlyom,de már legalább kezdek hasonlítani külsőleg a régi önmagamhoz, és nem undorodok magamtól.  A módszerről pedig majd esetleg egy következő bejegyzésben írok.

Család:
anyát megműtötték,kapott térd protézist, már elég ügyesen megy önállóan. Tesóm össze költözött a barátnőjével közös albérletbe,mostmár ő is mondhatni kirepült a fészekből.  Nemrég lett 30 éves. Ja, és májusban utaznak Egyiptomba egy hétre. Apa pedig már a nyugdíjt várja,még az idei évet végig dolgozza.
Végre vám nélkül juthatunk el Romániába mamámhoz.
Idén már két utazás is le van foglalva (belföld), egy hármasban, egy pedig anyáékkal.  Két hét múlva pedig húsvét, most viszont még télies idő van,reggel fagyott is. 

Viszlát 2024

 Idén se sokminden történt,legalábbis velem. A kislányom viszont rengeteget változott, és mivel lassan 3 évemet szinte 0-24 órában neki szentelem,ezért bízom abban,hogy a változás nekem is kicsit köszönhető.  Elkezdtem közösségbe hordani,ahova csak a falusi szűkös lehetőségeim engedték, és ahhoz képest,hogy falu,azért nem panaszkodhatok,mert volt játszóház,mondókázó,kerekítő és fejlesztő foglalkozás, emellett a kötelező fejlesztések, gyógytorna és konduktor heti 1x, idén ősztől pedig vissza tértünk a pedagógiai szakszolgálathoz is,immáron heti 2x,és most pozitívabb élményekkel,mint legutóbb.  Igyekeztem minden hétre programokat találni. Elkezdtünk könyvtárba is járni,igy én is el tudtam olvasni sok olyan könyvet, amiket évek alatt kihagytam.  Idén tette meg első lépéseit a kislányunk, és idén már meg is tanult futni,lépcsőzni, páros lábon ugrálni,motorozni, magabiztosan  játszó terezik,csúszdázik. Ez megint olyan dolog,amit tavaly ilyenkor még csak hinni mertem. A mozgás mellett értelemben is rengeteget fejlődött,sok mondókát és dalt ismer,jó a hallása, érdekli a zene és a hangszerek. Mostmár folyékonyan beszél és tényleg be sem áll a szája egész nap.  Mozgékony is. A 3 éves védőnői státuszon minden kérdésre igent felelhettem végre,na jó, egyet kivéve, ami a szobatisztaság,de az még azoknak se megy sokszor,akiknek semmilyen negativ előzményük nem volt. Ez az utolsó évem,amikor itthon vagyok ,jövőre össze kell egyeztetni a munkát az óvodával.  Talán jó is lesz kicsit kiszakadni, mert csak anyának érzem magam. A férjemmel már nem olyan ,mint régen volt,beszélni se tudunk sokszor, kettesben lét szinte alig van. Én jól meghíztam, kapcsolataim nuku,még azzal a pár anyukával sincs kedvem beszélgetni. Max muszájból.

Habár a kimozdulas sokkal több volt,mint az elmúlt 2 évben, de lehetett volna több is. És persze engem ezek nem kapcsolnak ki,mert folyton a gyereket figyelem közben.  Biztos túlzásba viszem,de ilyen vagyok.
Igy év végére jól esne egy kis kikapcsolódás. Most érzem azt,hogy túl sok csak a gyerekkel egész nap,plusz a férjem is dolgozik,szilveszterkor és újévkor is.  Bízom benne,idővel könnyebb lesz,és ha a gyerekkel nem is tudunk kikapcsolódni, de legalább rá tudjuk majd bízni valakire.
Jövőre tehát vár az óvoda kezdés, a munkahelyre visszatérés, szeretnék fogyni is mostmár tényleg. Hiszen többet leszek emberek között,nem hagyhatom el magam. Hátha jót tesz a felnőtt társaság, a kislánynak pedig a közösség. De ez még a jövő év zenéje.

Sokszínű ősz

A nyár lassan,de unalmasan telt,hosszú, véget érni nem akaró hőhullámokkal és szárazsággal. A nyár a legunalmasabb és legkevésbé kedvelt évszak számomra már évek óta,és ez idén se változott.  Legalább klímánk már volt,így sokkal elviselhetőbb volt a kánikula, de ettől még ugyanúgy nem volt kellemes kimenni. Az ősz is melegen indult. Végre eljutottunk 3 év után ismét a nyaralóba, először hármasban. A hosszú utazás ugyan nem volt könnyű,4 és fél óra, megállásokkal 5 és fél, de mégis könnyebb volt,mint vártam. A kislánynak tetszett a környezet,az udvar a hintapaddal,a sok lépcső, meg se állt egész nap...már teljesen ki fáradtunk tőle.. viszont nem viselte meg,hogy nem otthon vagyunk és produkált 2 teljesen átaludt éjszakát, este 9-től reggel 7ig aludt .. ilyen itthon sztem soha nem fordult még elő vele. Sokat kirándultunk, sétáltunk Szilvásváradon, kisvonatoztunk, kétszer ettünk kajáldában,amit mese nézéssel egybekötve egész jól viselt, és nagyon jókat evett,reggel is. A környezet változás jót tett neki,de mi nem éreztük azért ugyanúgy magunkat,mikor még kettesben mentünk.  Nekünk ez nem volt nagy kikapcsolódás,inkább nosztalgia, és megmondom őszintén, nagyon vártam,hogy haza jöjjünk. Pedig már rég voltunk és tényleg szép a környezet, de ilyen kis gyerekkel én ezt nem tudom úgy megélni,mint korábban. Az idő is elég hűvös volt,és borongós néha, kivéve amikor kirándultunk.  Aztán volt még szeptemberben egy falunap mamáméknál Romániában, ahol a kislány szintén elvolt köszönhetően az ugráló várnak,majd keresztfiunk nevnapja szintén ugráló várral,Mezőhegyes ménesbirtok,bár rossz idő volt,így a ménes behajtást nem vártuk meg,viszont finom libazsíros cipót vettünk. Egyik hétvégén ellátogattunk az Aeroparkba,ahol Ikarus busz kiállítás is volt még a kiállított repülők mellett,és azok érdekesebbek is voltak, mint a buszok, csak elég nagy tömeg volt,így a gépek belsejében hering parti volt. Ide jött velünk férjem egyik kollégája és annak kisfia. Majd elmentünk Vecsésre leszállt gépeket nézni,az szerintem jobb élmény is volt,mint a park. A kislánynak is tetszett,bár a vége felé már unta és inkább könyveket nézegetett. 

Tegnap ismét a Szegedi Vadasparkban voltunk, most már babakocsi nélkül,az idő gyönyörű volt,pont kellemes, igazi őszies, és a kislányunk is talán jobban élvezte, felfogta az egészet áprilishoz képest. Sokat játszóterezünk,járunk mondókázásra,megszerette a motorozást,én a kavicsfestést,most ez kapcsol ki a leginkább. Heti kétszer szakszolgálat, plusz néha még magán konduktor és 2 hetente gyógytorna. Érzem,hogy már közeledik az idő,hogy óvodába kell menjen, én pedig vissza dolgozni. Ez ha minden jól megy,pár hónap és bekövetkezik, de még sok kérdés maradt és kétely van bennem ezzel kapcsolatban.  Legszivesebben jövő szeptembertől adnám csak be oviba, de nekem már vissza kell mennem dolgozni,meg hát nyilván több pénzt is szeretnék mostmar keresni..nem akarok az a nő lenni,aki a férje pénzén élősködik... így, hogy látom,hogy a kislányom mennyit fejlődött, már én is talán szívesebben engedem el a kezét, bár tény,hogy folyton aggódok miatta,és a nyomába járok...nem tudom,ez lesz-e jobb valaha. Közben rá kaptam a Vintedre,a Temut picit már unom és hát próbálok spórolni ahogy csak tudok és én is eladok pár dolgot.

Frissítés: Érdeklődtem a munkahelyemen, és február végén visszamegyek dolgozni, addig tart ki a felhalmozott szabadságom. 

 Még van pár felhőtlen hónapunk, aztán  újra bele vágok a mókuskerékbe. Mostmár ott tartok,hogy akár jövő héten kezdenék.  Érzem,hogy már sok 0-24ben csak a gyerekkel lenni,már ennél többre vágyom.  Persze lehet vissza sírom még ezt az időszakot,de ki tudja. Sokan azt mondták nekem,hogy majd vissza sirod mikor picike volt,na hát én egyszer se sírtam még vissza,sőt, annak örülnék a legjobban,ha már nagy és önálló lenne.  :) ebből is látszik,hogy nem vágyok még egy gyerekre, egyáltalán.  Még egyszer ezt a procedúrát nem csinálnám végig. Régen azokat irigyeltem, akik terhesek voltak vagy már otthon babázhattak,most meg azt,aki független vagy már nagyobb a gyereke.

Nem vagyok ősanya,azt tudom,de mindent megteszek a kislányomért,és nagyon örülök,hogy ő van nekem .
És hogy milyen hatalmas lépéseket ugrott meg azóta,hogy megszületett. Minden nap produkál olyan dolgot,ami miatt büszkeséggel tekintek rá,és még csak most lesz 3 éves.  

Elkezdődött a nyár

 Egy évvel ezelőtt kezdett el kúszni a kislányom, és jelenleg már szinte fut.

A mozgása hatalmas fejlődésen ment keresztül egy év alatt,és habár még most se tökéletes, de már haladunk és kezdi szépen behozni magát.  Felmászik a csúszdára,szépen guggol, segítség nélkül fel is áll,le tud ülni magától pl egy lépcső fokra,ezek mind olyan dolgok,amiről korábban álmodni se mertem. A legutóbbi neurológián végre úgy láttam,elégedett a doki,és habár nem mondta ki,de azért lehet ő is meglepődött,hogy a kislányom milyen ügyes. És persze értelmileg is teljesen rendben van,sőt, nagyon okos. Persze nyilván minden szülő okosnak gondolja a gyerekét,de én akkor is így látom.  Habár még nem beszél folyékonyan, szinte minden szót tud és mond, ki tudja fejezni magát  saját megjegyzései és meglátásai vannak. Egyre dacosabb, a nem állandó szó szinte mindig,és nagy küzdés egy szimpla öltözés is. Dehat ezt akartam,hogy olyan legyen,mint minden normális gyerek és úgy tűnik,végre ez is eljött. Hálás vagyok és büszke vagyok a kis csodámra.

Mindazonáltal viszont elfáradtam.  Még úgy is,hogy már nincs majdnem napi szintű torna és a gyerek szinte magától is elvan. De már 2 és fél éve kelek fel minden áldott éjjel, minimum kétszer,mert nincs át aludt éjszaka és még éjjel is tápszert kér.  Valahogy ebben még mindig kisbaba ..
A férjemet leszámitva nincs segítségem,és ő se tud sokat a kislánnyal lenni,habár igyekszik,dehat ott a munkája és persze egyéb teendők is. Idén kert is van,és igyekszünk befőzni és lefagyasztani,amit tudunk. Ez is idő, de megcsináljuk a gyerek mellett, mert nem lehetünk attól passzívak teljesen, mert ő itt van.
Amikor nyár van,akkor sokkal jobban elönt a szórakozás és kimozdulas utáni vágy  amiben csaknem két éve nem volt részem.  Mivel senkire se tudom hagyni a gyereket, így nehéz is lenne. Inkább a régi életem után nosztalgiázom néha, mert ha ma kimozdulnék,akkor se tudnám már magam teljesen elengedni, hiszen anya lettem. Így minden teljesen más.
Persze bízok abban,hogy idővel azért mi is ki tudunk majd kapcsolódni akár kettesben, de ez még odébb van.. Végre sikerült meggyőzni a férjemet arról, hogy beszereljük a klímát, a csaknem két hétig tartó borzalmas hőhullám után, ami július közepén volt,ő is rá ébredt, hogy hasonlóra kell majd számítanunk mostmár ,a klíma lassan nem luxus lesz,hanem alapvető dolog..
Az idei búcsún pusztulat meleg volt,ráadásul férjem dolgozott,így apáékkal mentünk ki,de kislányom semmire nem akart felülni, bár így legalább költeni nem kellett erre. A falunapon viszont szinte túl hűvös is volt,főleg este, így hamarabb el is jöttünk, mint ahogy terveztük. A kislány ugyan elvan,de hangosnak találta a zenét és már fáradt is volt.
A medencét is egész megkedvelte a kislány némi noszogatás után, bár sokáig azért nem pancsolt benne. A nagy melegben már én se néztem, hogy hideg a víz, csak úgy csobbantam bele nap mint nap,mert már csak izzadtam egyfolytában a házban is. Ez még persze a klíma előtt volt.
Fejlesztésre úgy ahogy járunk, a TSMT-t abba hagytuk, habár jó dolog volt, de teljesen bele fáradtan már a napi szintű tornákba.  Helyette inkább játszó terezünk, és itthon is van csúszda meg hinta. Gyógytornára próbálunk két hetente menni,de volt,hogy egy hónap is kimaradt. Egyedül konduktorhoz járunk hetente,bár mostanában ott is van dacosság,és nem mindig együttműködő. Majd valószínűleg visszatérünk a szakszolgálathoz, hogy később, ha majd szükséges az óvodában is kapjon fejlesztést  és az nem megy ugye SNI papír nélkül... persze csak ha megállapítják, hogy SNI-s. De ez még odébb van.

Egyelőre most is csak egy napos kirándulásokra jutottunk el,egyszer Kecskemétre a vadaskertbe, előtte pedig vissza néztünk a koraszülött osztályra, hiszen sose tudtam onnan elköszönni úgymond. Furcsa volt visszamenni, még ha csak látogatóként is,de kislányomnak nagyon örültek, nekik ez ad erőt a mindennapokban,hogy látják,hogy  egykori pici betegük jól van. Vittünk pár koraszülött pelenkát és cumikat,meg persze nasikat,és üdítőt a nővereknek. Kislányom egykori doktornőjével közös kép is készült az öltözőben, ahol napi szinten jelen voltam csaknem két és fél évvel ezelőtt,és bizakodtam abban ,hogy a mi sorsunk is jóra fordul majd. Aznap,amikor haza értünk úgy éreztem,teljesen ki vagyok facsarva, valószínűleg tudat alatt megviselt a visszamenetel, szerintem többet nem fogunk menni. Pedig kedvesek voltak, és két pici babát is megnézhettünk. Nagyon furcsa volt,hogy most nem kellett maszkot viselni.

A másik rövid kirándulás a szabadkigyósi kastély volt,amit szépen felújítottak és sok  korhű termet alakítottak ki belül.  Kislányom mindenhova fel akart mászni, lépcsőzni akart,szaladgalt, szóval túl sok kikapcsolódást nem jelentett ez a látogatás..majd Pósteleken is megnéztük az állat simogatót és a kastély romot. Illetve egy gyors reptéri látogatás volt még férjem kérésére.  Jól el is fáradtunk.  El is gondolkoztam azon,hogy birnánk egy több napos utazást ott alvással, amikor még egy nap is kiveszi az erőnket. Vagy már elszoktunk ettől,magam sem tudom . Mindenesetre hamarosan itt az ősz,mint mindig,én már  most is ezt várom.  Az idei nyár is száraz,meleg, sőt mi több forróság van,eső szinte semmi... még zivatar sincs szinte egyáltalán.. már nincsenek olyan nyarak mint régen,bárki bármit is mond. És persze évek óta számomra a legkevésbé kedvelt évszak is ez.

 

Tavasz

Már rég írtam, dehát mostanában ez úgy tűnik, igy megy. Próbálom csak nagy vonalakban leírni, mi történt. No nagy dolgok nem, de minden kis dolog is változás. Férjem ismét elkezdett dolgozni buszvezetőként, így ebből a szempontból életünk vissza állt a régi kerékvágásba. Néha kimegyünk hozzá a buszhoz, mindig hoz nekünk valami kaját, vagy reggelire valót. És persze ismét sokkal türelmetlenebb, ami érthető végülis a fáradságából adódóan. De legalább ismét lesz jobban pénzünk, nem kell minden fillért beosztani. Bár igazság szerint én eddig se tettem, jelenleg még van valamennyi tartalékom.

Én egyre csak hízok, de már nem is igazán érdekel a diéta. Az az igazság, hogy szeretek enni, imádom az edesseget. Ezek okoznak némi örömet, ha ez nem lenne, hiányozna. Szerintem lelki is kicsit a dolog, de lehet hogy a terhesség utáni hormon változás. Nem igazán tetszek így magamnak, de már nem érdekel, persze próbálok ehhez merten igényesen öltözködni (javarészt Temurol), de nem vásárolhatok folyton ruhát.

A kislány azóta egyre többet megy, szinte már fut is néha, alig esik el, guggolni is tud, mászik fel-le, még a kis létránkon is fel tud mászni. Tehát ügyesedik. Viszont az egyensúlya nem az igazi, állása néha még bizonytalan, felbukik ha nem figyel, vagy nem figyelünk rá. Mostanában talán már inkább fenékre ül, mint hogy teljesen hátra essen, de mindig nagy para volt, amikor elesett és koppant a feje. A jobb lába még mindig befelé dől,lehet emiatt se igazi az egyensúlya. A héten voltunk a Bethesdaban Pesten, ahol megerősítették a neurológusunk diagnózisát, a hemiparezist. Azaz alsó végtagi gyengeség. Ebből eredően tartós beteg lesz a kislány , emelt családi, meg közgyogy, meg parkoló kártya.. Ami ezzel jár. Persze szívesen lemondanék erről, csak járjon szépen, de őszintén szólva már az is csoda, hogy itt tartunk, és nem búslakodok emiatt már egyáltalán. Írtak fel neki gyógycipőt, remélem az picit javít a lábán és a járásán. Fejlesztésekre továbbra is vinni kell(ene), de mostanában csak konduktorhoz járunk. A tsmt-re azóta se jutottunk el, pedig lehet segítene egy újabb gyakorlatsor, gyógytornára is már egy hónapja nem járunk, de inkább szünetet tartunk. Nem tudom, mikor megyünk legközelebb, de a pici lány végig ordítja es alig hagyja, hogy lefogják, így nem tudom van-e értelme erőltetni a dolgot. Továbbra is eljárunk mondókázni itt helyben vagy játszótérre megyünk. Kell a társaság. Nekem mondjuk nem hiányzik, a gyerek miatt megyek. Meg persze addig is telik az idő. Az óvodában is voltunk, de végül most nem iratkoztunk be, ha addigra szobatiszta lesz, akkor jövő év elején kezd, én pedig majd a munkát, persze ha vissza vesznek. 

Így, hogy már nagyobb, szerintem sokkal könnyebb minden. Jobban le lehet kötni és sokszor el is foglalja magát, közben tudom a dolgom csinálni. Annyira már megy jól, hogy ne kelljen folyton a nyomában lenni, de amikor elkezdett járni, szinte semmit se tudtam mellette csinálni. Egyre értelmesebb, mindent megért. Voltunk vele a vadasparkban, tetszett neki, azóta is a zsiráfokat emlegeti, sőt, szinte kedvenc állatai lettek. Lezajlott a húsvét is, gyönyörű idő volt kivételesen, és megvolt az első igazi tojás vadászat is, nyuszi fészkekkel, kosarakkal. Nálunk és anyáéknál is. Megtartottuk apa 60. szülinapját is, volt lufi, zászló, sültes tál, torta, ötletes ajándékok (tőlem egy 60-as számból kirakott kép kollázst kapott). Meglepetés volt, mert szerdai napon volt a szülinap és aznap is mentünk mind, nem hétvégén, mivel férjem azon a hétvégén dolgozott. De így se volt rossz.

Nagyon gyorsan telik az idő, közeledik a nyár, sokat van meleg és kevés az eső. Tegnapelőtt sikerült sarki fényt is látnom, sose gondoltam volna, hogy ilyenben részem lesz valaha ezen a helyen. 

Ismét kertezünk, főleg férjem, illetve készítettünk bodza és mentaszörpöt is. Idén próbálunk befőzni is, mert tavaly nem volt semmi ilyen és azért ez hiányzik, meg persze hasznos is. 

Van már homokozónk (homokkal), hinta, szeretnénk medencét is külön a kislánynak, és anyáéktól kap elvileg csúszdát. Így teljes lesz a játék park. Tavaly ugye még ülni se tudott, igy a kis medence is kizárt volt, de most már jobban ki élvezheti ő is a jó időt. Igazi nagylány már, vagy ahogy ő mondja, nem baba, kiscsaj. Mi pedig nagyon büszkék vagyunk rá. 

Az első lépések

Egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ilyenkor már itt fogunk tartani, ahol most. Reméltem persze, de akkor még azt vártam, hogy a kislányom kúszni kezdjen, mert 10 hónapja stagnált a mozgása és különböző negatív képek is megjelentek a fejemben, hogy vajon mi vár ránk, ha nem fog kúszni, mászni, ülni, akkor még a járás olyan távoli dolognak tűnt, hogy nem is gondoltam rá. Most pedig végre, február 11-én megtette első önálló lépéseit. Előtte kb. 6 hónapig mászott, felállt és kapaszkodva lépegetett. Először oldalazva, majd már előre is, igaz a kezünket fogva. Sok szakember mondja, hogy nem szabad vezetgetni, bár aztán már azt mondta néhány, hogy lehet, csak a keze legyen lejjebb a vállánál, legjobb ha te szembe vagy vele és derék magasságban van a keze, úgy vezeted. Mindenesetre sokat voltunk kint és lévén hogy a hidegben sokmindent nem tudtunk kezdeni, igy sétáltunk az udvaron. Szerintem ez is segített. Mire február végén elmentünk a neurologiára, már 5-6 lépést önállóan megtett, amit szerencsére a doki is láthatott. A jobb oldali bokája viszont befelé dől elég csúnyán, emiatt is nehéz tartani az egyensúlyát. Az még most se az igazi. Igaz önállóan meg tud állni, de még néha imbolyog. De bízom benne, ez is javulni fog és a lába is erősödik idővel. A neurológián enyhe fokú hemiparezis gyanúját írta az orvos a lapjára, ami végtag gyengeség. A tényleges diagnózist valószínűleg majd Pesten mondják ki, ahova májusban megyünk. És valószínűleg segédeszközt is kap majd, hogy szebben menjen.. Addig még van 2 hónap, remélem addigra azért ügyesebb lesz a járása. Kint az udvaron sokkal többet megy, mint bent. Bent szinte nem is akar, csak 1,2 lépést, míg az udvaron majdnem az egész járdán végig megy egy kis megállással. Nagyon büszke vagyok rá, mert az ő esetében ezt elérni szinte egy csodával ér fel.

A mozgás mellett az értelme is fantasztikus, nagyon sok szót tud, mostanában olyanokat is mond, amit nem is tudjuk honnan hallhatott, de mondja. Formaberakót gyorsan és szinte gond nélkül tudja. Verseket és mondókát is megjegyez. Firkál, színez, szereti a kártyákat. A verseny autós kártyán az összes autót felismeri. Idén elkezdtem jobban közösségbe is vinni. Pl kerekítő mondókázó, ami annyira nem jött be neki, de muszáj más gyerekeket is látnia. Itt helyben is most voltak programok, dia vetítés és játszóház, ez már jobban tetszett neki. Már kétszer voltunk ketten könyvtárban is, neki is kölcsönöztünk könyveket. Úgy láttam, tetszik neki ott, én meg végre újra elkezdtem többet olvasni, ami őszintén szólva már nagyon hiányzott.

És hogy velünk mi a helyzet? Én nagyon elvagyok itthon, nem hiányzik a munka, csak nyilván pénzt nem kapok sokat, csak a gyest és a családi pótlékot. De azért szerencsére van még megtakarításom. Rá szoktam a Temura, szinte folyton onnan rendelek, a lakásba sokmindent, pl csempe matrica a konyhába, kanapé és szék huzat, ruhák, a kislányomnak játékok és dolgok. Van, ami még jobb áron is van, mint az Ali express, csak sajnos itt van egy 5200 Ft - os rendelési határ.. Emiatt sok olyat is rendeltem, ami nem feltétlenül volt szükséges. Kicsit ráfüggtem. De végre sokkal otthonosabb lett a lakásunk.

Férjem még mindig nem dolgozik, ugyan volt két hétig egy munkája, de az nem tetszett neki, ráadásul a fizetés is nevetséges lett volna, igy otthagyta. Úgy döntött végül, hogy vissza megy buszozni, mert ezt szereti igazán, ehhez ért. És persze nagyon jól keresett, sajnos ő is látta, nincs nagyon más lehetősége. Az árak az egekben, főleg az élelmiszer, amin nehezen lehet spórolni.. Rájött, hogy a fizetés mindenhol nem kicsit, hanem jóval kevesebb lenne, mint amit buszvezetőként haza hozott. Változni nyilván semmi nem fog ezzel, ugyanúgy sokat lesz oda, de legalább kap is érte... Mi pedig majd el leszünk kettesben a kislánnyal. Néha amúgy is úgy érzem, sokat van itthon és én szeretnék néha magamban is lenni. Nagyjából elvagyunk, persze néha vannak összezörrenések, például férjem szerint még mindig szükségtelen a fejlesztés, mert magától is fejlődik a pici lány. Igazából ezt sose lehet tudni, de ha nem viszem el, akkor meg furdalna a lelkiismeret, hogy nem teszek meg mindent. Azért előnye is van annak, hogy itthon van férjem, az udvarunk rendezett, és amit halasztott régebben dolgokat is megcsinálta. Idén veteményünk is lesz, igaz, kevesebb zöldséggel. Most sokkal izgalmasabb lesz kimenni, hogy a kislányunk már jár, van már hintája (anyáék húsvéti ajándéka), lesz homokozója (a traktor gumi már megvan), kis medencéje is,hiszen már tud benne ülni, nem úgy, mint tavaly. És nagyon el is van szerencsére. Jó látni, hogy ennyire kinyilik neki a világ, ahogy beszél vagy megy. Mint minden hétköznapi gyerek. Ahogy mindig is szerettem volna.

Év végi beszámoló 2023

 Idén túl sok változás nem történt az életünkben, igyekeztünk kialakítani a hétköznapokat, a napirendet a gyerekünkkel. Férjem sokat dolgozott, mert hiába kapott áprilisban saját fordát végre, 5-6 napokat is dolgozott egybe, és egész nap odavolt. Úgy tűnt, több ideje volt, amikor még csak váltott. Ezért október végén meghozta a döntést, amin már régóta vacillált, ugyanis felmondott. Habár a fizetés jó volt, de 80% volt a munka aránya, a maradék pedig a család, a saját dolgai intézése között oszlott meg, így szinte semmire se maradt idő. Vannak már ugyan jövőbeli tervei, de még semmi konkrét, egyelőre csak kipiheni a fáradalmakat. És hosszú idő óta ez az első olyan ünnepi időszak, amikor végig itthon van. Az ünnepek jól és gyorsan teltek. Karácsony előtt két héttel mi is elmentünk anyáékkal mamámhoz és keresztanyához. A kislányunk egész jól érezte magát, még sikerült aludnia is ott. Az út egyedül, ahol nagyon nehéz lekötni, de mostmár szerencsére egyre jobban elvan, ha megyünk valahová. Volt kis szülinapi tortája is és készült közös kép a dédivel is. Rá egy hétre apáéknál kolbász töltés volt, és aznap volt a picikém szülinapja is, ezért ott ünnepeltünk. Anya készített neki kiwis teknős alakú túrós - banános tortát, ami viszont nem jött be neki. De itt is jól érezte magát, bontogatta az ajándékait. Kapott mágneses táblát, amit majd később adok oda neki, mert vannak benne pici darabok, amit a szájába tud venni. Plusz könyveket persze, és pingvines ágyneműt, mert a pingvinek mostanában a kedvencei. Egyszer elmentünk az adventi gyertya gyújtásra is, de szinte végig a gyülekezeti teremben voltam vele, mert kint csak nyüszögött. De én legalább ittam közben két bögre forralt bort. :D

A készülődés is komótosan telt, mondanám, hogy mindenre volt idő, de pl a karácsonyi vásárba így se jutottunk el,mert minden napra volt valami program, vagy vásárlás, vagy sütés. Idén is zserbót és Fanta szeletet sütöttem, meg persze mézeskalácsot, amiben a kislányom csak annyit tudott még segédkezni, hogy kettőt megkóstolt.  A halászlét rendeltük, férjem nem akart vele vesződni. Illetve csináltam majonézes salátákat. 25-én anyáéknál voltunk, ott most is isteni ebéd volt. Közösen kaptunk egy porszívót, ami akkumulátoros és nagyon praktikus állítólag, de még nem volt időm kipróbálni. A kislányom beszélő babát kapott, akinek szép hosszú haja van, amit tud fésűlni.

Az idő idén karácsonykor is enyhe, tavaszias volt, az utunk szintén ramaty, egyelőre még úgy tűnik, sokat kell várni az aszfaltos utunkra a bürokrácia miatt. Mostanában voltak páran nálunk is, a lelkész és a felesége, keresztfiunk anyukájával és tesójával, illetve férjem gyerekkori barátja és annak barátnője, utóbbi nagyon elvolt a kislányunkkal. Anyós nem jött el szerencsére azóta sem, férjem vitte át egy kicsit a gyereket, de ez így pont jó.

Szóval az évről annyit, hogy igaz, velem nem történt sokminden, azon kívül hogy már 2 éve nincs egy átaludt éjszakám, és inkább hízok, mint fogyok, plusz kB semmi kikapcsolódásom nincs, viszont a kislányunk hihetetlen változásokon ment, és megy keresztül mai napig. Egészen június végéig, amikor is stagnált a mozgása és picit a szellemi készségei is, sokszor voltam magam alatt. Hiába jártunk már kétféle fejlesztésre, úgy éreztem, nem elég. Férjemet nyüstöltem ezzel folyton, aki szerint nincs szüksége a kislánynak semmire, mert magától is fejlődni fog. Június végén végre megtörtént a várva várt esemény, kúszni kezdett a picikém. És innentől kezdve nem volt megállás. Mind mozgásban, mind értelemben produkált új dolgokat és megindult szépen a beszéd fejlődése is. Nagyon sok szót tud, ismer, és mondja is. Jelenleg kapaszkodva lépeget előre felé is, és próbál egyensúlyozni, ettől függ az is, hogy mikor fog végre elindulni. De biztos vagyok mostmár benne, hogy járni fog egyedül is, a kérdés hogy mikor lesz készen rá. Én segítem továbbra is, ahogy csak tudom, viszem fejlesztésre, ha kell, busszal, tornázunk itthon és igyekszem aktívan közreműködni vele a játékban is, tanítani mindig valami újra. Amúgy szerencsére magában is egész jól eljátszik. Viszont elkezdett dacoskodni, és látja, hogy az apjától bármit kérhet. Szinte önállóan eszik, kézzel, kanállal és villával is, ha úgy tartja kedve. Próbál egyre jobban utánozni minket, és önállóvá válni. 

Tavaly ilyenkor azt írtam, hogy bízom benne, hogy ilyenkorra már ha még nem is fut, de elindul. Nagyjából bejött, viszont nagy hátrányt kell ledolgoznia, és ahhoz képest nagyon igyekszik, így én jelenleg elégedett vagyok. Igen, nézhetném azt, hogy nála már kisebb gyerekek is mennek és futnak, de az az igazság, ezt már elengedtem és nem érzem magam rosszul ettől. Már csak azért sem, mert már van hitem abban, hogy a kislányom is fog itt tartani, és amikor már csinálni fogja, senkit se fog érdekelni, mikor kezdte. 

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek boldog új évet!