21. héten

 

Olyan gyorsan telik az idő, már félidőnél járok. Múlt héten voltam a 20. heti genetikai vizsgálaton. Nem volt nagy élmény, mert 9 óra helyett fél 1-kor kerültem sorra, mivel a nődokik mind szülni voltak. Ilyen sokat még sose vártam, de nem akartam új időpontot kérni, hiszen az már nem a 20.hét lett volna. Az ember még izgulni vagy aggódni is elfelejt, annyit várakozik.  Mindenesetre, ami a legfontosabb, hogy a babának mindene megvan, nem látott a doki semmi problémát, de kissé sietett, így azt is csak futólag közölte a kérdésemre, hogy valószínűleg kislány. Még jó, hogy férjem tudott jönni értem, mert múlt héten mindketten szabin voltunk.

Végre jutott időnk a pakolásra, illetve férjemnek a kinti munkálatokra, műhely és góré kitakarításra. Illetve a kb. 2 éve tervezett kültéri padlót is sikerült végre letenni (újat). A szomszéd rakta le, kissé komótosan ugyan, de lényeg, hogy kész lett és tényleg modern hatást mutat.

Előtte és utána kép:

 

Szegeden vettük az Obiban, ez volt majdnem a legjobb áron. Benéztünk kíváncsiságból két babaáruházba is. Választék az ugyan volt, de sztem nagyon el vannak szállva az árak. Az egyik boltban az eladó folyamatosan követett minket, látta valószínűleg, hogy full kezdők vagyunk és ránk akart sózni valamit, így onnan gyorsan eljöttünk. Főleg, mikor a 200 ezer Ft feletti babakocsikat kezdte mutogatni. Ahogy férjem is mondta, ennyiből már egy autót veszel. Szóval dilemma még a babakocsi, hogy mennyiért és honnan, már lassan én is hajlok arra, hogy vegyünk egy használtat. Igazából jó volt látni azt a sok cuki babaholmit, de végül csak pár apróságot vettem. A legtöbb dolgot rendelni szeretném, és legalább jól körül tudok nézni a kedvezőbb árak után. Nem arról van szó, hogy ne akarnánk mindent megadni a babának, de úgy gondolom, hogy pl. 100ezer Ft körül is tud annyit egy babakocsi, és a lényegét tekintve ugyanaz, mint egy majdnem 300ezerbe kerülő. Ez kb. olyan, mint az esküvőipar, ahol esküvő címszó alatt mindent drágábban akarnak eladni.

Internetről megrendeltem a kiságyat, matracot és egy lepedőt, amit holnap szállítanak ki. Kíváncsi vagyok rá nagyon, persze még előbb össze kell szerelni.

Lassan már elmondtuk mindenkinek a hírt, akinek szerettük volna, kolléganőimnek (bár nem mindegyik kollégának) a 18. héten mondtam el. Az egyiken, aki szintén babát tervez, látszott is az irigység, bár legalább nem titkolta. Örülök, hogy már tudják, nem sokáig számíthatnak rám, és kezdhetnek el gondolkozni azon, mi lesz, ha majd nem leszek. Megmondom őszintén, amúgy sem igen érdekel már, hogy mi van a hivatalban, oldják meg ők. Persze amíg tudom, elvégzem a feladatom, de már nem állok bele semmibe.

A héten meg táppénzen vagyok. Ismét megfáztam (legutóbb 2 hete volt ugyanez), orrfújás, orrdugulás, torokfájás, egy kis hőemelkedés, de csak egy napig, majd köhögés. Betelefonáltam a táppénz miatt (ugye mostanában kb már csak távgyógyítás van), és végül tesztet is kértek nekem, nehogy covidos legyek. A faluban most elég sokan azok, hiába mondtam, hogy kontaktom se nagyon volt senkivel az elmúlt héten… Szóval vártam a „mentősökre”, végül egy civil kocsival jött ki egy beöltözött hapsi, levette a gyorstesztet orron keresztül, majd mivel az negatív lett, a PCR tesztet is, szintén orron keresztül. Nem mondom, hogy kellemes volt, de annyira nem durva, mint amennyire sokan mondták. Tegnap fel is tették eeszt-re az eredményt, az is negatív lett. Örültem neki nagyon, mert nem is tudom mit csináltam volna itthon, „bezárva” 10 napig. Így is már második hete vagyok itthon… És még azért leszek bőven, ahogy közeledik a terhesség vége. Szóval eleget leszek még itthon úgymond. Cickány kolléganőm is covidos, volt egy jó kis lagzi, ahol a fél násznép karanténba került. Ő is már 2. hete otthon van, de úgy, hogy előtte csak 1 hetet dolgozott, azt megelőzően meg 3 hetet  szabin volt. Kb kevesebbet van a munkahelyén, mint én terhesen. Sztem ő ahogy pozitívat tesztel (terhességre), már megy is táppénzre őt ismerve.

A héten még itthon vagyok, jövő héten ismét kezdem a munkát, még ki tudja, meddig.…

 

Úton van....

 

Az előző bejegyzésben írtam, hogy hamarosan egy hírrel szolgálhatok. A legutóbbi bejegyzésem napján, aug. 16-án voltam a 12. heti genetikai UH-n, úgyhogy már előttetek sem titkolom, hogy babát várok :)

Írtam már párszor, hogy nem sietjük el a dolgot párommal, nem erőltetünk semmit, de nem védekezünk már kb. 1 éve, tehát úgy voltunk vele, ha jönnie kell a gyermekáldásnak, akkor jönni fog.

Az első házassági évfordulónk előtt pár nappal (a hivatalos előtt, mert ugye volt egy templomi is), június 14-én teszteltem először pozitívat. Itthon már volt talonban pár teszt, biztos ami biztos, de eddig nem használtam, mert nem késett, előtte napokon pedig feleslegesnek tartottam volna elhasználni a teszteket. Szóval amikor már késett 2 napja, akkor vettem elő az egyiket, és halványan ugyan, de látszódott a második csík. Csak óvatosan mondtam el páromnak, mondván, hogy csinálok azért még egyet pár nap múlva is. Még kettőt csináltam pár nap különbségekkel, a harmadik teszten már erősebb volt a teszt csík, mint a kontroll csík. Másnap mentem nőgyógyászhoz, ahol ugyan már láttak valamit, de UH-ra beutaltak, és az UH napján, július 2-án már volt szívhangja is 5+4 naposan :) Nagyon furcsa élmény volt hallani a kis szívdobogást. Sztem fel se fogtam igazán, hogy egy ember kezd növekedni bennem. Kiállították a papírt, amivel mehetek védőnőhöz. Bejelentkeztem oda is, igaz csak pár hét múlvára, mivel akkor voltam kb. a 6.héten. Magándokihoz is bejelentkeztem (az első vizsgálatok sztk-sak voltak). Közben volt egy kis ijedség is, mert elkezdtem barnázni a 8.héten, de csak minimálisan és nagyon rövid ideig, de a magándokim egyből (már másnap) elküldött vérvételre, UH-ra, mondván ez nem játék, hiszen a barna is vérzés. Szerencsére mindent rendben találtak, mivel A rh- a vércsoportom,ezért kaptam immuglobin injekciót. Ezt nemigen értettem, habár elmagyarázta a doki, de utána olvasva ilyet abortusz, vetélés, vagy első szülés után kapnak a kismamák, ha negatív a vércsoportjuk. Írt fel progeszteront is, amit a 12.hétig szedtem. Én inkább progeszteron hiányra gondolok, mivel 2018-ban, amikor még Szegeden voltam nőgyógyásznál és hormonvizsgálatot végeztek, akkor progeszteron hiányos voltam, Ezért gondolom, hogy most is lehetett akár ez is az ok.

Azóta védőnőnél is voltam (az első alkalom másfél órás volt), mindenfélét kérdezett. A védőnőt ismerem, többször járt bent már a hivatalban, elég közvetlen csaj. Havonta kell majd járnom hozzá. Vérnyomást, súlyt és pocak körfogatot mér, megkérdezi van-e panaszom, megnézi a leleteimet, beszélgetünk és kb.ennyi. A nődokihoz is havonta kell majd menjek, ha minden igaz, hogy rám nézzen. Plusz ugye a kötelező vizsgálatok, vérvétel, UH-k, meg majd lesz egy cukorterhelés, de az talán a 24.hét körül. Gondolkozok az 5D-s UH-n is, a babamozin, mert ott tök jól látszik a pici arcocskája, bár engem leginkább a neme érdekelne, amit biztosra még nem tudtak mondani a 12.héten. Csak annyit, hogy nem látszódik még kuki. :D Abban bízok, hogy a 18.hetin már meg fogják tudni mondani, vagy erősen tippelni. Na nem mintha nem lenne mindegy, persze megvan mindkettőnknek a „titkos”vágya, de ugyanúgy örülni fogunk kisfiúnak és kislánynak is. Csak könnyebb lenne cuccokat vásárolni, ha tudnánk a nemét, kicsit személyesebb és persze a névválasztás is leszűkülne. Arra is van már tippünk, de mélyen nem ástuk még bele magunkat az utónevekbe. Férjemnek amúgy nem tetszenek a nagyon ritka,magyartalan vagy külföldies hangzású nevek. Nekem épp tetszene egy pár ritka név, de férjemnek nem, így valószínűleg egy átlagos, ámde számunkra tetsző, de azért nem túl divatos nevünk lesz végül. És csak egy név, mert nem vagyunk híve a két keresztnévnek, csak a gyerek életét nehezíti meg, ha majd alá kell írnia meg egyébként is. Nekünk sincs két nevünk és szüleimnek sem.

Lassan már el kellene mondogatni az embereknek, persze én nem szeretném elsietni,megvárom inkább a megfelelő alkalmat. A főnökömnek kénytelen voltam már a 7.héten elmondani, mert a nődokim már másnap berendelt vizsgálatokra, én meg nem akartam valami kamu dumával távol lenni. Előbb-utóbb úgyis megtudta volna a főnök, és valószínűleg ő először. Múlt héten a polgármesternek is elmondtam, illetve egy kolléganőmnek, aki anyakönyvi tanfolyamra megy majd. Neki is csak azért, hogy tudjon róla, jövőre nem leszek, így biztos be kell majd vállalnia pár esküvőt, úgy készüljön. A többi kollégámnak pedig majd szépen sorban,ahogy adódik. Főleg azoknak kellene, akik majd át-illetve visszaveszik a munkakörömet.

A családnak már 7.hét környékén elmondtuk. Anyós kijelentette, hogy lány lesz a gyerek, rá pár hétre pedig, amikor párom közölte vele, hogy nem vagyok rosszul levős és nem hányok, hogy biztosan fiú. :D Az anyukák egyébként lányra tippelnek, a férfi családtagok pedig fiúra gondolnak, hogy az lesz. Lassan már a pocakom is növekszik, úgyhogy nem tartom kizártnak, hogy valaki már sejti, csak még nem mondja. Meg egy faluban amúgy sem marad titokban sokáig az ilyesmi.

Úgyhogy mostmár szépen lassan próbálom ráállítani az agyam a babára, elkezdtem olvasgatni mindenféle oldalt. Amíg nem lettem terhes, soha egy babaoldalon nem voltam és igazság szerint nem is érdekeltek az ezzel kapcsolatos dolgok. De  mostmár lelkesen nézegetem a babaruhákat, kiságyakat, babakocsikat és a hasonló holmikat. Vannak elképzeléseim a szobáról is, csak még ki kellene pakolni belőle pár cuccot, hogy ne raktárnak nézzen ki. Férjem is örül a babának, mindig nézegeti a hasamat, azóta a kapcsolatunk is valahogy sokkal bensőségesebb, szinte alig vagy ritkán vitatkozunk. Hiszem, hogy mellettem lesz mindenben, mert ismerem, hogy milyen és tudom, hogy bízhatok benne. Tudom, hogy hetekig élne zsíros kenyéren, csak hogy a babának mindene meglegyen. Bár erre azért remélem nem lesz szükség, mert anyagilag nem állunk rosszul.  Kevésbé érdemes embernek nem is szülnék.

Úgyhogy hamarosan életem egyik legnagyobb feladatával nézek szembe. De addig is kiélvezem még az utolsó hónapokat egyedül, vagy kettesben a férjemmel. Most a 2. trimeszterre visszajött az energiám is. Az elsőben nagyon fáradékony, lusta voltam és émelygős, szerencsére az utóbbi is múlni, vagy enyhülni látszik. Itt az ősz, a kedvenc évszakom, nincs dögmeleg, több kedvem van sütni, főzni és munkálkodni. Imádom a hűvös, füstszagú estéket, a varjakat, amelyeket pár napja ismét hallok. És már az esőt is tudom élvezni, a száraz nyár után. Bár úgy tűnik, még egy ideig meleg, napsütéses napok köszöntenek ránk.

 

 

 

Nyaralásokban

 

Már elég régen írtam ide. Arra is gondoltam, hogy többször kellene kevesebbet írnom, úgy emészthetőbb lenne a nagy infóáradat, na de azt majd legközelebb.

Utálom a nyarat, legalábbis az ideit különösen. Ez már a sokadik hőhullám és azt is meg tudnám egy kezemen számolni, hányszor esett normálisan az eső az elmúlt két-három hónapban. A szomszédban zajlik a medencézés, mert még ha nem lett volna elég, hogy a gyereket így is üvölteni halljuk, így legalább még közelebb is van. A gazt is csak azért tüntette el a szomszéd, hogy a medence elférjen, amúgy a telek többi részén embermagasságú a gaz és a susnya. De a nagy medence fontos, hogy legyen és kitehessük Facebookra ugyebár. Valamelyik nap a hülye anyja a rádiót is odavitte, hagy üvöltsön az is a medence mellett, ami ugye még közelebb van a falunkhoz. Még szerencse, hogy a nő nincs itt túl sokat. Szóval már nagyon várom az iskolakezdést.

Azért utaztunk is kicsit, július elején egy hétvégére elmentünk Egerbocsra (a szokásos), ám most nem kettesben, hanem barátokkal. Illetve férjem gyerekkori barátjával és annak újdonsült feleségével. (aznap házasodtak). Kirándultunk, sokat másztunk hegyet és elmentünk Szilvásváradra is, amit ugyan nem lehet megunni, de számunkra már ismerős volt, nekik kevésbé, mert még nem jártak erre.

Egyszer volt egy bográcsos krumpli paprikás és a csárdában is ettünk Dormándon, valamint nem maradhatott ki a szilvásváradi pisztráng sem.  (Ez nem egy nap alatt volt.)

Pár napja pedig a Balcsin voltunk, most először a déli részen. Én korábban északi részeken nyaraltam. Zamárdiban töltöttünk el két és fél napot, egy tök hangulatos panzióban az Alsó pincesoron. Távol a strand nyüzsgésétől. Mivel meleg volt, ezért vonzott minket a víz, így kétszer is a strandon töltöttük a délutánt, férjem bele is ment a vízbe teljesen, pedig tartott a siklóktól. (Utál minden kígyót). Én csak a lábamat tettem bele és sétáltam a vízben, nagyon sokáig csak térdig ért a víz.

Ettünk lángost, főtt kukoricát. Hekket is akartunk, de nem fért volna belénk még az is. A panzióban kaptunk bőséges reggelit, így ebédre sem éheztünk meg igazán, jobbára vacsiztunk. A reggeli friss volt és bőséges, így az volt a napunk egyik kedvenc része. Érkezésünk első estéjén a Paprika Csárdában vacsiztunk, jó volt a kaja, de a nagy meleg miatt a második fogás felét ott hagytam. Másnap Siófokra mentünk, végigsétáltunk a Plázson, férjem vett nekem napszemüveget. Nagyon jó kis kajáldák voltak, különösen tetszett az amerikai stílusú beülős hely, és a Lávakövi Pizzéria. Sajnos nem voltunk éhesek, így a kaja itt kimaradt, csak jégkását ittunk, az viszont überxar volt. 

 

Utána egy 1órás sétahajókázásra mentünk. Egy koma be akart minket palizni már a parkolóban és a jóval drágább kalózhajót ajánlani, amiben közben még gyerekek is üvöltenek a kalóz téma miatt. Szerencsére emlékeztem, hogy amúgy a sétahajókázás alapból nem ennyibe kerül, így továbbsétáltunk a normál vashajó felé. Jó volt egy programnak. Aztán vissza is mentünk a szállásra, aznap csak a strandon ettünk, nem is vacsiztunk. Utolsó napon megint elmentünk Siófokra, de csak az állatparkig. Hát nem volt olyan nagy szám, javarészt házi állatok voltak, elég pici, gyorsan körbe lehet járni. Ha történetesen nem Siófokon lenne, sztem nem sokan jönnének csak emiatt. Ami aranyos volt, hogy egy teve szabadon sétált a látogatók között, zoo csemegét kunyerált és még egy gyereket is majdnem fellökött. Nagy kópé volt. Ja és a kismalacok is ott futottak szerteszét a parkban. Utolsó vacsink a szálláshelyen volt, a Szent Kristóf Pincészet és Borétteremben. Igényes környezet és jobban is tetszett, mint a Paprika Csárda. De csak levest és desszertet tudtunk enni, ennyi fért belénk. A naplementét a Kőhegyi Kilátóról néztük meg, szép látvány volt és a szállásunkhoz nagyon közel. Amúgy Zamárdi szép település, de ez is évről évre népszerűbb és így forgalmasabb is lesz. Habár mi hétköznap voltunk, de így is nagy volt a pezsgés. Minden este felkeltünk valami zajra, vagy kint üvöltött valaki, vagy az egyik szobában a kisgyerek sírt, vagy bulizni indultak és jöttek vissza hajnalban a másik szobában lakók.

Mindenesetre viszont jó kis élmény volt. Ki tudja, mikor tudunk legközelebb eljönni egy több napos utazásra…

 Részletek és egy hír bejelentése későbbi bejegyzésben! 

Most pedig következzen pár kép a Balcsiról: