Ünnepek

A karácsonyi ünnepek gyorsan elteltek. Elég lassan jött meg a karácsonyi hangulatom, főleg az enyhe, majd a napokig esős idő miatt is, meg talán azért, mert tavaly lelkesebb voltam az első közös karácsonyunk miatt a közös házunkban. Persze aztán amikor már a fát díszítettük, éreztem a fenyőillatot, majd főztünk, sütöttünk, már nagyjából áthatott a karácsony érzése. Kari előtti szombaton mamámat és keresztszüleimet látogattuk meg Romániában, már ott elkezdődött a töltött káposzta evés.. De jó volt őket látni. 

Másnap az adventi gyertyagyújtásra nem mentünk végül, mivel a szobánkban elromlott a gázkonvektor, párom azt próbálta meg szétszedni és másnap is a gázszerelőt kergette, hogy jöjjön már el. De jobb is, hogy nem voltunk, mert most kajaosztás is volt, ott volt boldog-boldogtalan, ment a buli.. stb. Így eleve elveszett az adventi gyertyagyújtás meghittsége. 24-én délelőtt a majonézes salátákat csináltam, párom halászlevet főzött, feldíszítettük a fát, én a lakást. Hagyományosan mákos guba volt az ebéd. Délután elkezdtem készíteni a baconbe tekert lazacot és a petrezselyemmártást (besamel mártás az alapja, és van benne fehérbor is:P) , most készítettem először ilyen kaját. Ja és a Fanta-szeletet is most sütöttem meg először és tök jól sikerült. Talán egyszer majd a zserbóval is megpróbálkozok.

Baconbe tekert lazac

Délután felé átjöttek párom szülei és tesója, átadták egymásnak a szokásos semmit érő zoknikat (kb évek óta mindenki azt vesz náluk és ad a másiknak, faterja szerint ez a leghasznosabb ajándék, mivel az ő zoknijai eltűnnek mindig, ezért feltételezi, hogy másé is). Az anyja  párszáz Ft-os még kevésbé hasznos ajándékot vett, inkább ne vett volna semmit. Öccsétől Tokaji-bort kaptam, ő az egyetlen a családjukban, aki valamennyire értelmes dolgot vesz. Vagy legalábbis nekem, mert a bátyjának levendulás bögrét vett, ami aztán egyáltalán nem illik hozzá, plusz rendkívül nőies ajándék. Szóval nem kéne sztem annyira erőltessék ezt az ajándékozást… 

Délután 5kor a szokásos református istentiszteletre tartottuk, ami felért egy kisebbfajta kabaréval. Az egy dolog, hogy a lelkész nem tud énekelni, de legalább jó sok dalt és versszakot is bezsúfolt, valamint folyamatosan melléklimpírozott a harmóniumon. Orgona ugye nem működik, pedig amúgy van….Az emberek alig bírták visszafolytani a röhögésüket.. Pedig olyan jó dalok lettek volna.. Sajnos a lelkésznő szörnyű, a beszéde még csak-csak valamennyire értelmes és leköti az embert, de a meghittséget egyből elűzi, amikor az énekek következnek…Egyáltalán nem szeretném, hogy ő adjon minket össze, de lehet, hogy mire odáig eljutunk, már itt se lesz... Állítólag új helyet keresnek neki...

A karácsony és az időjárás "harca"

 Templom után még beugrottunk a keresztfiunkhoz, ott is eltöltöttünk egy kb. fél órát, de azt is csak muszájból. Nagyon cuki amúgy az a kisfiú, legalább miatta érdemes volt átmenni. Itthon iszogattunk, átadtuk az ajándékokat egymásnak, páromtól kaptam szarvasos vastag zoknit, teákat és Jagermeistert, aminek ugye csak örülni lehet. Én pulcsit vettem neki és pénztárcát. A kaja finom volt, párom benyomott négy tányér halászlevet, én a lazacot ettem meg. Este pedig megnéztük a Reszkessetek, betörőket és a Kelekótya karácsonyt, bár párom már félig elaludt.  

Másnap az én szüleimhez mentünk, ahol isteni volt az ebéd, volt libamáj lilahagymalekvárral, gyöngyös húsleves, töltött káposzta (kolbászhúsból) és töltött pulykamell. Az ajándékok is jóval hasznosabbak voltak, pohárkészlet, wok serpenyő, lepedő, daráló, amiket mind tudunk használni. Sietnünk kellett haza, mert párom délutános járatra ment. Este 11ig filmeztem, tök jól elfoglaltam magam, megvacsiztam gyertyafényben, nem bántam, hogy egyedül vagyok. Másnap délben párom szüleihez mentünk ebédre, de semmi karácsony hangulat nem volt. Egy db gyertya nem égett, kb. egyetlen dolog a konyhában sem árulkodott arról, hogy karácsony van. Mint egy átlag vasárnap. Persze ezt már megszokhattam volna, anyós nem egy nagy hangulatteremtő, gyertyát is csak akkor gyújtanak, ha kimegy az áram. Sütni se igen szokott meg nem is tud, valami kekszet készített, amiből 1 db-ot ettem. Töltött káposzta volt itt is a menü, bár itt csak az volt, de alig ettem meg el is teltem a napokban a sok kajától, híztam is valamennyit, így örültem, hogy nem ettem sokat. Anyós elég furcsa (bár mióta megismertem, azóta az), csak ezek mostmár valahogy jobban feltűnnek. Fogalma sincs semmiről, bolti pletykákra alapozza értesüléseit, és mindent elhisz, amit hall. Nyilván nem csoda, hiszen sose mozdul ki sehova, legfeljebb a boltba jár el. Nagyon be van szűkülve a látótere. Nekem bizonygatta, hogy a hivatalba visszament dolgozni valaki, miközben még csak jelentkező se volt a posztra…. Hagy tudjam már én jobban.. Néha felböffen benne az esküvő kérdés, de nem is az, hogy miben tudna segíteni (bár nyilván semmiben), akkor megkérdezi, hogy személyesen visszük-e ki a meghívókat (mintha már meglenne a meghívó), és múltkor egy listát is előszedett, hogy hány embert hívjunk meg, összeszámolta a részükről, kik vannak. Persze párom szerencsére lecsittegte, hogy majd mi tudjuk ezt, nem vesznek róla tudomást, de azért engem kissé zavart a dolog. Ő már listákat írogat, miközben annyit nem kérdez meg semmelyikük, mit segítsen… Főleg hogy apukám fizeti a kaját, biztos lehet benne, hogy olyanok nem jönnek el, akiket ő akar, én meg nem… Ezt persze nem emeltem ki neki, de ha legközelebb is jön ilyen hülye listákkal, biztos megmondom neki..

Különben sokszor érzem azt, hogy ez az egész esküvő csak egy nyűg és egy csomó pénz el fog menni rá. Nyáron nagyon lelkes voltam, készülődtem, tervezgettem, most meg már úgy érzem, hogy legyünk túl rajta. Igaz, hogy kb. mindent én szervezek, tartok észben, párom meg sodródik az árral… Viszont ilyen csak egyszer van az ember életében, azt se akarom, hogy két tanúval egy hétköznap ejtsük meg a dolgot….

December 26án este még át kellett mennünk párom egy haverjához (akinél tavaly szilvesztereztünk), ott volt szinte az egész családjuk, épp kajáltak, abszolút nem éreztem magam odaillőnek, még csak beszélgetni se tudtunk normálisan, nem értettem, mire fel a meghívás eleve, de párom nem tud senkinek nemet mondani, még akkor sem, ha az ő egyetlen porcikája sem kívánja a látogatást.

Ahogy itthon voltam most több napot, sokmindenen elgondolkoztam… Egyrészt, hogy ezt a munkát nem akarom sokáig csinálni, szeretnék több pénzt keresni… Annyi fizetést kapunk, mint egy gyári munkás, csak több felelősséggel és egy házsártos, hangulatingadozó hárpiát kell elviseljünk. A feladatok sokasodnak, veszünk át feladatokat a kormányhivataltól, de a pénzünk persze nem sokasodik.. És kevesen vagyunk nagyon ügyintézők… Egy ember csinálja kb 3 ember munkáját, mert nem vesz fel új embert a jegyzőnk, és aki elmegy, annak a helyére se talál senkit, olyan jó híre van…. Kolléganőm, Cickány is pedzegette, hogy neki nem való ez a munka, elege van az emberekből, elmenne máshova, meg hát a pénz se sok.. 

A másik meg, hogy a párommal nem túl egyező az érdeklődési körünk. Bár ezt is tudtam eddig, csak most jobban elgondolkodtatott a dolog.  Őt az emberek érdeklik, kapcsolatok, ezzel kellene talizni meg azzal, kinek tudunk segíteni, órákig telefonálgat kollégákkal és haverokkal. Semmi kedvem senkivel találkozni a szűk családon kívül, de persze erőltessük…. Engem pedig a könyvek és filmek világa érdekel és köt le, az emberek kevésbé. Eddig is ilyen voltam, de mióta elköltöztem Szegedről, még inkább begubóztam. Pont a napokban írtak régi kollégák neten, jelezve, hogy nagyon el vagyok tűnve, ami igaz is és bánom, de egyszerűen nem jön szívből az, hogy bárkihez elmenjek vagy meghívjam magamhoz őket… Pedig semeddig nem tartana… Csak egyszerűen én nem vagyok ilyen… Nem tudok ezzel mit csinálni….

Talán kicsit erőltetnem kellene, de minek erőltessem azt, ami nem őszinte és szívből jövő…

Hamarosan érkezek a 2019-es éves összefoglalóval! 

Az év utolsó napjai

Nehéz elhinni, hogy pár nap múlva karácsony, hiszen az idő tavaszias vagy épp őszies arcát mutatja. Az idő enyhe, záporok vannak vagy épp hét ágra süt a nap, és kabát nélkül se fázik az ember. Rég volt már ilyen enyhe az ünnepek közeledte.

Persze a melóhelyen megéreztem, hogy közeleg az év vége, megrohamoztak szén támogatásért, ez még hagyján is lett volna, hiszen tavaly is ugyanez volt a helyzet és akkor még kezdőként vettem egész jól az akadályokat, de az új polgármester kitalálta, hogy elkezd segélyeket osztogatni. Utcán szólított le olyanokat, akik korábban kértek, természetesen velem nem beszélte meg, én már csak az ügyféllel találkoztam, és ha értetlenkedtem a dolgon, még lehet engem néztek hülyének… Megjutalmazta a közmunkásokat is, aminek köszönhetően annyi munkám lett, hogy néha azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány. Érezhetően feszültebb is voltam, és kezdtem visszasírni olykor a régi polgármestert…. Igaz, az összegnél én mondtam, hogy adhat többet is, csak találja ki (olykor elég határozatlan és másokat kérdez olyasmiről, ami az ő hatásköre, máskor meg egyedül dönt olyanról, amiről mást is megkérdezhetne), nem is sajnáltam én tőlük amúgy, de hát ez nem így működik, hogy ő kitalálja, és már ugrik az ember.. Ez adminisztráció, és a szén mellett egy embernek, azaz nekem, nagyon sok plusz meló. És akkor még ne is beszéljünk a többi ügyemről, amivel szintén jöttek, hagyaték, anyakönyv…stb. És nincs, aki megcsinálja helyettem ezeket. Ha bárki kiesik, nincs, aki rendesen tudja a dolgát, hatan maradtunk ügyintézők. Egy kollégám is utoljára volt dolgozni idén, mert felmondott, el se tudtam köszönni tőle normálisan, annyi dolgom volt. Természetesen az utódja még nincs meg, hiába van mindenhol hirdetve a pályázat. Ez persze nem csoda, nálunk hullanak az emberek.. A felelősséghez képest a fizu kevés és akkor még ne is beszéljünk a főnök kedves stílusáról, aki miatt az elmúlt két évben majd húszan léptek le. Legalábbis az egyik régi dolgozó szerint…

Azt persze nem tudom eldönteni, hogy polgármesterünket hova tegyem… El fogja-e távolítani a jegyzőt, amire elvileg már vannak kísérletek (érdeklődés és már talán egy másik jegyzővel is beszélt). Nem tudom eldönteni, hogy buta-e vagy csak szimplán még kezdő és kiismerhetetlen bár tény, hogy intelligensnek nem nevezném.. Azt hiszi, kajával meg lehet venni az embereket, valamelyik pénteken is, mikor 2 percenként törtek rám az emberek és mosdóba se jutottam ki, boldogan közölte, hogy van birkapörkölt, főztek.. de jó, nem mintha szeretném…. Az árának jobban örültem volna..

Ha nem állt volna egy feldíszített fa a hivatal közepén, nem is éreztem volna meg semennyire az ünnepeket bent.. Még annyit se mondott senki, hogy kellemes ünnepeket, talán egy kolléganőm.. De nem hogy jutalmat, vagy vacsit, ajándékot, ilyesmit kapjunk.. Más önkormányzatoknál igazgatási szünet is van, nálunk ilyenről szó sincs.. A drága jegyzőnk még két ünnep között is dolgozik, ha megtehetné, sztem még karácsonykor is bent lenne.. Persze unalmas otthon egyedül gondolom…

Szinte még mi vagyunk a szarok, hogy eljövünk szabadságra.

Nem tudom, mit hoz az új év, de remélem, eltávolítják innen.

Ahhoz képest, hogy szociálisan sosem voltam különösebben érzékeny, azért a napokban volt, akit sajnáltam.. Kimentünk egy házhoz is környezettanulmányra, ami után nagyon hálás lettem a sorsnak, hogy én különbb házban és körülmények között lakhatok…De legalább talán pont emiatt nem sajnáltam már a közmunkás plusz pénzt, mert van, amikor jó helyre kerül és nem feltétlenül egy kocsmában issza el mindenki.. Igaz, az adakozás része még nemigen megy, pedig párom boldog, boldogtalannak ad pénzt és segít, ahol csak tud… De amikor a nagynénje pofátlanul tőlem kér pénzt a saját irodámban,ha nem érkezne meg időben a segélypénz, na az már mindennek a teteje.. Az ilyenek szégyen vagy nem szégyen nem adnék 50 Ft-ot sem.. Na jó, talán annyit igen… Életében nem dolgozott, csak azt lesi, honnan kaphatna ingyenpénzt…stb. Még közmunkásnak se volt jó, ott is kitalált mindenféle betegséget magának.. Az ilyet hogy szánhatnám meg?

Amúgy se gondolom, hogy csak azért, mert karácsony van, adakozzunk mindenfelé, aztán évközben meg szarunk a másikra…

December közepén most is elmentünk a szegedi karácsonyi vásárba, ami ismét nagyon hangulatos volt, az enyhe idő miatt legalább nem fagytunk szét. Ittam forralt bort, végigsétáltünk a Széchenyi és Dóm-téren is. Majd a nap zárásaként a McDonaldsban vacsiztunk, már ezer éve nem ettem mekis kaját. Igaz, nem vagyok nagy híve, de évente 1x 2x belefér. Meg már van sült édesburgonyájuk is :)

Mindenesetre az itthoni karácsonyt azért várom, megvettük a fát, díszeket, kaják többségét, én az ajándékokat, már csak apróságok maradtak… Takarítottam, kitettem pár díszt, holnap és holnapután sütünk, főzünk, holnap becsomagolom az ajándékokat… És talán majd mire Szenteste lesz vagy akár előbb is, megérkezik a régen várt karácsonyi hangulat is…

Párom dolgozik karácsony délután, de először úgy volt, hogy Szenteste fog, szóval ez azért egy fokkal jobb. Szilveszterkor is dolgozik, akkor este 6ig, így legalább azon nem kellett idén törnünk a fejünket, hogy hol szilveszterezzünk. De még ha nem is dolgozott volna, akkor is sanszos, hogy itthon töltjük. Szegény Spuri kutyust pesztráljuk majd, aki bizonyára össze fogja magát szarni aznap a tűzijátékok miatt…

Egy hónap az évből...

Most még ugyan nem kezdek összefoglalóba, de valóban nincs már sok az idei évből.
December első napjával pedig beköszöntött a hideg és az első fagy is, a szokatlanul enyhe november után.
Szülinapomon is enyhe, napos idő volt, rég emlékszem olyan időre, mikor szülinapomkor jó idő lett volna. Megint eljöttek anyáék, ezúttal párom vállalta be a főzés fő részét, birkapörköltet készített életében először-mellesleg pörköltet se főzött még soha. A fiúk jót ettek belőle, és a téliesített kovászos uborka is jól sikerült mellé. Én  Borzas-csirkemellet készítettem tzatzikivel anyukámnak és magamnak, illetve volt húsleves is. Idén nem sikerült fácánt szerezni, sajnos nem a legjobb embert kértük meg rá, de a sima tyúkból is finom levest főztem. Kaptam könyveket, már elég rég olvastam, így jól esett ismét belevetnem magam ezúttal Fábián Janka könyvének világába. Azzal nálam sose lehet mellélőni. Anya gesztenyetortát hozott nekem. Apa ajándéka volt a legnagyobb úgymond, ugyanis felajánlotta, hogy az esküvői éttermi fogyasztásunkat ő állja, de még plusz két rokont meghívna. Azon a két személyen már amúgy se múlik sztem, és ez amúgy is hatalmas segítség, bár amúgy is lesz kiadásunk bőven. Meg szüleim legalább szóba hozzák néha az esküvőt, pl. készülnek majd aznap hidegtállal a rokonoknak stb, látszik rajtuk, hogy várják, míg párom részéről sztem azt is elfelejtették, hogy egyáltalán lesz, legalábbis sose kérdeznek vagy érdeklődnek, hogy állunk. Legalábbis amikor én is ott vagyok. Mondjuk amúgy is ők kicsit más kategória, mint a mi családunk. Náluk azért nincs akkora odafigyelés a másikra, inkább közöny van. Apukája legalább segített ezt-azt, amit tudott, meg ő legalább érdeklődik a fia után. Az anyja kb. mintha nem is lenne. De persze nem szép ilyeneket írni, csak hát ez az igazság és a párom is tudja ezt nagyon jól, nem véletlenül áll nála az apja az első helyen.
Másnap hétfőn sem én, sem párom nem dolgoztunk, így azért kellemesebb volt a szülinap. Kaptam tőle egy szép karórát. Itthon elvagyunk, Spuri kutyus még mindig imádnivaló, csak kissé makacs és már nem egyszer átszökött a kerten keresztül a szomszédba, hogy megkergesse vagy épp elkapja az ottani tyúkokat.
A munka sajnos visszaráz minket a hétköznapokba, már párom is azt mondta, hogy meglenne buszozás nélkül. Sok stresszel jár, a vezetés, az emberek, az odafigyelés, pénzzel bánni és ha még ez nem lenne elég, a buszok műszaki állapota kritikán aluli, már nem is meglepő, ha valamelyik lerobban. Ja,és másikat nem tudnak helyette küldeni. De most, hogy Volánbusz lettek, remélhetőleg majd fizetésemeléssel is jár a dolog. Ünnepekkor is dolgozik, de legalább a Szenteste délutánt el tudta cserélni 25. délutánra. Mondtam, hogy engem semmelyik más nap nem érdekel, de Szenteste legyünk együtt, ráadásul annak a legszebb része pont délután kezdődik. Fa díszítés (bár az már inkább délelőtt), főzés, sütés, készülődés, ebéd, délután templom, majd ajándékozás, vacsi és valami szokásos karácsonyi film a tévében. Ezt nem szerettem volna kihagyni, 25. és 26. már úgyis csak a pihenésről és döglésről szól általában...
Szilveszterkor is dolgozik, bár "csak" este 6-ig, úgyhogy legalább nem kell aznap senkihez elmennünk, jók leszünk itthon. Párom majd elalszik 9-10 körül, én meg majd nyugtatgatom kint a kutyát.
Már nagyon várom az év végét, a szabimat. A hivatalban ugyanaz van, mint eddig. A testületi ülések elég viccesek, az alakuló ülésen az új polgármester elsírta magát beszéde közben, elég érdekes, kiismerhetetlen figura. Az emberségével és kedvességével nincs gond, de nagy kérdőjel van bennünk azzal kapcsolatban, menyire határozott vagy tudja majd jól irányítani a dolgokat. Sajnos úgy tűnik, akármennyire is reménykedünk ,a jegyzőt neki se fog sikerülni elzavarni, sőt, szerintünk meg se próbálja.. Vele persze normálisan beszél és viselkedik, így mi oka lenne rá... Ráadásul nem tud semmit, főleg még így az elején, tehát teljes mértékben rá van utalva. Nem fogja a legnagyobb segítőjét, még ha tudja is velünk milyen egy szarházi, elzavarni. Csak abban bízhatunk, hogy elmegy magától egy másik helyre. Dehát itt megvan a kis királysága, jó fizuja, minek menne el..
A hivatalban sztem most se lesz túl nagy látszata, hogy közeleg a karácsony, csak az a hülye szén támogatás ne lenne, amivel nagyon sok dolgom van.. Az még oké is lenne, már a papírmunka része, de az a sok büdös vagy félnótás ember, aki bejön.. Hát azokat nehezen fogom elviselni... Sőt, egyre nehezebben viselem az ügyfeleket, főleg a gyök kettő, buta és alkoholista,segélykérő embereket.. Nem tudok velük túl kedves lenni, pedig nem jönnek rengetegen úgy általában.. Nekem olyan hely kéne, ahol egymagam vagyok és közvetlen kollégák, ügyfél nulla.. Dehát örüljek annak, hogy egyáltalán van munkám és azért annyira ez se szörnyű, csakhát munka, tehát kényszer... Ez rontja el az ember életét sajnos...
Dehát egyszer hátha megszeretem.. vagy lesz más...

8 hónap az esküvőig

Lezajlott a választás-mizéria, ezért el tudtam végre jönni szabira, hogy egy kicsit magammal és persze az esküvőnkkel foglalkozzak. Az új polgármester egyelőre nagyon szimpatikus és nagyon cuki, pár nap alatt jobban fel tudtam rá nézni, mint a másikra 1 év alatt. De ennek részleteiről majd később írok, ez a poszt nem erről szól. És persze még sokminden változhat, ezek csak az első benyomások.

Azt hinnénk, milyen sok idő még a 8 hónap az esküvőig, de ha az ember lánya egy igencsak népszerű időpontot választ, akkor semmi se lehet túl korán.. Még szabad volt a szolgáltatók nagy része, azok is, akikről azt hinnénk, elég csak pár hónappal a lagzi előtt lefoglalni őket. Pl. torta, virág. Hát nem. Nem is értem, hogy valaki hogy tudja 1-2 hónap alatt megszervezni a lagziját, hiszen így is minden hónapra akad valami, amit intézni kell, sőt, már lassan minden hétre. És még hol van 2020 júniusa..

Szombaton hosszú várakozás után végre elérkezett a nap, ami minden menyasszony egyik várva várt pillanata, a RUHAPRÓBA. A szervezés elejétől fogva egyszer sem volt kérdéses számomra, honnan szeretném a ruhát, hiszen azon a helyen van, ahol az esküvő is lesz, és csak pozitív véleményt hallottam  a ruhákról és a szalon tulajáról is. A közösségi oldalakra feltett fotók is arról tanúskodtak, hogy itt olyan sok ruha van, hogy ha ebből nem találok egyet, akkor sehol.
Anyukámmal mentem el a próbára, mással nem is tudtam, és akartam volna, így is zavaró  volt kicsit, ha mondjuk ő máshogy látott valamit, mint én.
A tulaj valóban kedves volt, nagyon sok ruhát kitett, miután közöltem az elképzelésemet, árban is! Ami fontos, hogy nem is mutatott olyan ruhát, ami árban sokkal több lenne, de azért így is volt bőven választék.. Fehér színű ruhákat próbáltam, kb. 5-6ot. Az első egy csillogó alsórészű, tüllös, csipkés felsőjű ruha volt, ami elég extrém volt hozzám, nem igazán állt jól... Majd jött a következő, ami majdnem nyertes lett... Tüllös alsórész, A-vonalú, csipkés, semmi flanc, egyszerű ruha volt amúgy.. Próbáltam igazi hercegnős, vízhullámosat is, de az nem állt jól, ahogy azt gondoltam is, csak kíváncsi voltam. Majd egy szatén ruhát is megnéztem, igaz, mielőtt felvettem volna, olyan régiesnek láttam, meg hát nem is volt egy ruha sem ilyen, inkább a tüll népszerű, de ez meg olyan jól állt, hogy végül ez lett a befutó. Az alsó rész egyszerű, uszály nincs (nem is akartam), abroncs se lesz túl nagy. Kényelmes volt, mintha rám öntötték volna, ugyanis a mérete is tökéletes volt, már abban a pillanatban mehettem volna vele esküdni :) Ebben éreztem a legjobban magam. A felső része virág csipkékkel díszített, csillogós (nem túlzóan), spanyol fátyollal próbáltam. És még árban is kedvezőbb volt, mint amire én gondoltam... Úgyhogy megvan A RUHA! Ami jó még ebben a szalonban, hogy a kiegészítők, a fátyol, kesztyű, tiara, hajdísz ingyen járnak a ruhához,  nem kerül többe, és ha másik napon van a kreatív fotózás, akkor sincs külön bérleti díj. Ja, és máson nem lesz a ruha addig, csak rajtam, nehogy baj érje. A felét kellett kifizetni.
Mindenképp pozitív volt, hogy az első szalonban megtaláltam, amit kellett, így barátnőmmel már csak nézelődni megyek majd Szegedre, ahol amúgy is drágábbak elvileg a ruhák, mint ahol én néztem.

A héten vasárnap megyünk a cukrászhoz a torta miatt.
November közepén a virágossal és dekorossal fogok találkozni, ha összejön.
Közben netről rendelgetem az apróbb kiegészítőket, hogy azok se az utolsó pillanatra maradjanak...
Tortadísz a nevünkkel, homoköntő szett és gyűrűpárna már megvan.

December, január környékén a gyűrűkeresést terveztem be, és nézni kéne a páromnak is öltönyt. Persze a buszos munkahelyi (amúgy ott nem hordott) öltönyében szeretne lenni aznap, de erről próbálom lebeszélni, azért nem mondom, hogy költsünk erre 100 ezreket, na de valamennyire adja már meg a módját a saját esküvőjének...A hétvégén megyünk barátnőmmel cipőt nézni nekem, mert majd a Húsvét  utáni újabb ruha próbához már kelleni fog... És egy menyecskeruhát is szeretnék nézni, azt már nem bérelném több tíz ezerért, hanem valami egyszerűbbet lehetőleg 10 ezer alatt....

Ami eddig megvan:

• Helyszín, ezzel együtt a menü
• Anyakönyvvezető, polgári szertartás
•  DJ és ceremóniamester
• Fotós
•  Fodrász, sminkes
• Dekoros, virágos
• Cukrász
• Ruha, cipő 

Azért sztem egész jól állunk, de majd írok néha összefoglalót, hogy lássam, hol tartunk :)
És persze az esküvőt szervezek oldal is nagy segítség.
Ami nem lesz egyszerű, a templomiban megpuhítani a lelkészt, hogy a polgári előtt tarthassuk a templomit. Ezt páromra bíztam, remélem megoldja. :)
A másik pedig a vendéglista összeírása.
Szinte hetente változik a névsor, de majd ha túl sok összegyűlik, a lista aljáról húzunk ki embereket.. Nem tudok jobbat... Meghívó mintákkal kapcsolatban is bizonytalan vagyok, találtam párat, de annyira egyik sem az igazi... A szöveg az már megvan. És persze erre se akarok nagyon sokat költeni. Egyelőre 1 millió alatt vagyunk kalkulációban... És azért az előlegekkel van, aminek már csökkent az ára, de az nem túl jelentős...

Mindenesetre izgi ez a készülődés. És hobbinak se utolsó, leköti az embert. :)

Választások után

Valaminek véget kell érnie, hogy egy új kezdődjön el.

Két hónapja kezdődtek a választásokkal kapcsolatos előkészületek, amelyek olyan hosszúak voltak, amit egy laikus nem is gondolna és még én sem gondoltam volna egy évvel ezelőtt. Kezdve a kérelem ellenőrzéseken át, az ajánlóívek kiadásáig, aláírások ellenőrzéséig, a sorsolásig, a sok HVB-ülés, a túlórák, a felesleges ügyeletek, mert épp akkor zárul le egy névjegyzék kikérés vagy átjelentkezés... Majd közeledve a naphoz még több túlóra, még több nyomtatás, megvárni mindenkit, hogy el tudjuk kezdeni a munkát, ott ülni éjfélig akár... De a tegnapi nap volt a leghosszabb, és végül ma (hétfő) hajnali negyed 4-re értem haza. Volt izgalom bőven, de sikerült megcsinálni a dolgunkat, ahogy a főpróbán is. Ügyesek voltunk, mégse kaptunk dicséretet, de még egy köszönömöt sem a főnöktől. Igaz, pezsgőzés volt, de mindenki ment volna már haza helyette.. Persze ezt a főnökünk, akinek élete a munkája, hiszen gyakorlatilag semmi magánélete, egyedül él..stb. ezt nem látja. Nem is fogja talán sosem megérteni azt,akit hazavár a párja, adott esetben a gyereke.. Ideges volt végig, az agyunkra ment, legszívesebben egy ajtó mögé csuktam volna, hogy ne is lássam vagy halljam. Ilyen negatív személyiséggel még nemigen találkoztam. Taszít mindent és mindenkit maga körül... Néha úgy beszél az emberrel, mint a kutyával... Panaszkodott, hogy fáradt, mintha mi nem lennénk azok.. Kár, hogy a jegyzőket nem lehet megválasztani.....Már csak egy reményünk van, az új  polgármester.
Ugyanis fölényesen nyert, akin én is vacilláltam, hogy rá szavazok, embersége, kedvessége és nagy népszerűsége miatt... Ma már úgy érzem, hogy jó döntés volt, esélyt kell neki is adni, és remélhetőleg sok új jó dolog veszi kezdetét... A  képviselő testületbe két barátunk is bekerült, aminek szintén örültem. Kicsit sajnáltam a leköszönő polgármestert, de tudtam azt, hogy valahol maga is tehetett róla, hiszen nem tett meg mindent a győzelemért, sőt, szinte semmit nem tett... Gyakorlatilag kampánya sem volt, max egy-két szórólap.. Itt az emberek helyi viszonylatban az embert nézik, és nem a pártokat... Hanem aki ismerős, akit szeretnek, szimpatizálnak vele, stb.
Én bízom abban, hogy a mostani jó lesz, és ha már két dolgot megtesz, megemelem előtte a kalapom. Az egyik a főnököm eltávolítása, aki miatt az utóbbi pár évben kb. hét ember (ha nem több) felmondott, bunkó stílusa és nulla empátiája miatt... Ha úgy vesszük, ebből lehet valami, hiszen én is mondom folyamatosan a páromnak a panaszt, aki elmondja az egyik képviselő tagnak és az újonnan lett polgármesternek (már ma mondta neki telefonba), ők ketten talán tudnak valamit tenni, ha már a leköszönő polgi nem tett semmit...  Ő ráhagyta a dolgokat és közben elment egy csomó dolgozó...
És végülis a polgármester a jegyző munkáltatója, így megteheti, hogy eltávolítja,..
A másik pedig az aszfaltos utak kialakítása,. A földes út az egyik leggázabb itt a településen, emiatt tűnik nagyon elmaradottnak, pedig lehetne javítani a minőségén... Legalábbis amíg nem nyer a község pályázatot... Hiszen amúgy rengeteg pénzbe kerülne és talán még önerő is kellene hozzá..
Mindenesetre reményekkel telve vagyunk, bízunk az újban és a változások pozitív kimenetelében...
Végre vége a választásoknak, visszatérnek a normál munkaköri feladataim, bár ugye az sem kevés...

A héten menyasszonyi ruha próbám is lesz :) Már nagyon várom.