Egyedül-LÉT-ek

Szeretek egyedül lenni.Persze nem magányosan,  hogy azt érezzem, senkire se számíthatok, hanem úgy, hogy egyébként teljes a világ körülöttem. Amikor önként választom az egyedüllétet, és nem azért, mert muszáj.

Régebben is szerettem magamban lenni, személyiségtípusom melankolikus és introvertált vagyok. Sosem volt szükségem nagy társaságra, sőt, nem is érzem jól magam nagy társaságban. Barátok azért jó, hogy vannak, néha elmenni valahova, összefutni valakivel. De rájöttem, már erre sincs nagy szükségem. Vagy azért, mert idősödök vagy a munka miatt, hiszen örülök, ha jut magamra időm a sok ember után, akit nap mint nap látok, de biztos a személyiségemmel is jár, hogy már nem vágyok nagyon társaságra.
Van, hogy hívnak kollégák ide-oda, de szívesebben maradok otthon, egy sorozatot és filmet nézve vagy jó könyvet olvasva, mint hogy velük tartsak.
Vannak emberek, akikkel jól kijövök, de egyiküket sem mondanám barátnak. A volt kollégámat talán annak nevezhettem, és tulajdonképpen még most is beszélgetünk, de a találkozások száma nagyon kevés, csak chatre korlátozódik, ami egy idő után unalmassá, egysíkúvá válik a másik közelsége nélkül. Igaz, sok találkozót miattam mondtunk le, mert fáradt voltam vagy párommal találkoztam vagy itt se voltam hétvégén egyáltalán.
Egyébként az eltávolodás szinte biztos ilyen esetben, hiszen már nincs közös munkahely, ami összekössön minket, és hiába is vagyunk hasonlóak vagy tudunk a másik dolgairól, egy idő után nem lesznek közös élmények, nem oszt meg már mindent velem, megismer új embereket. És talán én is tovább lépek és egyébként is egy olyan párom van, akivel mindent megbeszélhetek, még ha olykor nem is ért meg engem.
Persze minden ember olyan, hogy bízik benne, nem felejtik el vagy fontos azoknak az embereknek, akiket ő is fontosnak tart.
Ez persze nem is biztos, hogy így lesz.
Mivel igencsak megszoktam, hogy magam vagyok, ezért biztos nehéz lesz az összeköltözés a párommal. Ő is szeret egyedül lenni a saját dolgaival meg én is.
Bár elég nagy a ház ahhoz, hogy ne legyünk egy szűk térbe szorítva, ezért talán valahogy csak elboldogulunk. És persze ott a nagy kert is.

Jövő hét a szülinapom hete, az utolsó szülinapom, aminek 2-essel kezdődik a száma.
Én sokakkal ellentétben sosem vágytam arra, hogy hamar felnőjek és dolgozhassak, szívesen maradtam volna gyerek.
Bár lélekben valahol talán mindig az maradok, teljesen mindegy, hány gyertyát kell elfújnom a  születésnapi tortámon.

A majki kolostor melletti tó. Az itt élt kamalduli rend tagjai némasági fogadalmat tettek.

Az első munkálatok

Amikor megveszel egy házat vagy lakást, berendezés nélkül, ami ráadásul nem mostanában volt karbantartva, festve, és az udvar, kert állapota is hagy kívánnivalót maga után, akkor nehéz eldönteni, hogy mivel kezdd.Csak állsz ott, mindent csinálnál. Persze nem egyszerre.

Mivel viszonylag jó idő volt hétvégén és a nap is sütött, ezért kezdtük az udvar rendbe rakásával.
Megmetszettük a fákat, párom felvágta a fenyők alját, hogy több fény jusson be a házba, a gallyakat egy tucatba gyűjtöttük, hogy majd később felvágjuk őket tűzifának. Összegereblyéztük a leveleket, gazoltam a szőlő alatt, mert a nagy gazok már ránőttek a szőlőre. A volt tulaj egy kisebb szeméthalmot hagyott az udvaron, mint akinek az utolsó éveiben nem is volt kukája. Kb. minden jellegű szemét volt ott, amit csak el lehet képzelni. Papírdarabok, korhadt fák, szivacs, konzervek,sörösüvegek, vasdarabok, ősrégi vasaló, számítógép. És ez persze csak töredéke. Megtöltöttünk három szemetes zsákot,a nagyobb vasdarabokat egy halomba gyűjtöttük, majd lomtalanítás idejére kitesszük őket.
Ennyi szemetet sztem még életemben nem szedtem, ezért hát eljátszottam a gondolattal, hogy a volt tulaj mostani udvarába beönteném az összes szemetet, amit neki kellett volna elvinni, nem nekünk szedegetni. Ja, és persze gazolni se gazoltam még gyerekként sem otthon ennyit, mint itt.


Jó hűvös, őszi idő volt, átjárt minket a földszag és az ázott falevelek, fenyő illata.  A szomszédból egy kis fekete cica is csatlakozott hozzánk, a nyakába egy kis csengő van kötve, ezért amerre csak megy, csilingel, ezért mindig hallod, ha követ. Majdnem összegereblyéztük, mert mindenhol ott volt. Mivel már nagyon kisállat hiányom van, hiszen a városi albérletben nem tarthattam állatokat, ezért jól esett a jelenléte, folyton csak simogattam és cipeltem jobbra-balra. Alig várom, hogy állataink legyenek.

Meglett az első bútordarab is a hétvégén, egy étkezőasztal négy székkel, ami le volt árazva a JYSK-ben. Párom haverja segített elhozni nekünk, illetve több mindenben is felajánlotta a segítségét, ami azért nem egy hátrány, jut itt munka bőven mindenkinek. :) Öcsémnek is felajánlottam, ha nagyon unatkozik, jöhet hozzánk gazolni, de valahogy annyira nem lelkesedett az ötletért.

Úgyhogy mondhatni hasznosan telt a hétvége. Elfáradtunk, de jó érzés volt végre a saját házunkon tevékenykedni. Amin látod az eredményt, ami a tiéd. És ez valóban olyan dolgokra sarkallja az embert és olyan munkára, amit korábban nem is gondolt volna, hogy végezni fog. Én legalábbis biztosan nem.

A most még gazos kert naplementében

 .

Kulcsátadás

Október 29-én valami szörnyű időjárás volt, esett, fújt a szél, Szegeden villámlott és jégeső is esett.  Erre a napra esett a kulcsátadásunk.

Délután mentünk a házunkhoz (még szoknom kell a kifejezést:), a hidegben álldogáltunk,hogy leírjuk az óra állásokat,de még egy asztal se volt,ahova a papírt tehettük volna.

Megbeszéltünk még pár dolgot, majd közölték, még vágnak egy kis szőlőágat,mert ez nagyon jó fajta,de még lehet a medvetalpból is vinnének egyszer, aztán megköszöntük a közreműködést, én megköszöntem a házat, mert hát mit is lehet ilyenkor mondani?
A volt tulajnak fájt a szíve érte, még tervei is voltak vele, elmondta, hogy tervezte még kialakítani meg még egy plusz szobát beépíteni. De ez már a mi dolgunk és ötletelésünk lesz.

Szeretem a baglyokat, így hát örültem a hírnek, hogy azon a csodaszép meg nem mondom milyen fajtájú fenyőn fülesbaglyok szoktak tanyázni. Sünit is szeretnék majd, erre mit ad Isten, hátul a kertben szunyókál egy hibernálva. Micsoda furcsa "véletlenek" vannak. Az élet apró ajándékai.

Párom bezárta az ajtót, most először. És ott maradtunk a házzal, a gizgazos udvarral, a nagy kerttel. Csak a pénzünkön és fantáziánkon múlik, hogy teremtünk majd ebből az üres házból otthont. Azt se tudjuk, hol kezdjük. Festéssel? Javítással? A konvektorok és cserépkályha ellenőrzésével? Bútorok vételével? Nyilván idén még ebből nem sokminden lesz, és a hidegben, esőben a kerttel se lehet még kezdeni.

De már van egy alap, amire építhetünk. Amivel tervezhetünk.

Most még nem igazán érzem a súlyát az egésznek. Hiszen az életkörülményeim ugyanazok. Nem látom a párom, csak hétvégén. Hétköznap esténként egyedül vagyok, ezért vannak bennem kételyek, hogy mikor majd együtt élünk, hogy fogunk egymáshoz alkalmazkodni. Nem lesz könnyű a bejárás sem. Minden pénzünk erre fog elmenni, ami persze tök jó, hiszen minden, amit költünk, értünk van és hogy otthonosabban érezzük magunkat.

OTTHON. Számomra ennek nagy jelentősége van, ugyanis sosem voltam az a kimozdulós fajta.
Bármi is sebzett meg a hétköznapokon,az otthon volt az a hely, ahova bármikor visszatérhettem,a kuckóm,a szobám,ahol senki sem zavart. Vannak olyanok, akiknek nem adatott meg az otthon melege és sokan inkább menekülnek, mint hogy ott legyenek. Engem szinte alig lehetett kirángatni onnan, és ha nincs az egyetem, talán még mindig ott laknék.

Remélem, itt is jól fogom majd magam érezni.

Ma reformáció van és Halloween is. Ha tippelhetnék, hogy inkább mit ünnepelnek ma többen, lehet az utóbbi lenne.
Lakótársam még este is sütőtök után szaladgált, tegnap este 11ig pedig egy levágott emberi ujj alakú sütit sütött, de vagy órákon keresztül. Ma megkínált vele, elég morbid hatású volt a süti, bár bírom az ilyen dolgokat.

Na de kicsit borozok mostmár, mert néha az is kell. Legalább így egyedül is érezzem jól magam.

Háromnapos hétvége Egerbocson

Augusztus után most ismét visszatértünk Egerbocsra, kihasználva a háromnapos hétvégét.
Hetekig jó idő volt, igazi vénasszonyok nyara, persze mondanom se kell, mire felmentünk, már elromlott az idő.
Még nem láttam a kemencét,amit Apu nyáron épített, ezért már nagyon kíváncsi voltam rá. Képeket láttam róla, de érezni csak ott lehet. Sötétben értünk oda, egyből begyújtottunk. Sokáig tartja a meleget, még reggel is meleg volt az oldala. Egyszóval nagyon praktikus, sokáig tartja a meleget, sütni, főzni is lehet benne. És hát persze pont egy igazi parasztházba való, amilyen ez is.
Első nap kolbászt, hurkát sütöttünk benne, majd egész este a csülkös bableves főtt benne, aminek köszönhetően nagyon jól összeértek az ízek.

Szarvaskő

Szombaton elnéztünk a Szarvaskői Csipkebogyó Fesztiválra. Már másodjára voltam itt, legutóbb két éve, akkor szép idő volt. A legtöbb dolog, amit lehet venni, természetesen a csipkebogyóhoz kötődik, ennek örömére szinte minden stand tele volt csipkebogyó lekvárral. Két éve már vettem, jó íze van, nem túl édes, de finom. Idén sütőtöklekvárt vettem, nagyon szeretem a sütőtököt, és tök jól el lehet használni pl. muffinba, majd ki is fogom próbálni. És hát persze ilyen lekvárt se látok mindenhol.
Öcsémmel felmentünk a várba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a hegyekre, a tarka fákra. Itt fent valahogy szebb az ősz, mint az Alföldön. Délután eleredt az eső, aztán ez kitartott egész nap, ezért hamar haza indultunk. Párom is megérkezett estére, így hát mindenki körülvett, akit szeretek, és ez igazán jó érzéssel töltött el. Barátom jól kijön a szüleimmel, nagyon alkalmazkodó, előzékeny, udvarias, és ha unja is az egészet vagy fáradt is, nem mondja. Persze azért hagytam pihenni is, hiszen nagyon sokat dolgozik, ráadásul emiatt a hétvége miatt, hogy velem lehessen, haza se ment, Bocsról indult vissza Visontára dolgozni.

Vadászles

Vasárnap is borús idő volt, de legalább nem esett az eső, így kétszer is el tudtunk menni sétálni, mindkétszer más irányba indulva el.
Délelőtt egy elhagyatott vadászlest találtunk a fák között, nem tűnt túl stabilnak ugyan, de elbírt minket, sokáig itt ücsörögtünk. Hallgattuk a csendet, a ritka madárcsicsergést. Elképzeltük, hogy mindjárt őzek fognak elhaladni előttünk. Színes faleveleket gyűjtöttem, amelyek igazán élénk színűek voltak. Egy erdei ösvényen megálltam, hallgattam, ahogy hullnak a falevelek. Egy kifejezés jutott eszembe erről: kegyelmi állapot.
 Számomra ez egy olyan állapot volt, amibe visszatérnék bármikor, ha káosz van, ha valami nem jó, ha unom a várost. Bármikor és mindig.
Délután tehenekre és juhokra leltünk, akik a távolban egy domboldalon legeltek, és közben néha egy kutya terelte őket össze. Elképzeltem, hogy a gazdájuk valahol a fa alatt ül, pipázik, és teljes nyugalomban nézi az állatait. Nyilván számára ez nem csupán harmónia, hiszen munka is van velük bőven, de mégse olyan stresszes, mint mikor a főnök csesztet, hogy még ezt csináld meg, meg azt, teljesen feleslegesen.

Miért nem élhetünk ilyen nyugalomban, ilyen szép környezetben mind?
Belegondolva, hogy minden kötöttséget és hülyeséget az életben emberek találtak ki. A négy, öt órás keléseket, a 12 órákat, hogy az embernek csak huszonvalahány szabadsága lehet, amit jó esetben azzal tölthet el, amit szeret, rosszabb esetben azért veszi ki, hogy ügyet intézzen, amit a sok munka miatt nem tud. Elkeserítő, emberidegen.
Az ember szabad kellene legyen. És nem csak akkor, amikor gyerek és szünete lehet, vagy idős, amikor már azért nem tudja élvezni a nyugalmat, mert beteges. Hanem felnőttként is.
A munka szükséges, az igaz, de sokkal több szabad idő kellene jusson az embernek, kevesebb munkaidővel, amikor akár hatékonyabb is lehetne, mint 8-10 órákkal.
Több szabadság kellene jusson mindenkinek, amikor az ember csak magával foglalkozhat.Amikor kikapcsol.
Talán nem lenne ilyen rossz mindig visszatérni egy-egy hétvége után a munkába, ha minden sokkal emberibb lenne, és nem ilyen üzletközpontú.

Mindenesetre már most várom, hogy visszatérjek ide.
Hétvégén kulcsátadás lesz, végre miénk lesz a ház, mindent kifizettünk, kezdhetünk dolgozni rajta. Csak azt sajnálom, hogy nem a hegyekben van.
De mindegy is, legalább nem kell sokat mászni hozzá.  És csak a miénk, ahol nem zavarhat meg minket senki, csak ha hívjuk.

A kemence

 

Őszi hangulatok

Az ősz inspiráló, az ősz mitikus, az ősz színes. Olykor ugyan borús, esős, ködös, mégis ez a kedvenc évszakom. Na nem csak azért, mert akkor születtem.

Mikor beköszönt az őszi időszak, valahogy mindig jobban vágyok arra, hogy legyen egy saját otthonom, amit berendezhetek saját ízlésem szerint, és mindig az adott évszak szerint varázsolhatok szebbé. A cél már közelebb van, mint tavaly ilyenkor, de még mindig nem a miénk a ház.
(A bankra várunk, mint mindig, dehát ez már csak ilyen. A párom jelenleg is távol dolgozik tőlem, de a több fizetés miatt még egy ideig tűrni kell, pedig nem egy álommelója van. De inkább mindez most zárójeles helyzetjelentés volt, ennek a bejegyzésnek most nem ez a lényege.)

Imádom az őszi tájat, tavaly mikor a Mátrában voltam, elgyönyörködtem a színes, bronz és réz színű tájban.  Odavagyok a sütőtökért, a dísztökökért (most is vettem magamnak, csak úgy), a sült sütőtök, padlizsán vagy a friss almás-fahéjas rétes illatáért. A cappucinók, forró csokik időszakáért, amikor a gyertyák is előkerülnek. Anya  zakuszkát készített ez időtájt (és még idén is), amit frissen sült házi kenyérrel fogyasztottunk el.


Általános iskolás koromban a Halloweent mindig megünnepeltük otthon öcsémmel. Apu tököt faragott nekünk, én leteríttem fehér lepedővel a szobám bútorait, rengeteg gyertyát gyújtottam, füstölőt égettem. Öcsémnek egy Sikoly-álarcot is vettünk egyik évben, amit már az autóban kipróbált a lehúzott ablaknál a járókelők legnagyobb örömére. Mindig vettünk valami csemegét, azt hiszem, az tetszett a legjobban öcsémnek. Mivel volt tarot kártyám, ezért megpróbáltam belőle jósolni és sok más játékot is kitaláltam. Olyan volt, mint valami szeánsz. A szeánszunk végén pedig kimentünk az utca végére "sikítani", mintegy félelmet kölcsönözve az ünnep hangulatának. Talán így visszagondolva nem volt olyan szép dolog, de gyerekként izgalmas volt. Elkezdtek a kutyák ugatni, miközben már néhány ház kéményéből füst szállt.

A faragott tökünk

Mivel nagy Harry Potter fan voltam, ezért sokszor ennek jegyében telt a Halloween, valamint otthon van egy wiccás könyvem sok boszorkányos dologgal, amit szintén fel tudtam használni.És mivel angol-fan is voltam,így minden ezzel kapcsolatos szokást elolvastam, és este mindig megnéztem a Híradóban, hogy ünnepelték a Halloweent.
 Másnap pedig, Halottak Napján, amikor már sötétedni kezdett, ahogy sokan mások is, kimentünk a temetőbe mécsest gyújtani.

Halloween-dekoráció még a régi szobámban

Így, hogy már nem vagyok otthon vagy úgymond saját otthonom lesz, elkezdhetjük kialakítani saját szokásainkat. Csak remélni tudom, hogy a gyereke(i)mnek is olyan szép, hangulatos őszi estékkel gazdag gyerekkora lesz, mint nekünk volt.

 

Kedvenc kollázsom, Harry Potter könyvvel

Zenék a bejegyzés hangulatához:

• Loreena McKennitt: All Souls Night
• A Dream that only I can know (A tegnap gyermekei film zenéje) 
•  Celtic Woman: Caledonia
• Kövi Szabolcs: Tündértánc
• Enigma: Just for the day

Saját ház kilátásban

Már hónapok óta, elvetve a közösen albérletbe költözés ötletét, elkezdtünk házakat nézni.
Először Szeged környékén, majd egyre kintebb haladva a várostól, hiszen az ingatlan árak elég magasak. Habár van valamennyi önerőnk, és hitelt is szerettünk volna felvenni, gondoltuk, hogy a több milliós tételű házak nem igazán jöhetnek szóba.
Sokszor kilátastalannak tűnt minden, azt hittem, hogy megint az lesz, hogy megragadunk egy szinten, hogy na akkor most albi legyen vagy saját ház. Végül apukám volt az, aki rávilágított arra minket, hogy azért telik az idő, még nem is élünk együtt, igaz, el vagyok jegyezve, de hogy talán kezdeni kellene valamit, ő segít anyagilag, amiben csak tud. Albérletre pedig akkor már úgy gondoltuk, kár költeni, ahelyett hitelt is fizethetnénk és közben saját házunk lenne.

És akkor jobban neki kezdtünk, újabb löketet kapva, végül, mikor ugyanazokat az uncsi kockaházakat néztük, felfigyeltünk egy hirdetésre, egy házra, ami valahogy más volt, mint a többi. Egyből megfogott, csak hát azon a településen, ahol párom is lakik. Az évek során kategorikusan többször kijelentettem, hogy eszem ágában sincs oda költözni, mert... nem.
Viszont megmondom őszintén, hogy a házat látva, mindehhez már nem ragaszkodtam. Először csak kívülről néztük meg, amikor elkocsiztunk oda. Már akkor is megfogott. Aztán belül is megnéztük, akkor már a tulaj édesanyjával egyeztetve. Elsőre azért láttuk, hogy van mit csinálni vele, de láttam benne fantáziát és a fejemben elkezdtem építgetni, na hogy fog kinézni. És akkor jött a bank, a papírok beszerzése, aki már átélt ilyesmit, tudja, nem egyszerű, és azt is, hogy az korántsem elég, ha pont van pénzed és önerőd a házra, ugyanis ennél több kell. Először is értékbecslőt fizetni. Akkor láttam másodjára a házikót, amikor ott volt ő is, és jobban is tetszett, mint elsőre.
Aztán jött a hitelbírálat. Kiderült, annyit nem kapunk, amennyire számítottunk a banktól, több önerő kell. Dönthettünk, hogy vagy más házat keresünk, vagy egyéb kölcsönt a hitel mellé, de szerencsére akadt segítség, így meg tudtuk oldani az önerő részét.
Mikor ez is tudatosult, a tulajjal, aki 400 km-re lakik innen, sikerült lebeszélni az időpontot.
Most vasárnap már az adásvételi szerződést írtuk, persze újabb költség ügyvédnek kifizetve, valamint a földhivatali bejegyzés.
Hamarosan jön a bank, és az annak fizetendő díjak, hitelfolyósítási díj meg miegymás...
Az illetéket még meg sem említettem, de másoktól hallva, az pár hónap után fog majd kijönni, és mivel 35 év alatti első ingatlan tulajdonosok vagyunk, ezért ez "csak" a vételár 2 százaléka lesz. Ajándék az államnak, hogy van egy házam, kidobott pénz. Hurrá.
És akkor még szó sem volt felújításról, bútorok vételéről.Szerencsére ebben is van segítség, és biztos vagyok benne, még lesz is, a sors és Isten kegyes hozzánk.

Mindig is az volt az álmom, hogy legyen egy saját házam, egy KUCKÓM, ahova vihetem a cuccaim, könyveim, amit saját elképzelés alapján rendezek be, ahol nyugi van, ahol csak mi vagyunk és nem zavar minket semmi és senki. Ha minden jól megy, már néhány ünnepet ott tölthetünk, szülinapom, karácsony, szilveszter.

Szóval 50%-ban vasárnaptól mondhatjuk, hogy lakástulajdonos vagyok! :))
Lesz hátránya, hiszen messze van sokminden. Pl. jelenlegi munkahelyem. De erre is lehet idővel megoldást keresni.

És hogy milyen a ház?

Az udvarán sok-sok gyümölcsfa, szilva,meggy,alma,körte, van szőlő is. Két gyönyörű fenyőfa, az egyik lucfenyő (lesz honnan ágakat vágni karácsonyra), a másik meg nem mondom milyen, de az is tűlevelű.
Van napelem is (bár amatőr munka), azt nem biztos, hogy használni fogjuk.
Tudok végre állatokat tartani, elsősorban kutyust és cicát szeretnénk.Nagy kert tartozik hozzá, garázs, melléképületek.

Belül cserépkályha (ami úgy van beépítve, hogy 3 helyiséget is befűt), de gáz is be van vezetve. A fürdőszoba nagyon szép, azzal a festésen kívül nem sok dolgunk lesz, sarokkád és mellette tusoló is van. Hatalmas és két szép ablaka van. Mondjuk ez a legvilágosabb helyiség a házban, mert a konyha és étkező rész sajnos elég sötét, de ezt majd nagyobb ablakkal vagy egyéb módon megoldjuk.

A konyha a legsötétebb, oda kell majd konyhabútor (természetesen valami világos, sok led fénnyel). De amerikai konyha és nappali feeling.
Két nagyobb szoba van, de egy harmadikat is ki lehet alakítani. Sokmindent át kell festeni, a volt tulaj igencsak antik mániás volt, mindent aranyra festett (csövek és villanykapcsoló is) és hieroglifát  vésetett be a falba.
A fürdőszoba egyébként úgy nézett ki, mint Atlantisz, egy nagy szobor is volt benne, de az kissé már túlzás volt szerintem, azt elvitte a mostmár volt tulaj. 

Szóval sok-sok lehetőség van a házban, idővel pedig barátságos, otthonos kuckót tudunk kialakítani magunknak, csak bírjuk erővel és pénzzel.
De azóta, hogy már van egy biztos táptalaj, máshogy tekintek a párommal való kapcsolatomra, komolyabbnak látom és alig várom, hogy elkezdhessük végre a közös életünket.
Igaz, biztos lesznek bökkenők, nem csak jó, rossz is, de ki kell tartsunk egymás mellett minden esetben.

10 év albérletben lakás és főbérlőnek adott pénz után végre majd a saját házamat fizethetem.
Nagyszerű dolog , ha az ember egyik álma valóra válik, a lelkem is megnyugodott legalábbis egyelőre. :)

Türelem

Régebben egy nap alatt akartam megváltani a világot, mindent azonnal akartam, és nem volt türelmem kivárni semmit. Emiatt ideges lettem és rosszkedvű.
Ma már tudom, hogy a legjobb dolgok akkor alakulnak ki, ha türelmesen kivárom, hogy megkaphassam a sorstól.
Így nem aggódok, ha egy nap nem úgy sül el, hogy szeretném. Mindenhez idő kell, és ami igazán jó dolog, ahhoz meg még több idő…